Olyan olimpiát rendeznek a japán fővárosban jövő péntektől, amilyenre még nem volt példa az újkori játékok történetében. Pedig sok rendkívüli eset történt a múltban is az 1896 óta íródó legújabb kori históriában. Voltak bojkottok - 1976-ban afrikai országok nem utaztak el Montreálba tiltakozva az új-zélandi rögbiválogatott dél-afrikai vendégjátéka ellen (ebben az időszakban a színesbőrűeket másodrendűnek tekintették Dél-Afrikában, a szovjet-amerikai hidegháború miatt 1980-ban a nyugati országok képviselői hagyták ki a moszkvai olimpiát, négy év múlva válaszul a keleti blokk (közte Magyarország) maradt távol az 1984-es Los Angeles-i játékoktól.
Az 1996-os centenáriumi seregszemlén Atlantában robbantásos merényletet követtek el, aminek két halottja és száz sérültje volt. Az egyik áldozat a helyszínen elhunyt, a másik menekülés közben kapott szívrohamot.
A 2016-os riói olimpiát a játékok elleni tüntetések és rablótámadások árnyékolták be, utóbbi áldozata lett Portugália oktatási minisztere mellett többek között Felipe Seixas, az esemény biztonsági főnöke, de megszabadították a pénzétől és értékeitől a 2015-ben a világ legjobbjának választott szerb vízilabdázót, Dusko Pijetlovicot és Ryan Lochte, hatszoros olimpiai bajnok amerikai úszót is.
Idén a rablásoktól nem kell tartani, ettől azonban nem lesznek nagyobb biztonságban a résztvevők: Tokióban július 12-én negyven napra rendkívüli állapotot hirdettek ki a koronavírus-járványban elhunytak és megfertőzöttek számának folyamatos növekedése miatt. A tavalyról elhalasztott olimpia idei megrendezését a jelenlegi helyzetben kizárólag gazdasági szempontok magyarázzák (elfogadható indok ugyanis nincs). Az újabb halasztás ugyanis azt jelentené, hogy végleg törölni kell a programból az eseményt, ami a közvetítési jogokkal rendelkező amerikai televíziós társaságnak és a szponzoroknak járó kártérítési díjakkal több mint 7 milliárd dollár kárt okozna a Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak és a házigazdáknak. A halasztás érzékenyen érintené az olimpiai sportági szövetségeket és a tagországokat is, amelyek többsége nagyon nehéz helyzetbe kerülne a NOB anyagi támogatása nélkül.
A tokiói helyzet súlyosságával a helyszínen szembesült az utazását a járványhelyzet miatt kétszer is későbbre halasztó Thomas Bach, a NOB elnöke, akire szintén vonatkoztak a szigorú helyi előírások, ezért megérkezése után az első három napot karanténban a szállodai szobájában kellett eltöltenie. Csak azt követően hagyhatta el szálláshelyét, hogy az ő vírustesztjei is negatívak lettek.
Mindenkire ez vár, aki az olimpiára érkezik: karantén, szigorú szabályok, a tervek szerint mindenkit naponta tesztelnek, a sportolók csak a versenyeik és edzéseik időpontjára távozhatnak szállásukról. A versenyeken nem lehetnek nézők, aki befejezte a versenyzést, két napon belül el kell utaznia Tokióból. Az érkezést is szabályozzák, minden sportoló legfeljebb öt nappal az első versenyszáma előtt foglalhatja el saját helyét az olimpiai faluban, amely ezúttal inkább lesz egy szigorúan ellenőrzött és védett laktanya, mint a korábbi játékokon megszokott kiváló hangulatú találkozóhely a világ különböző részeiről érkezett versenyzői számára.
A játékokon összesen 174 magyar sportoló vesz részt, az olimpikonok és edzőik több csoportban utaznak el az eseményre és a szigorú szabályok miatt a felkészülés utolsó napjait edzőtáborokban töltik Japánban, mielőtt a megadott időpontban beköltöznek az olimpiai faluba.
Az idei olimpia előtt az eredményeknél is fontosabb, hogy mindenki kerülje el a fertőzést és egészségesen térjen haza a játékokról!
Leterítette a mérkőzésvezetőt
Az újkori olimpiai játékok egyik fontos célja volt a béke üzenetének továbbítása és a sportszerűség népszerűsítése, illetve az esemény idejére a politika kizárása. Ez azonban nem mindig valósult meg teljes mértékben.
Lapunk szubjektív összeállításában a teljesség igénye nélkül válogatott a korábbi játékok nagy visszhangot kiváltó botrányai között.
Az 1908-as londoni olimpián a skót Wyndham Halswelle egyedül futott a 400 méteres síkfutás döntőjében és így lett aranyérmes. Két nappal korábban három amerikai és a skót atléta állt rajthoz az aranyéremért. Az egyik tengerentúli futó a kanyarban feltartotta Halswelle-t (még nem kijelölt pályákon futottak a sportolók, mint napjainkban), ezért őt a rendezők kizárták és elrendelték a finálé megismétlését. Az amerikaiak azonban a társuk iránti szolidaritásból nem vállalták az újabb futást.
Az 1932-es Los Angeles-i olimpián nem engedték elindulni Paavo Nurmit. A kilencszeres arany-, háromszoros ezüstérmes, az évszázad atlétájának választott finn futónak az volt a bűne, hogy túl magas utazási számlát akart elszámoltatni, amivel megszegte az amatőr sportolókra vonatkozó szabályokat. Még az ellenfelei is lobbiztak az érdekében, hogy engedjék rajthoz állni, de a Nemzetközi Atlétikai Szövetség kitartott az álláspontja mellett.
Az 1972-es müncheni olimpiáról a sportszeretők többségének az izraeli sportolók drámája jut eszébe: palesztin terroristák ejtették túszul a versenyzőket, akik fogva tartott társaik szabadon engedését követelték. A terroristákat a rendőrök véres csatában tudták legyőzni, az összecsapásban 11 izraeli sportoló, 5 emberrabló és 1 rendőr veszítette életét. Ehhez képest természetesen eltörpül a jelentősége, de botrányos körülmények között ért véget a szovjet-amerikai férfi kosárlabdadöntő is. Három másodperccel a vége előtt egy ponttal vezettek az amerikaiak, a szovjetek az időkérés után nem tudtak betalálni a kosárba. Az amerikaiak és a nézők a pályán ünnepeltek a szovjetek óvtak, aminek az illetékesek helyt adtak, mert túl korán szólalt meg a mérkőzés végét jelző duda. Ismét lejátszották a hátralévő három másodpercet, a szovjetek pedig megszerezték a győztes kosarat. Az amerikaiak hiába tiltakoztak, a sértődött tengerentúliak másnap nem vettek részt az eredményhirdetésen.
Négy évvel később a szovjet Borisz Onyisztcsenko manipulálta a tőrét: az öttusázó egy minigombot szerelt a fegyverére, ennek benyomása esetén felvillant a találatjelző, mintha megszúrta volna az ellenfelét. A 38 éves Onyisztcsenko lebukott és kizárták, ezen kívül élete végéig eltiltották.
A 2008-as pekingi játékokon a tékvandósok 80 kg-os súlycsoportjában az elődöntőben a mérkőzésvezető leléptette Angel Valodia Matost, mert az előző két olimpiát megnyerő kubai klasszis sérülésének kezelése tovább tartott a szabályban előírt időnél. Matost ez annyira felbőszítette, hogy egy fejre mért rúgással padlóra küldte a mérkőzésvezetőt, a kubai sportoló örökös eltiltással bűnhődött tettéért.
