Spiegel
A luxemburgi külügyminiszter felvetette, hogy az egész EU-ban népszavazást kellene tartani arról, van-e helye még Orbán Viktornak Európában. Asselborn meg van győződve arról, hogy a válasz egyértelmű „nem” volna. Akkor pedig egy csapásra befejeződnének a véget nem érő viták a magyar kormány elleni számtalan büntető eljárásról, beleértve azt, amelyik a 7-es paragrafus alapján elvezethet a magyar szavazati jog megvonásához. Elismerte viszont, hogy ilyen jogintézmény jelenleg nem létezik, de mint rámutatott, el kellene gondolkodni a bevezetésén.
FAZ
Uniós vezetők nem reagáltak még a magyar népszavazás hírére, mert a belga nemzeti ünnep miatt tegnap nem dolgoztak Brüsszelben, de von der Leyen szóvivője mindenesetre azt mondta, hogy álláspontjuk változatlan: az LMBT-szabályozás sérti az európai jogot, ezért át kell írni. Utalt arra, hogy a Bizottság a múlt héten ez ügyben két kötelezettségszegési eljárást is kezdett. A választ két hónapon belül várja. De hogy Orbán miként akarja megszerezni a lakosság támogatását saját álláspontjához, az már az ő dolga, közölte a nyilatkozó.
Kérdés azonban, hogy a referendumon hányan vesznek részt, mert attól függ az érvényessége. Kész Zoltán, a Civitas elemző intézettől lát esélyt a sikerre, mert a magyarok nagy többsége osztja Orbán véleményét a nemi kisebbségek kapcsán. Ezért az eredményt meg lehet jósolni, de az azért nem biztos, hogy legalább 50 % leadja a voksát.
Mindenesetre megfigyelők úgy vélik, hogy Orbán a kezdeményezéssel a legújabb botrány hullámait igyekszik csillapítani. Hunyady Bulcsú a Political Capitaltől arra emlékeztet, hogy ezúttal is ugyanaz a stratégia, mint 2016-ban, amikor szintén éles bírálatok érték a hatalmat, majd az válaszul meghirdette a referendumot a kvótákról. Csak éppen érvénytelen lett az aktus, mert annyira csekély volt iránta az érdeklődés.
The Times
Orbán Viktor az LMBT-ellenes törvény kapcsán elhatározott népszavazással próbára teszi az EU türelmét. Vagyis emelte a tétet a vitában. A jogszabályt Európa-szerte bírálják, mert összemossa a pedofíliát és a melegséget. A Bizottság szerint sérti a szólásszabadságot, a szabad kereskedelmet és a szolgáltatásokról szóló rendelkezéseket.
A testület leszögezte, hogy mindent el kíván követni az egyenlőség, a méltóság tiszteletben tartása, valamint az emberi jogok érdekében. Ezzel szemben a magyar miniszterelnök azzal vádolta Brüsszelt, hogy az beavatkozik a belügyekbe. Egyébként az öt kérdés igencsak sugallja a választ. A referendum időpontját nem tűzték ki, de Budapestnek két hónapja van, hogy válaszoljon az uniónak, mielőtt következő fokozatba lép a szerződésszegési eljárás.
Orbán úgy állítja be, hogy a gyerekeket akarja megvédeni, miután éveken át a migránsok ellen kampányolt. Sokan úgy vélik azonban, hogy csupán a lehallgatási botrányt próbálja feledtetni.
Guardian
A szélsőjobbos Orbán 3 nappal a Budapest Pride előtt dobta be, hogy „gyermekvédelmi” népszavazás lesz. A jelző persze megszépíti a dolgot, hiszen olyan jogszabályról kell majd véleményt nyilvánítani, amelyet máris széles körben diszkriminatívnak minősítenek.
Jövőre választás lesz és a miniszterelnök számára nem ígérkezik könnyűnek a verseny az egyesült ellenzékkel szemben. Az erőteljes LMBT-ellenes retorika a jelek szerint azt szolgálja, hogy új ellenséget találjanak a Fidesz híveinek mozgósítására, miután a kampány korábban a menekültek ellen ment.
