Néma játékok

The games must go on, a játékoknak folytatódniuk kell, jelentette ki vitatható empátiával 1972-ben Avery Brundage, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori elnöke, miután a müncheni olimpián a Fekete Szeptember terrorszervezet tagjai izraeli sportolókat ejtettek túszul és kettejüket megölték. A játékokat folytatták, de az év és a hely örökre a szörnyű drámáról marad emlékezetes.

Alighanem a pénteken kezdődő tokiói olimpia sem a nagyszerű eredmények miatt vésődik be az emlékezetünkbe. A nagy világversenyek előtt izgatottan számolgatjuk, hány aranyat remélhetünk, most azonban sokszorosan is érvényes a mondás: nem a győzelem, a részvétel a fontos. A szervezők ugyan szinte teljes biztonságot ígértek, de már a versenyek megkezdése előtt több koronavírusos esetet találtak az olimpiai faluban. A sportolóknak sosem látott akadályokat kell legyőzniük ahhoz, hogy versenyezhessenek. Szűrések sora vár rájuk, mintha egy végtelen bürokratikus pókháló szőtte volna be őket.

Nem pusztán rendhagyó a hivatalosan ma kezdődő olimpia, hanem egyenesen paradox. A sportolók üres, kongó lelátók előtt méretik meg magukat. A „néma játékok” rendkívüli népszerűtlenségnek örvendenek a vendéglátó Japánban, minden tíz emberből nyolc ellenzi a lebonyolítást. Thomas Bach, a NOB elnöke azonban többször is ellentmondást nem tűrően jelentette ki: meg kell tartani. Nem érdekes, hányan fertőződnek meg, Japánban milyen következményei lesznek az olimpiának, milyen pszichés hatással lesz a sportolókra a méla csend. Csak a NOB, illetve a közvetítési jogokat magáénak mondó NBC televízió bevétele a fontos. Pedig már a szponzorok is menekülnének - a Toyota ugyan kifizeti a rá eső összeget, de a támogatók között nem jelenik meg. A hirdetők látják: ha megjelentetik a logójukat, az csak ellenreklám lesz.

Japán szempontjából az olimpia időzítése nem is lehetett volna rosszabb. Rendkívüli belső feszültség jellemzi az országot, Szuga Josihide kormányfő népszerűsége mélypontra süllyedt, a gazdaság rosszul teljesít, miközben milliárdokat költenek a játékokra. Az összköltséget eredetileg 13 milliárd dollárra tervezték, most viszont már örülhetnek, ha kijönnek 20 milliárdból, főleg az egy éves halasztás miatt. A járvány miatt a japánok életét korlátok közé szorítják, nem mehetnek nyaralni, nem mozoghatnak a prefektúrák között.

A sportolók a szállodai szobákban rekednek, nem tudnak edzeni. De meg kell küzdeniük a klímával is. Amikor Tokió először adott otthont olimpiának, 1964-ben, a szervezők úgy döntöttek, a nyári játékokat őszre helyezik át, amikor nincs olyan meleg. Most ez nem történhetett meg. Miközben a tokióiakat figyelmeztették, ne mozogjanak a szabadban, a Siokaze parkban edző strandröplabdázók arra panaszkodtak, hogy túl forró homokon kell játszaniuk. A szervezők ugyan megpróbálják enyhíteni a forróság következményeit, ám lényegében reménytelen feladatra vállalkoznak.

Jól tudjuk, az olimpia nem csak a sportról szól. De ne is az önzés játéka legyen, mert így az eszmeisége kerül veszélybe.