Előfizetés

Alig van üzlet a türelmi zónában

Doros Judit
Publikálás dátuma
2021.07.22. 07:30

Fotó: Huszár Dávid / Népszava
Jelenleg kizárólag Miskolcon működik az országban olyan közterület, ahol a prostitúció hivatalosan is űzhető. Júliustól egy kietlen utcába űzték a nőket, akik szerint ott kevesebb a kuncsaft.
Murvás, poros úton haladunk Miskolcon a Szinva-patak ipari üzemekkel tarkított, páros számozású oldalán. Már elhagytuk a festékboltot, ahol egy biztonsági őr igazított útba, menjünk nyugodtan tovább, hiába fogy el az aszfalt, ott lesznek a lányok a kanyar után, elvégre elmúlt délután öt óra, s ilyenkor kezdődik a „,műszak”. Épület errefelé nincs, csak sásos-nádast és magasra nőtt gyomot látunk.
Neonrózsaszín pólóban, tarka forrónadrágban áll az út szélén egy nő, akit nagyjából 25-28 évesnek saccolunk. Virágmintás oldaltáskája keresztbe feszül a mellein, a nyakában fehér gyöngyös bizsu nyaklánc. Vivinek nevezzük el magunkban, a nevét úgysem árulja el. Máskülönben közlékeny, főképp, amikor arra terelődik a szó, miként megy az üzlet, amióta a miskolci önkormányzat július elejétől ezt az eldugott útszakaszt jelölte ki türelmi zónának. Jelenleg ez az egyetlen ilyen jellegű terület az országban, pedig egy 1999-ben született törvény kötelezi az 50 000 fő feletti városokat, hogy igény esetén jelöljenek ki türelmi zónát. (A korábban emlegetett egy-két türelmi zóna vagy megszűnt időközben, vagy hivatalosan nem is volt ilyen minősítése.) A tevékenységet az önkormányzat nem tilthatja be, csak korlátok közé szoríthatja. Miskolcon a helyiek elégedetlensége váltotta ki, hogy Badány Lajos, az ellenzéki vezetésű város jobbikos alpolgármestere benyújtott egy zónakijelölésről szóló javaslatot, mert – mint mondta – a patak túloldalán és a Selyemréti lakótelepen élőket zavarta az egyre több prostituált, és a tevékenységükkel járó, zaklatásnak minősülő felajánlkozás. A lányok viselkedése, pedig szerinte okkal váltott ki felháborodást az ott lakók körében. Az, hogy hivatalosan kijelöltek türelmi zónát, egyben azt is jelenti, hogy ezen a néhány száz méteres szakaszon kívül tilos a prostitúció, mostantól ezt kivéve a város bármely területén büntethetnek ezentúl az ilyen tevékenységért.
Tartottak az ügyben egy közmeghallgatást is, aminek az lett az eredménye, hogy: a helyiek elsöprő többsége szerette volna, hogy jelöljenek ki türelmi zónát, és irányítsák át oda a lányokat. A pandémia miatt a határozathozatal tavaly őszről idén nyárra húzódott át, de június végén a miskolci önkormányzat megszavazta a rendeletet.
– A lakosság érdekeit kell néznünk, számunkra az volt a fontos, hogy ez a tevékenység minél messzebbre kerüljön a lakott területektől, és a jogszabályokat is betartsuk – mondta az alpolgármester. Amikor arról kérdeztük, vajon mozgóvécét vagy vízvételi lehetőséget nem kellene-e biztosítani a türelmi zóna mellett, azt válaszolta: ilyesmire a törvény nem kötelezi az önkormányzatot, és a maga részéről nem szeretne olyan körülményeket teremteni, amelyek komfortossá tennék ezt a tevékenységet.
– Alig van üzlet, amióta ide át kellett jönnünk. Annak idején sose mentem haza egy fillér nélkül, most meg előfordul, hogy igen – panaszkodik „Vivi”. Azt mondja, korábban, a patak túloldalán sokkal jobb volt a forgalom.
