A kubaiakról mindenki tudja, hogy élnek-halnak a zenéért. Mostanság egy Patria y Vida (Haza és Élet) című dal a kedvencük, amelyet Miamiban élő kubai-amerikai hip-hop sztárok, például Yotuel Romero és Alexander Delgado közösen adnak elő a hazai Maykel Osorbóval és El Funky rapperrel. A YouTube-on már csaknem hatmillió nézőnél jár a videóklip, amely felpanaszolja a kubaiak szegénységét, az élelmiszerhiányt, a romos Havannát és már címében is elveti Fidel Castro egykori jelmondatát: Patria o muerte!, azaz Haza vagy halál…
A megmozdulások vasárnap kezdődtek a Havannához közeli San Antonio de los Baňosban és a délkeleti Palma Sorianóban. Az embereknek elegük lett a már egy hete tartó áramszünetből és abból, hogy nem lehet Covid-oltáshoz jutni. A demonstrációk hírére aztán ezrek vonultak országszerte az utcára és a jelszavak pillanatok alatt kibővültek a szabadság követelésével, a diktatúra elítélésével. A megfigyelőket, mint általában, most is váratlanul érte a tömegmegmozdulás, amely mostanra az elmúlt negyedszázad legnagyobb politikai megrázkódtatásává vált.
A szigetországban tényleg „minden összejött”. Tavaly még sikerült viszonylag alacsonyan tartani a Covid-19 okozta megbetegedések számát, 2020 végéig 1500-an haltak bele a kórba. Kuba saját egészségügyi rendszerében és gyógyszeriparában bízva nem vásárolt külföldi vakcinát, hanem önálló fejlesztésbe fogott. Mostanra biztató eredményekkel kecsegtet az oltóanyag előállítása, de közben megugrott a fertőzésszám. Vasárnap például hétezer új esetet és 31 elhunytat jelentettek. A rendszer bírálói nem bíznak a hivatalos adatokban, szerintük a kórházak sok helyen már alig győzik a terhelést. Az emberek egyelőre hiába szeretnének védettséget szerezni, az oltási kampány csak döcögve indul.
Ehhez járul a turizmus csaknem teljes kiesése, ami miatt az ország gazdasága tavaly 11 százalékkal zsugorodott. Az infláció viszont megugrott és ismét elharapóztak a korábban is előforduló gazdaságossági áramszünetek. Egyre nehezebb, pesóért már szinte lehetetlen élelmiszert szerezni, a dollárért árusító boltokban pedig „elfogyott a készpénz”, ezért csak hitelkártyával lehet vásárolni, ami még azoknak a kubaiaknak is megoldhatatlan, akiknek amúgy lenne valutájuk.
Ha mindez nem lenne elég, áprilisban fejeződött be a hatalom átadása a vezetők új nemzedékének. A 61 éves Miguel Díaz-Canel ekkor vette át az államfői poszt után a Kubai Kommunista Párt elnökségét is a 90 éves Raúl Castrótól. Bár az átmenet tervezett, óvatos és fokozatos volt, a kubaiak most érthető módon igyekeznek próbára tenni az új gárda keménységét.
A Facebookot, az Instagramot és néhány más mobil alkalmazást korlátozták, hogy megnehezítsék a demonstrációk koordinálását. Díaz-Canel hétfői tévébeszédében az amerikai ármánynak tudta be a tüntetéseket és a Donald Trump által felmelegített embargópolitikát okolta a nehézségekért. Az elnök Fidel régi módszeréhez folyamodott és a karhatalom mellett a rezsim híveit is az utcára küldte, hogy szorítsák ki onnan az amerikaiakat szolgáló „gusanókat” (férgeket). Még híres mondatát is megismételte: „Az utca a forradalomé!”
A megmozdulások hírére a Floridában élő kubaiak is demonstrációkba kezdtek. Ők egyszerre követelik Joe Biden elnöktől, hogy lépjen föl a tüntetők védelmében és intézze el, hogy ismét lehessen pénzt küldeni az otthoni rokonoknak. A republikánusok is lecsaptak a lehetőségre, pipogyasággal vádolják Bident, akinek a haiti elnökgyilkosság után újabb karibi válság szakadt a nyakába. Természetesen megszólaltak az oroszok, a kínaiak és az irániak is: mind óvnak a Kuba belügyeibe való amerikai beavatkozástól.