Emberjogi aktivisták szerint viszont a referendum nyomán várhatóan fokozódik a hátrányos megkülönböztetés a nemi kisebbségekkel szemben, és csak még jobban megbélyegzik azokat. Ily módon még nehezebb és veszélyesebb lesz az érintett gyerekek élete. Egy belga LMBT-harcos azt közölte: a 30-as évekre emlékeztet, hogy népszavazással akarnak elvenni alapvető jogokat egy kisebbségtől.
Spiegel
A lehallgatási ügy mutatja, milyen messzire került Magyarország a jogállamtól és a demokráciától. Persze már régóta voltak olyan hírek, hogy a hatalom módszeresen megfigyeli az ellenfeleit. Jogvédők, vállalkozók és politikusok sorra mesélték, hogy miközben telefonálták, visszahallották a beszélgetés egy korábbi részét.
Most meg már bizonyos: egy sor tekintélyuralmi állam mellett – egyetlen uniós tagként – a magyar kormány módszeresen figyelte kritikus, de ártatlan polgárok okos készülékeit. Ezt támasztja alá a világsajtó nyomozásának eredménye, de az is, ahogyan a magyar hivatalosságok reagáltak. Az úgy hangzik, mint a beismerés. Először hallgattak, majd igyekeztek lesöpörni az asztalról a vádakat.
A Spiegelnek is az ment hivatalos válaszként, hogy a magyar nemzetbiztonsági szolgálatok 2010 óta senkit sem hallgattak le illegálisan. Illetve van benne még egy mondat: vajon kiderül-e, hogy kinek, esetleg melyik titkosszolgálatnak áll érdekében lejáratnia Magyarországot?
Bozóki András politológus úgy nyilatkozott, hogy a történtek azt mutatják: az orbáni rendszerben nem számítanak az elvek és az értékek, hogy miniszterelnök hatalmon kíván maradni, kerül, amibe kerül. Ezért számára minden eszköz megengedett. Önkényuralmat gyakorol, és már nem képes arra, hogy módosítson irányvonalán. Amúgy az ügy a Dunagate-et idézi. Sok magyar úgy érzi, visszakerült a rendszerváltás körüli időkbe.
És tényleg: a mai rezsim sok mindenben a szocializmusra emlékeztet. Az állam rendkívüli módon központosított, még a magángazdaság is igen nagy mértékben függ a kormány jóindulatától. Ellenőrzi a sajtó túlnyomó részét, főleg vidéken. Az igazságszolgáltatás is jelentős arányban a politika befolyása alatt áll, a hatalmi ágak szétválasztása egyre inkább megszűnik.
Az állami vagyont magánalapítványokba viszik ki, az ellenoldal párhuzamos államot kiált, amely arra szolgál, ha Orbán netán vesztene jövőre. A kémbotrány pedig az igazolja, hogy a kormány rendszeresen megszegi az európai törvényeket.
Libération
Az egész népszavazásosdi arra jó, hogy elterelje a figyelmet, miközben folytatódik az vita az unióval és ujjal mutogatnak Magyarországra a kémprogram bevetése miatt. Lehetett tudni persze, hogy az LMBT-közösség bűnbak lett Orbán Viktor számára. De arra is jó, hogy meglengessék, és így az emberek ne olyan kínos kérdésekkel foglalkozzanak, mint a lehallgatási botrány. Amiben a kormány nyakig benne van, miután kiderült, hogy az izraeli szoftver segítéségével újságírók és ellenzéki politikusok telefonját kémlelte ki. Ily módon az idő nagyon is alkalmas, hogy bejelentse a népszavazást egy olyan témáról, amely már a foci-EB idején nagy figyelmet keltett.