– Minimum két menet mindig megvolt egy műszakban. De attól azért jóval több. Ott is így öt óra felé jöttünk ki az utcára, aztán mindenki maradt, ameddig akart, néha reggelig. Most átvezényeltek ide minket a rendőrök, azt mondták, nem hagyhatjuk el ezt a területet, itt kell dolgoznunk. Nézzen körbe, elbújni nem nagyon van hol, egy kis ösvény van csak a bokrok között, ott szoktunk dolgozni.
– Mennyit kereshet egy nap?
– Jóval kevesebbet, mint a túloldalon. A tarifa nem változott, csökkenteni nem tudunk. A francia 4000, a sima szex 7000, a komplett, vagyis a szex szaxival 8000 forint.
– Hogyan tudnak itt tisztálkodni?
– Amíg a túloldalon dolgoztunk, haza tudtunk menni két üzlet között, de mivel itt elég sokat kell gyalogolni – a villamosmegállótól még tizennyolc percet jövünk, míg ideérünk – inkább flakonban hozunk vizet, meg a kis táskában van tisztítókendő, azt használom.
– Mi van még a kis táskában?
– A telefonom meg az óvszerek.
– Utóbbiból mennyit hozott?
– Mindig hatot hozok. Ha elfogyna, megyek a benzinkútra, veszek, oda járunk enni is, hazaszaladgálni innen nem nagyon van idő. De mostanában elég a hat gumi, bőven.
– Együtt lakik a többi lánnyal Miskolcon? – Dehogyis! Nekem családom van. A nagyobbik lányom 13 éves, a kicsi kettő.
– Most az apjuk vigyáz rájuk?
– Nem élek vele. A nagyanyjukkal vannak, ő gondoskodik ilyenkor róluk.
– Nem lenne jobb, ha lennének hivatalos bordélyházak, ahol kényelmesebb körülmények között tudnának dolgozni?
– Jobb lenne. Már beszéltük a lányokkal, hogy meg kéne venni valami lepukkant épületet, aztán odamenni. Zárt helyen a rendőrök se szólhatnak bele, hogy mit csinálunk.
– A kuncsaftok jöttek maguk után?
– Van, aki átjött, de azért sokan elmaradtak. Elég rossz az út, meg aztán a „lebukás” veszélye is nagyobb lett, most hogy ez már hivatalosan is a türelmi zóna, nem egy átlagos utca. Aki eddig hetente jött, az most kéthetente vagy havonta. Nyolcan-tízen dolgozunk az utcán Miskolcon, abból hárman jöttünk át ide, a többiek máshol dolgoznak.
– De azt mostantól büntetik.
– Nem tudom, még nem hallottam, hogy büntették volna őket.

Nincs nyilvántartás

Semmilyen nyilvántartást nem vezetnek arról, hogy hány prostituált dolgozik Miskolcon, ebből adódóan, azt sem tudják egyértelműen meghatározni, hogy a kijelölt türelmi zónában mennyien végzik jelenleg a tevékenységüket – tudtuk meg Varga Rudolftól, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóreferensétől. Arra a kérdésünkre, hogy július 1-je óta szabtak-e ki büntetést tiltott helyen végzett prostitúció miatt, azt mondta: a Miskolci Rendőrkapitányságon szabálysértési előkészítő eljárás a kérdéses időszakban tiltott prostitúció miatt nem indult.

A pedagógushiány a gazdag térségekben is gond: több, mint tízezer tanár és tanító hiányzik a rendszerből

Juhász Dániel Vas András
Publikálás dátuma
2021.07.22. 07:00

Fotó: Vasvári Tamás / MTI
Sok helyen bármilyen végzettségű pedagógust azonnal alkalmaznának, csak éppen nincs jelentkező.
