Több mint hat év telt el azóta, hogy a világ kormányai elfogadták a fenntartható fejlődési célokat (SDG-k), valamint közel öt éve írták alá a Párizsi Klímamegállapodást. A nagyvállalatok megfogadták, hogy üzleti gyakorlatukat a fenntarthatósághoz igazítják. De vajon ez így történt-e? Sok volt az ígéret, de kevés a konkrét tett.
A vállalatok közvetlen kibocsátása több mint 10 százalékkal emelkedett 2015 és 2019 között, annak ellenére, hogy a vállalatok és a befektetők egyre inkább elköteleződnek a fenntarthatóság mellett. A műanyagcsomagolások 98 százaléka egyszer használatos, és több mint harmaduk nem újrahasznosítható. Az ENSZ nemek egyenlőségével és a nők felemelkedésével foglalkozó egységének (UN Women) korábbi helyettes ügyvezető igazgatója, Lakshmi Puri is kiemelte, hogy a nemek közötti globális fizetési szakadék még mindig 16 százalékon áll, azon ismert tény ellenére, hogy a nemek közötti egyenlőség ösztönzi a növekedést, és elősegíti a környezeti fenntarthatóságot.
A bolygó megmentése létfontosságú a jövő nemzedékeinek túlélése szempontjából. A vállalatoknak át kell alakítaniuk a működésüket, a kormányoknak pedig támogatniuk kell a vállalatokat abban, hogy szembe tudjanak nézni a kihívásokkal.
A fenntartható fejlődés finanszírozásáról szóló 2021-es jelentés leírja: a jelenlegi üzleti modell nem változik elég gyorsan ahhoz, hogy elérjük a fenntarthatósággal kapcsolatos globális célkitűzésünket. A magánszektor változásának ígérete és a valóság közötti disszonanciának jelentős hatása van a szélesebb közvéleményre. A világszerte megkérdezettek kevesebb mint 20 százaléka gondolja úgy, hogy a jelenlegi rendszer őket szolgálja; 56 százalékuk úgy tartja, hogy a kapitalizmus jelenlegi formája több kárt okoz, mint amennyi haszonnal jár.
Merre tovább?
Először meg kell változtatnunk a játékszabályokat. Egyre több befektető veszi észre: nem kizárt, hogy valami profitábilis és előnyös is legyen mind a környezet, mind a társadalom számára, sőt a befektetőknek ez már a kifejezett igényük. De túl sok időbe telik, míg a piacokon ez a felfogás általánossá válik, még az egyre növekvő fenntartható befektetések (környezeti, társadalmi és kormányzati - ESG) ellenére is. Amíg nyereséges marad a környezetre vagy a társadalomra nézve fenntarthatatlan vállalatok működtetése, addig nem várható összhang a társadalom és az üzleti világ céljai között.
A kormányok a szakpolitikák és a szabályozások korszerűsítésével megváltoztathatják a játékszabályokat. Például bevezethetik a szén-dioxid árazását, és koordinálhatják a határokon átnyúló szén-dioxid-adókat. A közbeszerzési szerződéseknél előnyben részesíthetik azokat a cégeket, amelyek bevonják a kisebbségeket és elérik a nemek közötti egyenlőséget. Ezen felül felelősségre vonhatnák a gyártókat a termékeik környezetre gyakorolt hatása miatt: például a politikai döntéshozók kötelezhetnék a mobiltelefon-gyártókat arra, hogy újrahasznosítsák az általuk termelt elektronikai hulladékot.
Másodszor a magánszektor átalakításához átláthatóságra van szükség. A vállalatokat nem lehet felelőssé tenni a fenntartható fejlődésre gyakorolt hatásukért, ha nem megfelelően és tisztességesen teszik közzé az információkat. Csak ez tenné lehetővé a befektetők számára, hogy eszközallokációjukat a fenntarthatósági politikájuk figyelembevételével valósítsák meg.
Egyre több vállalat tesz közzé fenntarthatósági jelentéseket, a bennük található információ azonban gyakran nem teljes vagy nem összevethető, ugyanis a cégek különböző méréseket használnak, valamint úgy is dönthetnek, hogy kihagyják a problémákat a beszámolóból.
A szabályozó hatóságok növelhetik az átláthatóságot a fenntarthatóságról szóló jelentési keretrendszerek egységesítésével és a közzététel minimális szintjének megkövetelésével. Ezen felül meg kell kérniük a vállalatokat arra, hogy a hiteles fenntarthatósági terveiket a mérhető célokkal tegyék közzé.
A befektetőknek együtt kell működniük a vállalatokkal és a szabályozó hatóságokkal abban, hogy közzétegyék az anyagi fenntarthatósági kockázatokat, valamint hogy több befektetést kapjanak azok a vállalatok, amelyek átlátható fenntarthatósági tervvel rendelkeznek.
Harmadszor erősítenünk kell a fenntartható befektetési termékek hitelességét. A zöld kötvények és az ESG-alapok megjelenése lendületet adott a fenntartható befektetési termékeknek. A zöld címkével ellátott kötvények igazolják, hogy a finanszírozott tevékenység zöld, de nem mond semmit arról, hogy mennyire zöld a vállalat stratégiája. Ezért nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a zöld kötvényeket kibocsátó vállalatok szén-dioxid-intenzitása idővel csökkenne.
A zöld címkével ellátott kötvények és a „zöld rangsorok” közötti különbség elősegíti a zöldre mosást vagy SDG-mosást. Ki kell egészítenünk a zöld címkével ellátott kötvényeket a kibocsátó vállalatok „zöld rangsorolásával”, például tanúsítva a vállalat működésének összeegyeztethetőségét a 2 Celsius-fokos célkitűzéssel.
Ezen felül népszerűsítenünk kell az ESG-alapokat, amelyek az érintett vállalatok és projektjeik SDG-kre gyakorolt pozitív hatásait emelik ki. A Globális befektetők a fenntartható fejlődésért szövetség (GISD) egy közös definíciót alakított ki a fenntartható fejlődés befektetésre, amely megfelelő alapként szolgálhat a piac számára.
Korábban számos erőfeszítés irányult a fenntartható fejlődés befektetés közös definíciójának kialakítására. A fenntarthatóság sürgősségére tekintettel a szabályozási oldalnak segítenie kell ezek egyesítésében, hogy megállapodjanak a piacok egységes és hatékony alapjául szolgáló definícióban.
Az új koronavírus járvány rámutatott a kormányok és a cégek közötti együttműködés fontosságára. Most a változás felgyorsítására van szükség. A fentebb ismertetett három teendő alapul szolgálhat a kormányoknak és a magánszektornak, hogy egy új üzleti modellt alakítsanak ki együtt, amely mind az emberek, mind a bolygó számára működőképes.
Egy jobb világ érdekében létfontosságú, hogy a magán pénzügyi szektor támogassa és felgyorsítsa a vállalatok kihívásokkal teli, de szükséges átalakítását.