Spiegel
Panyi Szabolcs szerint a megfigyelési história felülmúl minden disznóságot, ami eddig Orbán alatt történt ebben az országban, mindennél brutálisabb. A Direkt36 munkatársa, a jogtalan lehallgatás fő szenvedő alanya ezt arra alapozza, hogy itt valójában egy digitális fegyvert vetettek be – egy uniós államban – újságírók, vállalkozók, ügyvédek, sőt még az első Orbán-kabinet egyik minisztere ellen is.
De a rendszer 12 éve épül és az EU jó pár lehetőséget elszalasztott, hogy meggátolja. Ám a szervezet összetartásának szándéka mindig erősebbnek bizonyult az alapértékeknél. Azon felül a magyar piacon jelenlévő német cégek érdeke mindig felülmúlta azt, mi történik az itteni sajtóval. Panyi továbbra sem lát elhatározást az unió részéről, hogy változások legyenek.
Hogy azután maga Orbán adott-e személyesen utasítást a lehallgatásokra, azt nem tudja egyértelműen megmondani, de rendkívülinek számítana, ha a miniszterelnöknek fogalma sem lett volna az egész ügyről. Egyébiránt a telefonjáról letöltött adatok mennyisége arra utal, hogy az érintettek SMS-ekre, e-mailekre és cikktervezetekre voltak kíváncsiak. Viszont ezek után még nehezebb lesz újságíróként dolgozni.
Le Figaro
A népszavazással Orbán azt kockáztatja, hogy csak később jut hozzá a gazdasági segélyalapból járó pénzhez. Viszont a lépés várhatóan tovább élezi a feszültséget Budapest és Brüsszel között. Ugyanakkor a politikus, aki szeptember közepén találkozik a pápával, azt elfelejtette megemlíteni a referendum bejelentésekor, hogy az európai vezetők túlnyomó többsége elutasítja az LMBT-ellenes jogszabályt.
Egy uniós diplomata szerint Orbán már megint provokál, miután a Bizottság igen nyugtalanító értékelést hozott nyilvánosságra a magyar demokrácia állapotáról. Közölte: Magyarország igencsak terítékre kerül az EU-ban a nyári szabadság után. Brüsszelnek elvben bőven van eszköze, hogy visszavonassa a kifogásolt passzusokat. Egyben nyomást gyakorolhat a segélycsomag engedélyezésével is. Ám mint egy brüsszeli forrás megjegyezte, mindezt sokkal nehezebb felhasználni, mint amikor egy tagállam nem tartja magát valamelyik direktívához.
Von der Leyennek fő a feje, mert ha belemegy abba, amit a magyarok előterjesztettek a gazdaságélénkítő alap felhasználására, azzal nagy kritikának teszi ki magát az LMBT-törvény miatt. Ha nemet mond rá, azzal viszont kemény politikai döntést hoz. Egyelőre az a kétoldalú vita tárgya, hogy Magyarország milyen eszközökkel küszöbölje ki a korrupciót, illetve a csalást a 7, 2 milliárd euró elköltése során.
De Brüsszel már akkor is véleményt nyilvánított, amikor a magyar csomag oktatási vonatkozásairól esett szó. Akkor meg miként hagyhatná szó nélkül, hogy a pénz egy része olyan célokra menne, amelyeket érint az LMBT-ellenes jogszabály?
Süddeutsche Zeitung
Téves értesülésekre épül a vitatott LMBT-törvény miatt belengetett referendum - hangsúlyozza az elemzés, amely manipulátornak minősíti Orbánt. Hozzáfűzi ugyanakkor, hogy a dobás nagyon is passzol a kormányfő hatalmi politikájához. A Bizottság egy nappal korábban súlyos hiányosságokat mutatott ki a magyar demokráciában, és arra is felhívta a figyelmet, hogy a bűnüldöző hatóságok erősen visszafogottan próbálják felderíteni a korrupciós ügyeket. Erre jött a referendum híre.
Viszont nem igaz, hogy a magyar szülők ne szólhatnának bele a gyerekük szexuális nevelésébe már most is. Ám ez tökmindegy Orbánnak. A választásokig azzal vádolja az ellenzéket, hogy az szimpatizál a pedofilokkal. A brüsszeli kritikát ugyanakkor azzal intézi el, ideértve a lehallgatási ügyet, hogy a meleg lobbi ármánykodik, visszaélve hatalmával. Várhatóan ugyanígy érvel, ha pénzeket vonnak meg tőle.