Csaknem három és félezer általános és középiskolai pedagógusállásra – és kevés híján ezer óvónői státuszra – lehet jelentkezni a közszféra állásportálján. Ráadásul rengeteg álláshelyet már meg sem hirdetnek, hanem az iskolák a tantestületen belüli munkaelosztással, illetve óraadó tanárok alkalmazásával próbálják megoldani a munkaerőproblémáikat. Miközben a hivatalos kormányzati kommunikáció csak ellenzéki hangulatkeltésként állítja be a pedagógushiányt, ez egyre nagyobb gondot okoz a mindennapi oktatásban, szakemberek szerint jóval több, mint tízezer tanár és tanító hiányzik a rendszerből. A közigallas.hu adatai alapján – méretéből is adódóan – Budapesten a legnagyobb a tanárhiány, a fővárosban 454 tanári szakos állást hirdetnek jelenleg. Nem sokkal jobb a helyzet Pest megyében sem, ahol több, mint 350 tanárt keresnek, emellett 150 tanítói állás is betöltésre vár. Nem meglepő, hogy a legtöbb borsodi intézmény is tanárhiánnyal küzd, az már sokkal inkább, hogy a gazdaságilag erősebb megyék közül Győr-Moson-Sopronban és Fejérben is kiugróan magas a betöltetlen álláshelyek száma: csaknem hatszor annyi pedagógust keresnek, mint Békésben. Az egyes szakok közül a matematika számít leginkább keresettnek, országosan hivatalosan 472 álláshely vár betöltésre – a legtöbb Pest megyében, Borsodban, Fejérben és Komárom-Esztergomban –, a második helyen az angol nyelv áll 253 állásajánlattal –, éppen csak megelőzve – 225 – a testnevelést. A természettudományi tárgyakat oktatókat mindenhol keresik, fizikatanári állást 209, kémiát 143, biológiát 119, földrajzot 107 helyen alkalmaznának azonnal. Ahhoz képest meglepően alacsonyak a számok, hogy szakemberek évek óta a reáltárgyakat oktatók, illetve a természettudományi karokon tanár szakra jelentkezők számának drasztikus visszaeséséről beszélnek. A viszonylag kedvező adatok ugyanakkor elsősorban a bizonyos iskolatípusokban összevont természettudományi tantárgyak oktatásának köszönhetők. A humán tárgyak közül a magyar nyelv és irodalom tanárokat 128 pozíció várja, a történelmet oktatókat 107. Komoly hiány látszik a készségtárgyaknál is: 174 vizuális kultúra (azaz rajz), 151 ének-zene és 9 technikai tanári állást is hirdetnek jelenleg. – Több tanító mellett hivatalosan matematika, kémia, testnevelés, angol, történelem és technika szakos tanár hiányzik az iskolából, a valóságban azonban bármilyen végzettségű pedagógust azonnal alkalmazni tudnánk, csak éppen nincs jelentkező – mondta lemondóan egy cirka ezer fős dél-dunántúli település iskolájának neve elhallgatását kérő tanára. – És ez nem újkeletű probléma, vagy tíz éve küszködünk pedagógushiánnyal, amit már a különféle átcsoportosításokkal sem lehet elfedni. Hiába minden, a falu vezetése például ingyen lakást adott volna, ha ideköltözik egy tanár, aki vállalja, hogy évekig helyben tanít majd, nem akadt jelentkező. – Hátrányos helyzetű a település, a legközelebbi város 30 kilométer, a faluban nagyjából semmit sem lehet csinálni, ingerszegény a környezet, így nem csodálom, hogy nem vonzó az iskola. Ráadásul a diákok nagy része halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, egy városi pedagógus számára ismeretlen problémákkal kell megküzdeni. Éppen ezért, amikor meghallják a kollégák, hová kellene jönni főállásba, inkább az óraadást választják, de nem kötelezik el magukat – mondta. – Régen szokás volt, hogy az egyetemen, főiskolán frissen végzett pedagógusok egy kistelepülési iskolában kezdték el a pályájukat – vélekedett egy másfélezres dél-dunántúli falu polgármestere. Idővel aztán volt, aki városban keresett magának állást, de mindig akadtak, akik letelepedtek az adott helyen, s évtizedekig tanítottak a falusi iskolákban. Csakhogy ezek