Idegileg akkor lettem teljesen vegetatív, amikor az idők szavára hallgatva március 30-án a fürdőkádat tele vettem benzinnel. (…) Gondold el, anyósom meg leengedte, azt hitte, öblítővíz! Hogy nem szakad rá! Leengedi a benzint! Úgy sajnáltam… Hogy nem gyújtott rá… - emlékezett meg a maga egyéni stílusában Hofi Géza a nemzetközi olajválság okán 1979-ben idehaza elrendelt üzemanyag-áremelésről. A 86-os normálbenzinért ekkortól 7,70-et, a 92-es szuperért 9,60-at, a 98-as extráért pedig 11,50-et kellett fizetni literenként.
A húsz százalékos „kiigazításnak” Hofi a ’80-as, Te, figyelj, haver! lemezén állított - örök - emléket, a nagyérdemű pedig dőlt a röhögéstől. Egy évtizeddel később viszont mindenkinek arcára fagyott a mosoly: amikor többszöri tagadás után az Antall-kormány bejelentette, 36 forintól 56-ra emeli az alapbenzin árát, négy napra megbénult az ország. S bár kihúzta 1994-ig, az MDF vezette kormány alig fél év után kvázi belebukott a több mint száz települést érintő taxisblokádba, melynek végül a 12 forintos árkurtítás vetett véget.
Az üzemanyagárak azóta több mint a kilencszeresükre drágultak. 2012 áprilisában a benzinért 453,80-at, a dízelért 450,10-et kértek literenként, ám ha folytatódik a jelenlegi tendencia és infláció-emelkedés, az idei nyár új magyar csúcsot hozhat.
Navigare necesse est, azaz hajózni muszáj, tartották a rómaiak, ami mára az autózásra értendő, de a kormány latinos műveltsége immár egy évtizede kimerül a panem et circenses, azaz kenyeret és cirkuszt a népnek elvben, ördögien (el)terelve a figyelmet a fontostól a látványos felé. Így fordulhat elő, hogy jelenleg könnyebb lenne UEFA-, migráns-, LMBTQ-, Soros-, vagy éppen érzékenyítő gyerekkönyv-ellenes demonstrációt szervezni, mint tömegeket az utcára vinni és pláne településeket megbénító útlezárásokat szervezni a zsebbe vágó üzemanyagárak miatt. Pedig akad más latin mondás, amire figyelhetnének: parva scintilla magnum saepe excitat ignem, vagyis egy kis szikra gyakran nagy tüzet szít.
És láthatóan sokaknál gyűlik a benzin a kádban…