Egy gyönyörű élet képei

A világhír az országhatárokon túl talált André Kertészre, az origót mégis egy Ráckeve melletti falu jelentette számára. Most a településnek ajándékozott képeiből nyílt kiállítás Budapesten.

„Leutaztam Szigetbecsére a nagybátyámhoz. Felmentem a padlásra és elkezdtem ott kutatni, régi lapokat találtam, mint a Die Gartenlaube, sok képpel. A képek nagyon tetszettek… Mikor megtaláltam a régi lapokat, ösztönszerű volt, azt éreztem, hogy én is szeretnék felvételeket készíteni. Elhatároztam, hogy majd később, ha lesz pénzem, veszek kamerát, és azt csinálom, amit akarok. Ösztönösen elkezdtem komponálni, megtanultam a pillanatot észrevenni” – e sorokkal emlékezett vissza André Kertész Szigetbecsén töltött fiatalkori élményeire. Az akkor még Andor névre hallgató fiút először 1899-ben vitték szülei a rokonokhoz látogatóba a Csepel-sziget e pontjára, amely aztán életének meghatározó helyszínévé vált, ahová újra és újra, a gyermekkori nyarakon túl is visszatért. Egy későbbi látogatása alkalmával ígéretet is tett a településnek, hogy az ott felépülő emlékháznak – ahol vendégszobát is terveztek számára – fényképeket ajándékoz: noha a ház Kincses Károly fotómuzeológus beszámolói szerint sokáig hányattatott sorsú volt, a fotográfus ígéretét megtartotta, és százhúsz fényképet küldött haza New Yorkból. Most ezekből a fényképekből látható kiállítás a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központban André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei címmel.

A magyar származású, Párizsban kiteljesedő fotográfus fényképeivel való találkozás minden alkalommal új élményt ígér, s ezúttal sincs ez másként. A fekete-fehér felvételek nem mindennapi érzetekkel és impulzusokkal rohamozzák meg a kiállítótérbe lépő látogatót. Bárki pillanatok alatt úgy érezheti, idő és tér furcsa kettősében elveszve ott áll a fotográfus mellett a képek készülésekor, legyen a helyszín a szigetbecsei puszta, egy esztergomi utca vagy egy New York-i park. A tárlat minden képe – legyen közismert, vagy alig látott – hosszú szemlélődést kíván, és egyenként villantja fel André Kertész világát, amelyben A szatirikus táncosnő, és a Melankolikus tulipán jól megfér A vak muzsikus vagy a Csókolózó purdék című kép mellett. Legyen a fényképen gyermekét szoptató édesanya, libapásztorlányka, hajóra váró piaci kofák, frontra induló huszárok, elesett ló, viaskodó kakasok, nagy csokor virág vagy hófödte táj, mi sem könnyebb, mint azonosulni a látottakkal, és a fotográfus a kiállítótérben is olvasható kijelentésével: „az életem gyönyörű volt.”

S a Capa Központ falai közt lépdelve az is világossá válhat mindannyiunk előtt, micsoda kincset őriz Szigetbecse. Az utoljára 1984-ben ott járt André Kertész nem csupán fotóinak egy részét, és ezáltal szellemiségének egy darabját ajándékozta a kis községnek, hanem azt a semmihez nem hasonlítható, a kiállításon is érzékelhető hangulatot, a fényképeit körülvevő különös aurát, amely saját bevallása szerint épp onnan indult ki: „Becse sem a rokonok miatt lett fontos és meghatározó, hanem mert olyan közel kerülhettem a természethez és azokhoz, akik közt ez történt velem. Később akár Tiszaszalkán, akár Esztergomban vagy Harasztiban, akár Franciaországban vagy New York-ban fényképeztem tájat vagy embert, a becsei táj és a becsei emberek születtek újjá minden képen.”

Infó:

André Kertész Szigetbecsének ajándékozott képei

Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ

Nyitva: december 31-ig

Kurátor: Kincses Károly