a generációk már vagy elmentek nyugdíjba, vagy közel járnak hozzá, a fiatalok pedig nem akarnak falura menni tanítani. Még azok sem, akik éppenséggel kisebb településekről kerültek a felsőoktatásba. A dél-dunántúli faluban 25 éve még a tanári gárda 90 százaléka helybéli volt, most ketten vannak, akik a faluban laknak, a többiek, ha főállásúak is, a városból járnak ki, s várnak a lehetőségre, hogy egy városi iskolában státuszt kapjanak. Mások pedig öt-hat környékbeli iskolában dolgoznak, hogy meglegyen az óraszámuk, s így a fizetésük. Azaz jönnek, megtartják az óráikat, s rohannak tovább, a településhez, a falu mindennapjaihoz semmi közük. – Pedig a tanárok, tanítók, óvónők mindig is a helyi értelmiségi elithez tartoztak, akik meghatározták többek között a kulturális és közösségi életet. Most, hogy nincsenek, meg is látszik a mindennapokon. Ráadásul a tanárhiány a 22-es csapdáját generálja: akik megtehetik, elviszik a gyerekeiket a városi iskolákba, vagyis helyben csak a szegény családokból valók maradnak. Velük viszont nehezebb eredményt elérni, több velük a probléma, ami miatt a tanárok ódzkodnak az iskolától, s akik teheti, elmegy máshová, jobb gyerekanyaggal dolgozni – fogalmazott a polgármester. Az iskolában folyamatosan csökken a beiratkozók száma, csak az elmúlt két évben úgy 15 százalékkal alacsonyabb a gyerekszám, így persze tanárt is nehéz idecsábítani. A folyamatnak nem nehéz kitalálni a végét: előbb megszüntetik a felső tagozatot, majd az alsót, a gyerekek bejárók lesznek, a falu pedig itt marad iskola nélkül. Ami az első lépés a végső elsorvadáshoz vezető úton. A Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Gosztonyi Gábor ugyancsak azt látja, hogy egyre nagyobb gond a vidéki, kistelepülési iskolák álláshelyeinek feltöltése, ráadásul már nemcsak a hátrányosabb helyzetű térségekben, hanem például az észak-nyugat magyarországi régióban is. Az utánpótlás is kevés: például a pedagógusképzés egyik fellegvárának számító Szegedi Tudományegyetemen idén mintegy negyven pedagógushallgató végzett. A fővárosban is egyre nagyobb a hiány képzett tanárokból, Gosztonyi szerint azért, mert itt, illetve a közép-magyarországi régióban a legnagyobb az elszívó ereje a versenyszférának, ahol sokkal jobban fizető, megélhetést biztosító állásokra lehet pályázni. A szakszervezet szerint mihamarabb tartós béremelésre, a munkaterhek rendezésére, valamint stabil életpályára lenne szükség.  

Megugrott a hatéves elsősök száma

Az elmúlt tíz évben egyszer sem volt olyan magas a hatévesek aránya az általános iskolák első évfolyamain, mint a most zárult tanévben - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból. Az első évfolyamon tanulók száma 13 százalékkal, mintegy 12 ezerrel több, mint a tavalyi tanévben, létszámuk összesen 103,5 ezer fő. Közöttük 37,1 ezren vannak, akik még csak a hatodik életévüket töltötték be, ők az összes első osztályos 35,9 százalékát teszik ki. Az egy évvel korábbi tanévben 26 ezren voltak (28,4 százalék), vagyis egyetlen év alatt 11,1 ezerrel növekedett a számuk, ilyen arányú emelkedés a 2010/2011-es tanév óta egyszer sem volt. Azt a KSH is elismerte, hogy ennek nemcsak demográfiai okai vannak, a létszámnövekedés a nagyobb arányú beiskolázásnak "köszönhető". Pontosabban a 2019-es iskolaérettségi törvénynek, amely kötelezővé tette a hatévesek beiskolázását és központosította az iskolaérettég megállapításának rendszerét: a szülők és az óvoda helyett csak az Oktatási Hivatal (OH) döntheti el, mi a jobb egy hatéves kisgyermeknek, ha egy évig még óvodában marad vagy iskolába megy. Tavaly mintegy 10 ezer kérelmet nyújtottak be az OH-hoz, s bár ezek többségét elfogadták, az eljárásból sokan kimaradhattak.
