A pedagógushiány a gazdag térségekben is gond: több, mint tízezer tanár és tanító hiányzik a rendszerből

Sok helyen bármilyen végzettségű pedagógust azonnal alkalmaznának, csak éppen nincs jelentkező.

Csaknem három és félezer általános és középiskolai pedagógusállásra – és kevés híján ezer óvónői státuszra – lehet jelentkezni a közszféra állásportálján. Ráadásul rengeteg álláshelyet már meg sem hirdetnek, hanem az iskolák a tantestületen belüli munkaelosztással, illetve óraadó tanárok alkalmazásával próbálják megoldani a munkaerőproblémáikat. Miközben a hivatalos kormányzati kommunikáció csak ellenzéki hangulatkeltésként állítja be a pedagógushiányt, ez egyre nagyobb gondot okoz a mindennapi oktatásban, szakemberek szerint jóval több, mint tízezer tanár és tanító hiányzik a rendszerből.

A közigallas.hu adatai alapján – méretéből is adódóan – Budapesten a legnagyobb a tanárhiány, a fővárosban 454 tanári szakos állást hirdetnek jelenleg. Nem sokkal jobb a helyzet Pest megyében sem, ahol több, mint 350 tanárt keresnek, emellett 150 tanítói állás is betöltésre vár. Nem meglepő, hogy a legtöbb borsodi intézmény is tanárhiánnyal küzd, az már sokkal inkább, hogy a gazdaságilag erősebb megyék közül Győr-Moson-Sopronban és Fejérben is kiugróan magas a betöltetlen álláshelyek száma: csaknem hatszor annyi pedagógust keresnek, mint Békésben.

Az egyes szakok közül a matematika számít leginkább keresettnek, országosan hivatalosan 472 álláshely vár betöltésre – a legtöbb Pest megyében, Borsodban, Fejérben és Komárom-Esztergomban –, a második helyen az angol nyelv áll 253 állásajánlattal –, éppen csak megelőzve – 225 – a testnevelést. A természettudományi tárgyakat oktatókat mindenhol keresik, fizikatanári állást 209, kémiát 143, biológiát 119, földrajzot 107 helyen alkalmaznának azonnal. Ahhoz képest meglepően alacsonyak a számok, hogy szakemberek évek óta a reáltárgyakat oktatók, illetve a természettudományi karokon tanár szakra jelentkezők számának drasztikus visszaeséséről beszélnek. A viszonylag kedvező adatok ugyanakkor elsősorban a bizonyos iskolatípusokban összevont természettudományi tantárgyak oktatásának köszönhetők. A humán tárgyak közül a magyar nyelv és irodalom tanárokat 128 pozíció várja, a történelmet oktatókat 107. Komoly hiány látszik a készségtárgyaknál is: 174 vizuális kultúra (azaz rajz), 151 ének-zene és 9 technikai tanári állást is hirdetnek jelenleg.

– Több tanító mellett hivatalosan matematika, kémia, testnevelés, angol, történelem és technika szakos tanár hiányzik az iskolából, a valóságban azonban bármilyen végzettségű pedagógust azonnal alkalmazni tudnánk, csak éppen nincs jelentkező – mondta lemondóan egy cirka ezer fős dél-dunántúli település iskolájának neve elhallgatását kérő tanára. – És ez nem újkeletű probléma, vagy tíz éve küszködünk pedagógushiánnyal, amit már a különféle átcsoportosításokkal sem lehet elfedni. Hiába minden, a falu vezetése például ingyen lakást adott volna, ha ideköltözik egy tanár, aki vállalja, hogy évekig helyben tanít majd, nem akadt jelentkező. – Hátrányos helyzetű a település, a legközelebbi város 30 kilométer, a faluban nagyjából semmit sem lehet csinálni, ingerszegény a környezet, így nem csodálom, hogy nem vonzó az iskola. Ráadásul a diákok nagy része halmozottan hátrányos helyzetű családból érkezik, egy városi pedagógus számára ismeretlen problémákkal kell megküzdeni. Éppen ezért, amikor meghallják a kollégák, hová kellene jönni főállásba, inkább az óraadást választják, de nem kötelezik el magukat – mondta.

