Hangulat, jel

Régi, már-már elcsépelt poén a Fidesz nevével viccelődni, miszerint abban semmi nem stimmel. A Fidesz – Fiatal Demokraták Szövetsége – sem nem fiatal, sem nem demokrata, de még csak nem is szövetség. A ragadvány névhez – KDNP – nem fűződik semmi humoros, talán mert nem is nagyon létezik.

A Fidesz, amely a megalakulásakor valóban ifjú emberekből állt - akik arra szövetkeztek, hogy a pártállami attitűdöt végképp kiüldözik az országból - soha nem is szólt a fiatalokhoz. Olyannyira nem, hogy éppen ezt a generációt akarta sújtani az emlékezetes internetadó ötletével. Soha nem volt a fiatalok barátja, filozófiájában kizárólag hatalmi érdekek jelentek meg, amelyeket aztán – kormányra kerülve – maximálisan érvényesített is. Vezetői új pártállamot hoztak létre, hazug szólamokkal, iszonyatos mennyiségű pénzzel, titkos szerződésekkel, kora-kádári jellemzőkkel. Személyi kultuszba hajló vezetést honosítottak meg, új nomenklatúrát építettek, megvalósították az orbáni tervet, az eldobandó telefonkönyvet.

Ez a párt rövid tíz év alatt tönkretette a demokrácia intézményeit, sutba dobta a szabadság eszményét, közönybe taszította az ország jelentős részét, szembefordult Európával, és teljhatalmat kölcsönzött magának. Létezése óta felszámolt ki tudja, hány pártot, és ma már nem fél kimondani: övé az ország, ő az egyetlen hazáját szerető formáció. Mindenki más, a pártok és a civil szervezetek csak ártanak a hazának.

A Fidesz, az egykori liberális párt szitokszót gyártott a liberalizmusból, a politikai korrektségből és most a másságból is. Úgy tesz, mintha – hirtelen felébredve – a fiatalokat, gyerekeket védené, miközben csak a saját táborát akarja bővíteni a szélsőséges elemekkel. Nem véletlen, hogy a politikailag teljesen elöregedett csapat kétségbeesett akciókat indít az ifjú szavazók megszerzése érdekében: a kampányához már emojikat, hangulatjeleket használ, külön televíziót indít a megnyerésükre, mégpedig abban a hitben, hogy ha szélsőséges hangot és jazz nyelvezetet használ, azzal magához vonzza a tinédzsereket, a húszasokat.

Hát, mint a Pesti TV kudarca mutatja, nem vonzza. És nem azért, mert ez a korosztály, így együttesen, megszólíthatatlan, hanem mert soha nem is volt köze hozzájuk. Nem ismerte a valódi problémáikat, nem élt közöttük – csak a karrierre vágyókat találta meg soraikból. Kétségtelen, a Fidesz-sereg tele van mutatható fiatal politikussal, ezek azonban nem többek, mint klónozott Szijjártó Péterek. Menczer Tamás, Dömötör Csaba és még sorolhatnánk a neveket, egyáltalán nem képviseli a nyitott fiatalok csoportját; ellenkezőleg: politikai gerontológiai esetek. Megszólalásaik, gesztusaik a Vezéréit utánozzák, gondolataik is csak a Vezérnek igyekeznek megfelelni.

Onnan indultunk, hogy a Fidesz karaktere semmiben nem felel meg a nevének. Így aztán hiába is keresi, akarja megszólítani a fiatalokat: bennük még eredendően megvan a szabadság utáni vágy. És ha politikailag nem is képzettek, azt azért tudják, látják: a Fidesz mellett soha nem lesz szabadság.