A Szülői Hang Közösség többször felhívta a figyelmet a hiányosságokra, ahogy arra is, hogy sok szülő nem kapott megfelelő tájékoztatást, támogatást a szűkös határidejű kérelmezés megindításához sem. A szervezet már ekkor úgy számolt, hogy tízezernél is több olyan hatéves kisgyermek kerülhet be az iskolába 2020. szeptemberében, akiknél indokolt lenne a halasztás, de a szülők el sem jutottak a kérelmezésig. A szakemberek figyelmeztettek: ha a gyerekek éretlenül kerülnek be az iskolába, annak hosszabb távon súlyos következményei lehetnek. Az új iskolaérettségi törvény jogi szempontból pedig már háromszor is elbukott, először az ombudsman, majd kétszer az Alkotmánybíróság állapított meg alaptörvény-ellenességet. A kormány módosított a törvényen, ám ez a szülők, gyerekek számára nem hozott érdemi változást. J. D.

Szabad szemmel: Orbánról kellene népszavazást tartani Európában

Szelestey Lajos
Publikálás dátuma
2021.07.22. 06:43

Asselborn luxemburgi külügyminiszter meg van győződve arról, hogy a válasz egyértelmű „nem” volna. Lapszemle.
Spiegel A luxemburgi külügyminiszter felvetette, hogy az egész EU-ban népszavazást kellene tartani arról, van-e helye még Orbán Viktornak Európában. Asselborn meg van győződve arról, hogy a válasz egyértelmű „nem” volna. Akkor pedig egy csapásra befejeződnének a véget nem érő viták a magyar kormány elleni számtalan büntető eljárásról, beleértve azt, amelyik a 7-es paragrafus alapján elvezethet a magyar szavazati jog megvonásához. Elismerte viszont, hogy ilyen jogintézmény jelenleg nem létezik, de mint rámutatott, el kellene gondolkodni a bevezetésén.      FAZ Uniós vezetők nem reagáltak még a magyar népszavazás hírére, mert a belga nemzeti ünnep miatt tegnap nem dolgoztak Brüsszelben, de von der Leyen szóvivője mindenesetre azt mondta, hogy álláspontjuk változatlan: az LMBT-szabályozás sérti az európai jogot, ezért át kell írni. Utalt arra, hogy a Bizottság a múlt héten ez ügyben két kötelezettségszegési eljárást is kezdett. A választ két hónapon belül várja. De hogy Orbán miként akarja megszerezni a lakosság támogatását saját álláspontjához, az már az ő dolga, közölte a nyilatkozó. Kérdés azonban, hogy a referendumon hányan vesznek részt, mert attól függ az érvényessége. Kész Zoltán, a Civitas elemző intézettől lát esélyt a sikerre, mert a magyarok nagy többsége osztja Orbán véleményét a nemi kisebbségek kapcsán. Ezért az eredményt meg lehet jósolni, de az azért nem biztos, hogy legalább 50 % leadja a voksát. Mindenesetre megfigyelők úgy vélik, hogy Orbán a kezdeményezéssel a legújabb botrány hullámait igyekszik csillapítani. Hunyady Bulcsú a Political Capitaltől arra emlékeztet, hogy ezúttal is ugyanaz a stratégia, mint 2016-ban, amikor szintén éles bírálatok érték a hatalmat, majd az válaszul meghirdette a referendumot a kvótákról. Csak éppen érvénytelen lett az aktus, mert annyira csekély volt iránta az érdeklődés.  The Times Orbán Viktor az LMBT-ellenes törvény kapcsán elhatározott népszavazással próbára teszi az EU türelmét. Vagyis emelte a tétet a vitában. A jogszabályt Európa-szerte bírálják, mert összemossa a pedofíliát és a melegséget. A Bizottság szerint sérti a szólásszabadságot, a szabad kereskedelmet és a szolgáltatásokról szóló rendelkezéseket. A testület leszögezte, hogy mindent el kíván követni az egyenlőség, a méltóság tiszteletben tartása, valamint az emberi jogok érdekében. Ezzel szemben a magyar miniszterelnök azzal vádolta Brüsszelt, hogy az beavatkozik a belügyekbe. Egyébként az öt kérdés igencsak sugallja a választ. A referendum időpontját nem tűzték ki, de Budapestnek két hónapja van, hogy válaszoljon az uniónak, mielőtt következő fokozatba lép a szerződésszegési eljárás. Orbán úgy állítja be, hogy a gyerekeket akarja megvédeni, miután éveken át a migránsok ellen kampányolt. Sokan úgy vélik azonban, hogy csupán a lehallgatási botrányt próbálja feledtetni.  