– Régen szokás volt, hogy az egyetemen, főiskolán frissen végzett pedagógusok egy kistelepülési iskolában kezdték el a pályájukat – vélekedett egy másfélezres dél-dunántúli falu polgármestere. Idővel aztán volt, aki városban keresett magának állást, de mindig akadtak, akik letelepedtek az adott helyen, s évtizedekig tanítottak a falusi iskolákban. Csakhogy ezek a generációk már vagy elmentek nyugdíjba, vagy közel járnak hozzá, a fiatalok pedig nem akarnak falura menni tanítani. Még azok sem, akik éppenséggel kisebb településekről kerültek a felsőoktatásba. A dél-dunántúli faluban 25 éve még a tanári gárda 90 százaléka helybéli volt, most ketten vannak, akik a faluban laknak, a többiek, ha főállásúak is, a városból járnak ki, s várnak a lehetőségre, hogy egy városi iskolában státuszt kapjanak. Mások pedig öt-hat környékbeli iskolában dolgoznak, hogy meglegyen az óraszámuk, s így a fizetésük. Azaz jönnek, megtartják az óráikat, s rohannak tovább, a településhez, a falu mindennapjaihoz semmi közük. – Pedig a tanárok, tanítók, óvónők mindig is a helyi értelmiségi elithez tartoztak, akik meghatározták többek között a kulturális és közösségi életet. Most, hogy nincsenek, meg is látszik a mindennapokon. Ráadásul a tanárhiány a 22-es csapdáját generálja: akik megtehetik, elviszik a gyerekeiket a városi iskolákba, vagyis helyben csak a szegény családokból valók maradnak. Velük viszont nehezebb eredményt elérni, több velük a probléma, ami miatt a tanárok ódzkodnak az iskolától, s akik teheti, elmegy máshová, jobb gyerekanyaggal dolgozni – fogalmazott a polgármester. Az iskolában folyamatosan csökken a beiratkozók száma, csak az elmúlt két évben úgy 15 százalékkal alacsonyabb a gyerekszám, így persze tanárt is nehéz idecsábítani. A folyamatnak nem nehéz kitalálni a végét: előbb megszüntetik a felső tagozatot, majd az alsót, a gyerekek bejárók lesznek, a falu pedig itt marad iskola nélkül. Ami az első lépés a végső elsorvadáshoz vezető úton.

A Pedagógusok Szakszervezetének alelnöke, Gosztonyi Gábor ugyancsak azt látja, hogy egyre nagyobb gond a vidéki, kistelepülési iskolák álláshelyeinek feltöltése, ráadásul már nemcsak a hátrányosabb helyzetű térségekben, hanem például az észak-nyugat magyarországi régióban is. Az utánpótlás is kevés: például a pedagógusképzés egyik fellegvárának számító Szegedi Tudományegyetemen idén mintegy negyven pedagógushallgató végzett. A fővárosban is egyre nagyobb a hiány képzett tanárokból, Gosztonyi szerint azért, mert itt, illetve a közép-magyarországi régióban a legnagyobb az elszívó ereje a versenyszférának, ahol sokkal jobban fizető, megélhetést biztosító állásokra lehet pályázni. A szakszervezet szerint mihamarabb tartós béremelésre, a munkaterhek rendezésére, valamint stabil életpályára lenne szükség.

Megugrott a hatéves elsősök száma

Az elmúlt tíz évben egyszer sem volt olyan magas a hatévesek aránya az általános iskolák első évfolyamain, mint a most zárult tanévben - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataiból. Az első évfolyamon tanulók száma 13 százalékkal, mintegy 12 ezerrel több, mint a tavalyi tanévben, létszámuk összesen 103,5 ezer fő. Közöttük 37,1 ezren vannak, akik még csak a hatodik életévüket töltötték be, ők az összes első osztályos 35,9 százalékát teszik ki. Az egy évvel korábbi tanévben 26 ezren voltak (28,4 százalék), vagyis egyetlen év alatt 11,1 ezerrel növekedett a számuk, ilyen arányú emelkedés a 2010/2011-es tanév óta egyszer sem volt.

Azt a KSH is elismerte, hogy ennek nemcsak demográfiai okai vannak, a létszámnövekedés a nagyobb arányú beiskolázásnak "köszönhető". Pontosabban a 2019-es iskolaérettségi törvénynek, amely kötelezővé tette a hatévesek beiskolázását és központosította az iskolaérettég megállapításának rendszerét: a szülők és az óvoda helyett csak az Oktatási Hivatal (OH) döntheti el, mi a jobb egy hatéves kisgyermeknek, ha egy évig még óvodában marad vagy iskolába megy. Tavaly mintegy 10 ezer kérelmet nyújtottak be az OH-hoz, s bár ezek többségét elfogadták, az eljárásból sokan kimaradhattak.

A Szülői Hang Közösség többször felhívta a figyelmet a hiányosságokra, ahogy arra is, hogy sok szülő nem kapott megfelelő tájékoztatást, támogatást a szűkös határidejű kérelmezés megindításához sem. A szervezet már ekkor úgy számolt, hogy tízezernél is több olyan hatéves kisgyermek kerülhet be az iskolába 2020. szeptemberében, akiknél indokolt lenne a halasztás, de a szülők el sem jutottak a kérelmezésig. A szakemberek figyelmeztettek: ha a gyerekek éretlenül kerülnek be az iskolába, annak hosszabb távon súlyos következményei lehetnek.

Az új iskolaérettségi törvény jogi szempontból pedig már háromszor is elbukott, először az ombudsman, majd kétszer az Alkotmánybíróság állapított meg alaptörvény-ellenességet. A kormány módosított a törvényen, ám ez a szülők, gyerekek számára nem hozott érdemi változást. J. D.