A refendum arra jó ennek a populistának, hogy a népre hivatkozva nyilvánuljon meg, egyben el tudja vele vonni a figyelmet más vádakról. A cinikus játék sikerre vezethet, mert Magyarországon már nemigen van független sajtó. Nem csupán azért, mert a Bizottság éveken át vonakodott állást foglalni, hanem mert a CDU-CSU előbb tette a szépet Orbánnak, utána pedig túlságosan sokáig tolerálta a dolgait.
Frankfurter Rundschau
A kommentár arra figyelmezteti az EU-t: eszébe ne jusson meghajolni Magyarország és Lengyelország előtt. Be kell élesítenie a jogállami mechanizmust, azaz csak kevesebb pénzt szabad utalnia azoknak, akik megvetik a demokráciát. A két ország ma be sem tudna kerülni az unióba, mert nem teljesíti a demokratikus normákat. Ám már bent van, de ehhez képest mit csinál a Bizottság? Jelentéseket állít össze, amelyeknek a világon semmi következményük nincsen, és legkorábban a jogállami szankció is csak ősszel várható.
Ebben a szomorújátékban Brüsszel egyetlen egyszer állt a sarkára, amikor 6 éve, a Jog és Igazságosság győzelme után két hónappal kilátásba helyzete, hogy eljárást kezdeményez a 7-es cikkely alapján. De azután Orbán bejelentette a vétót, így az unió beadta a derekát.
Meg lehetett volna csinálni, hogy minden tagországot köteleznek: szavazzanak arról, szükségesnek tartják-e a közösségi alapértékeket. Ily módon a demokratikus mag-Európa elválhatott volna a jogállam ellenségeitől. Régi gondolat ez és nem passzol az EU felfogásához. De bizonyosabb jobb, mint térdre esni az illiberalizmus előtt.
EUobserver
A lengyel kormány ácsingózik az uniós pénzekre, a közösségi jogból viszont nem kér, sőt az egész olyan, mintha Varsó szándékosan az EU-alapok megvonását próbálná elérni. Ezt fejti ki vendégkommentárjában a Berlinben működő Democracy Reporting International igazgatója és egyik munkatársa, aki a jogállam ügyében folyó kutatásokért felelős.
Michael Meyer-Resende és Jakub Jaraczewski felhívja a figyelmet, hogy Lengyelország éppen leválik az Európai Unió jogrendjéről. Ám ennek ki kell vernie a biztosítékot az üzleti világban, mert veszélybe kerül befektetéseik biztonsága, ha nem bízhatnak abban, hogy ki lehet kényszeríteni az EU-jogot. Brüsszel és a többi tagország sorozatosan túl későn lép és csak igen keveset tesz a magyar és lengyel autoriter intézkedések láttán.
A két országban a bírák nagyrészt magukra maradtak, hogy megvédjék a jogot és egyre csak veszítenek. A helyzet sürgeti a jogállami mechanizmus alkalmazását, mind a két országban, bár a két eset messze nem azonos. A magyar kormánynál dokumentumok támasztják alá az európai alapok elsikkasztását, viszont ilyesmiről a lengyeleknél nem lehet beszélni. Náluk a bíróságok függetlenségének felszámolása a casus belli. Amit tetéz, hogy az ország nem fogadja el az uniós jogot. Úgy hogy ott már igen veszélyes állapotok alakultak ki.
Jó-jó, hogy a Bizottság augusztus közepéig adott időt Varsónak a Fegyelmi Kamara felszámolására, de ezen felül azonnal cselekednie kell. Tájékoztatnia kell a lengyel vezetést, hogy rendszerszintű gondjai vannak vele és igénybe kell venni a jogállami eljárást. Nem tehet úgy Brüsszel, mintha máris megálljt parancsolt volna a PiS-nek.