Guardian A szélsőjobbos Orbán 3 nappal a Budapest Pride előtt dobta be, hogy „gyermekvédelmi” népszavazás lesz. A jelző persze megszépíti a dolgot, hiszen olyan jogszabályról kell majd véleményt nyilvánítani, amelyet máris széles körben diszkriminatívnak minősítenek. Jövőre választás lesz és a miniszterelnök számára nem ígérkezik könnyűnek a verseny az egyesült ellenzékkel szemben. Az erőteljes LMBT-ellenes retorika a jelek szerint azt szolgálja, hogy új ellenséget találjanak a Fidesz híveinek mozgósítására, miután a kampány korábban a menekültek ellen ment. Emberjogi aktivisták szerint viszont a referendum nyomán várhatóan fokozódik a hátrányos megkülönböztetés a nemi kisebbségekkel szemben, és csak még jobban megbélyegzik azokat. Ily módon még nehezebb és veszélyesebb lesz az érintett gyerekek élete. Egy belga LMBT-harcos azt közölte: a 30-as évekre emlékeztet, hogy népszavazással akarnak elvenni alapvető jogokat egy kisebbségtől.  Spiegel A lehallgatási ügy mutatja, milyen messzire került Magyarország a jogállamtól és a demokráciától. Persze már régóta voltak olyan hírek, hogy a hatalom módszeresen megfigyeli az ellenfeleit. Jogvédők, vállalkozók és politikusok sorra mesélték, hogy miközben telefonálták, visszahallották a beszélgetés egy korábbi részét. Most meg már bizonyos: egy sor tekintélyuralmi állam mellett – egyetlen uniós tagként – a magyar kormány módszeresen figyelte kritikus, de ártatlan polgárok okos készülékeit. Ezt támasztja alá a világsajtó nyomozásának eredménye, de az is, ahogyan a magyar hivatalosságok reagáltak. Az úgy hangzik, mint a beismerés. Először hallgattak, majd igyekeztek lesöpörni az asztalról a vádakat. A Spiegelnek is az ment hivatalos válaszként, hogy a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok 2010 óta senkit sem hallgattak le illegálisan. Illetve van benne még egy mondat: vajon kiderül-e, hogy kinek, esetleg melyik titkosszolgálatnak áll érdekében lejáratnia Magyarországot? Bozóki András politológus úgy nyilatkozott, hogy a történtek azt mutatják: az orbáni rendszerben nem számítanak az elvek és az értékek, hogy miniszterelnök hatalmon kíván maradni, kerül, amibe kerül. Ezért számára minden eszköz megengedett. Önkényuralmat gyakorol, és már nem képes arra, hogy módosítson irányvonalán. Amúgy az ügy a Dunagate-et idézi. Sok magyar úgy érzi, visszakerült a rendszerváltás körüli időkbe. És tényleg: a mai rezsim sok mindenben a szocializmusra emlékeztet. Az állam rendkívüli módon központosított, még a magángazdaság is igen nagy mértékben függ a kormány jóindulatától. Ellenőrzi a sajtó túlnyomó részét, főleg vidéken. Az igazságszolgáltatás is jelentős arányban a politika befolyása alatt áll, a hatalmi ágak szétválasztása egyre inkább megszűnik. Az állami vagyont magánalapítványokba viszik ki, az ellenoldal párhuzamos államot kiált, amely arra szolgál, ha Orbán netán vesztene jövőre. A kémbotrány pedig az igazolja, hogy a kormány rendszeresen megszegi az európai törvényeket.  Libération Az egész népszavazásosdi arra jó, hogy elterelje a figyelmet, miközben folytatódik az vita az unióval és ujjal mutogatnak Magyarországra a kémprogram bevetése miatt. Lehetett tudni persze, hogy az LMBT-közösség bűnbak lett Orbán Viktor számára. De arra is jó, hogy meglengessék, és így az emberek ne olyan kínos kérdésekkel foglalkozzanak, mint a lehallgatási botrány. Amiben a kormány nyakig benne van, miután kiderült, hogy az izraeli szoftver segítéségével újságírók és ellenzéki politikusok telefonját kémlelte ki. Ily módon az idő nagyon is alkalmas, hogy bejelentse a népszavazást egy olyan témáról, amely már a foci-EB idején nagy figyelmet keltett.  Spiegel Panyi Szabolcs szerint a megfigyelési história felülmúl minden disznóságot, ami eddig Orbán alatt történt ebben az országban, mindennél brutálisabb. A Direkt36 munkatársa, a jogtalan lehallgatás fő szenvedő alanya ezt arra alapozza, hogy itt valójában egy digitális fegyvert vetettek be – egy uniós államban – újságírók, vállalkozók, ügyvédek, sőt még az első Orbán-kabinet egyik minisztere ellen is. De a rendszer 12 éve épül és az EU jó pár lehetőséget elszalasztott, hogy meggátolja. Ám a szervezet összetartásának szándéka mindig erősebbnek bizonyult az alapértékeknél. Azon felül a magyar piacon jelenlévő német cégek érdeke mindig felülmúlta azt, mi történik az itteni sajtóval. Panyi továbbra sem lát elhatározást az unió részéről, hogy változások legyenek. Hogy azután maga Orbán adott-e személyesen utasítást a lehallgatásokra, azt nem tudja egyértelműen megmondani, de rendkívülinek számítana, ha a miniszterelnöknek fogalma sem lett volna az egész ügyről. Egyébiránt a telefonjáról letöltött adatok mennyisége arra utal, hogy az érintettek SMS-ekre, e-mailekre és cikktervezetekre voltak kíváncsiak. Viszont ezek után még nehezebb lesz újságíróként dolgozni.  Le Figaro A népszavazással Orbán azt kockáztatja, hogy csak később jut hozzá a gazdasági segélyalapból járó pénzhez. Viszont a lépés várhatóan tovább élezi a feszültséget Budapest és Brüsszel között. Ugyanakkor a politikus, aki szeptember közepén találkozik a pápával, azt elfelejtette megemlíteni a referendum bejelentésekor, hogy az európai vezetők túlnyomó többsége elutasítja az LMBT-ellenes jogszabályt. Egy uniós diplomata szerint Orbán már megint provokál, miután a Bizottság igen nyugtalanító értékelést hozott nyilvánosságra a magyar demokrácia állapotáról. Közölte: Magyarország igencsak terítékre kerül az EU-ban a nyári szabadság után. Brüsszelnek elvben bőven van eszköze, hogy visszavonassa a kifogásolt passzusokat. Egyben nyomást gyakorolhat a segélycsomag engedélyezésével is. Ám mint egy brüsszeli forrás megjegyezte, mindezt sokkal nehezebb felhasználni, mint amikor egy tagállam nem tartja magát valamelyik direktívához. Von der Leyennek fő a feje, mert ha belemegy abba, amit a magyarok előterjesztettek a gazdaságélénkítő alap felhasználására, azzal nagy kritikának teszi ki magát az LMBT-törvény miatt. Ha nemet mond rá, azzal viszont kemény politikai döntést hoz. Egyelőre az a kétoldalú vita tárgya, hogy Magyarország milyen eszközökkel küszöbölje ki a korrupciót, illetve a csalást a 7, 2 milliárd euró elköltése során. De Brüsszel már akkor is véleményt nyilvánított, amikor a magyar csomag oktatási vonatkozásairól esett szó. Akkor meg miként hagyhatná szó nélkül, hogy a pénz egy része olyan célokra menne, amelyeket érint az LMBT-ellenes jogszabály?  Süddeutsche Zeitung Téves értesülésekre épül a vitatott LMBT-törvény miatt belengetett referendum - hangsúlyozza az elemzés, amely manipulátornak minősíti Orbánt. Hozzáfűzi ugyanakkor, hogy a dobás nagyon is passzol a kormányfő hatalmi politikájához. A Bizottság egy nappal korábban súlyos hiányosságokat mutatott ki a magyar demokráciában, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a bűnüldöző hatóságok erősen visszafogottan próbálják felderíteni a korrupciós ügyeket. Erre jött a referendum híre. Viszont nem igaz, hogy a magyar szülők ne szólhatnának bele a gyerekük szexuális nevelésébe már most is. Ám ez tökmindegy Orbánnak. A választásokig azzal vádolja az ellenzéket, hogy az szimpatizál a pedofilokkal. A brüsszeli kritikát ugyanakkor azzal intézi el, ideértve a lehallgatási ügyet, hogy a meleg lobbi ármánykodik, visszaélve hatalmával. Várhatóan ugyanígy érvel, ha pénzeket vonnak meg tőle. A refendum arra jó ennek a populistának, hogy a népre hivatkozva nyilvánuljon meg, egyben el tudja vele vonni a figyelmet más vádakról. A cinikus játék sikerre vezethet, mert Magyarországon már nemigen van független sajtó. Nem csupán azért, mert a Bizottság éveken át vonakodott állást foglalni, hanem mert a CDU-CSU előbb tette a szépet Orbánnak, utána pedig túlságosan sokáig tolerálta a dolgait.  Frankfurter Rundschau A kommentár arra figyelmezteti az EU-t: eszébe ne jusson meghajolni Magyarország és Lengyelország előtt. Be kell élesítenie a jogállami mechanizmust, azaz csak kevesebb pénzt szabad utalnia azoknak, akik megvetik a demokráciát. A két ország ma be sem tudna kerülni az unióba, mert nem teljesíti a demokratikus normákat. Ám már bent van, de ehhez képest mit csinál a Bizottság? Jelentéseket állít össze, amelyeknek a világon semmi következményük nincsen, és legkorábban a jogállami szankció is csak ősszel várható. Ebben a szomorújátékban Brüsszel egyetlen egyszer állt a sarkára, amikor 6 éve, a Jog és Igazságosság győzelme után két hónappal kilátásba helyzete, hogy eljárást kezdeményez a 7-es cikkely alapján. De azután Orbán bejelentette a vétót, így az unió beadta a derekát. Meg lehetett volna csinálni, hogy minden tagországot köteleznek: szavazzanak arról, szükségesnek tartják-e a közösségi alapértékeket. Ily módon a demokratikus mag-Európa elválhatott volna a jogállam ellenségeitől. Régi gondolat ez és nem passzol az EU felfogásához. De bizonyosabb jobb, mint térdre esni az illiberalizmus előtt.  EUobserver A lengyel kormány ácsingózik az uniós pénzekre, a közösségi jogból viszont nem kér, sőt az egész olyan, mintha Varsó szándékosan az EU-alapok megvonását próbálná elérni. Ezt fejti ki vendégkommentárjában a Berlinben működő Democracy Reporting International igazgatója és egyik munkatársa, aki a jogállam ügyében folyó kutatásokért felelős. Michael Meyer-Resende és Jakub Jaraczewski felhívja a figyelmet, hogy Lengyelország éppen leválik az Európai Unió jogrendjéről. Ám ennek ki kell vernie a biztosítékot az üzleti világban, mert veszélybe kerül befektetéseik biztonsága, ha nem bízhatnak abban, hogy ki lehet kényszeríteni az EU-jogot. Brüsszel és a többi tagország sorozatosan túl későn lép és csak igen keveset tesz a magyar és lengyel autoriter intézkedések láttán. A két országban a bírák nagyrészt magukra maradtak, hogy megvédjék a jogot és egyre csak veszítenek. A helyzet sürgeti a jogállami mechanizmus alkalmazását, mind a két országban, bár a két eset messze nem azonos. A magyar kormánynál dokumentumok támasztják alá az európai alapok elsikkasztását, viszont ilyesmiről a lengyeleknél nem lehet beszélni. Náluk a bíróságok függetlenségének felszámolása a casus belli. Amit tetéz, hogy az ország nem fogadja el az uniós jogot. Úgy hogy ott már igen veszélyes állapotok alakultak ki. Jó-jó, hogy a Bizottság augusztus közepéig adott időt Varsónak a Fegyelmi Kamara felszámolására, de ezen felül azonnal cselekednie kell. Tájékoztatnia kell a lengyel vezetést, hogy rendszerszintű gondjai vannak vele és igénybe kell venni a jogállami eljárást. Nem tehet úgy Brüsszel, mintha máris megálljt parancsolt volna a PiS-nek.