Évtizedek óta jelen lévő probléma Magyarországon, hogy egy idős ember azért tölt el hosszú heteket vagy hónapokat egy kórházban, mert sem a családja, sem a települése önkormányzata nem tud gondoskodni róla. Az sem ritka, sőt az idősotthonban élők átlagos életkorának emelkedése miatt egyre gyakoribb, hogy tartós ápolásra szorulók élnek bentlakásos szociális otthonokban, pedig ezeket nem ezért hozták létre. Oda-vissza „rendszeridegen” esetekkel van tele mindkét ellátórendszer.
A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) legutóbbi, 2019-ről szóló jelentésében a 69 150 magyar kórházi ágyból 3049 csakis ápolási célokat szolgált, vagyis nem sürgős ellátásra szorulók, de még csak nem is krónikus betegek feküdtek rajtuk, hanem nagyobbrészt – ahogy az állami szervezet honlapján fogalmaznak - „aktív orvosi ellátásra nem szoruló, és a családi gondozást átmenetileg nélkülözők”, vagyis szociális gondoskodásra várók. További 8835 krónikus ágyon is előfordultak ilyen páciensek.
Az egészségügy és a szociális szakma legkiválóbb szakemberei évtizedek óta próbálják megértetni a pártpolitikusokkal, hogy ez nincs rendben. Európában nincs máshol példa arra, hogy a két ellátórendszer egymástól teljesen elkülönülten működne. Hozzáteszik: nem elég az intézmények szintjén összehangolni a segítségre szorulók ellátását, valódi megoldást az hozna, ha az alapoknál kezdenék a munkát.
Néhány hete a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsa (NYUSZET) tanácsadói álltak nyilvánosság elé egy modellel, amiről a munkacsoport vezetője, Falus Ferenc azt tartja, segítségével ugyanannyi pénzből sokkal jobb ellátást lehetne biztosítani az időseknek. A korábbi országos tiszti főorvos nem a levegőbe beszél, a Nyírő Gyula Kórház főigazgatójaként 2003-ban maga is részt vett egy ilyen ISZER (Integrált Szociális és Egészségügyi Rendszer) kipróbálásában, a benne dolgozó esetmenedzserek képzésében. A tapasztalatok jók voltak, mégsem történt semmi. Az elgondolást akkor egy nagyobb reform részeként akarta megvalósítani a politika, ám az elmaradt, a Fidesz-kormány pedig már szóba sem hozott ilyen terveket.
A program szerint akkor lesz jobb a magyar idősgondozás, ha az alapoknál kezdik a két ellátórendszer összehangolását. A speciálisan felkészített szakemberek - együttműködve a helyi egészségügyi és szociális területen dolgozókkal, ahol lehet, ott a családdal is - minden településen felmérnék az idős korosztályhoz tartozók egészségi állapotát, orvosi ellátási szükségletüket, családi, szociális helyzetüket, lakáskörülményeiket, majd ezek ismeretében kidolgoznák, hogy a következő öt-tíz évben várhatóan milyen segítségre lesz szükségük ahhoz, hogy saját megszokott környezetükben is biztonságban tudják magukat. Az összesítés mindenhol megmutatná, hogy kell-e új bentlakásos otthon, szükség lesz-e az eddigi férőhelyek bővítésére, vagy a házigondozást kell fejleszteni, önkénteseket kell toborozni, netán a közmunka egy formájaként kell segítőket alkalmazni. Az ápolási koordinátor nemcsak a háziorvosokkal, védőnőkkel, szociális munkásokkal vagy falugondnokokkal lenne kapcsolatban, hanem a térség egészségügyi és szociális szolgáltatóival is, hogy ha egy klienssel baj van, azonnal legyen hová továbblépni. Ez egyfajta garancia lenne arra is, hogy mindenki a neki szükséges ellátást kapja, nem pedig azt a szolgáltatást, amit éppen el tud intézni ő vagy a családja, akkor is, ha más segítene rajta.
A NYUSZET most az ellenzéki pártok programalkotóit és politikusait akarja meggyőzni, hogy az ISZER modellt építsék bele a programjaikba, közben pedig keresnek olyan önkormányzatokat, amelyek kipróbálnák az elképzelést a gyakorlatban is. Falus Ferenc az eddigi tárgyalások alapján úgy látja, Hódmezővásárhely lehet az első ilyen település. A kipróbáláshoz nem kell semmilyen jogszabályváltozás, de ha országos szinten is általánossá válna egy ilyen integrált rendszer, az már felvetné a finanszírozás megváltoztatásának kérdését is, például az ápolásbiztosítás, inkább gondoskodás biztosítás hazai bevezetését. Ehhez azonban még annál is sokkal komolyabb politikai elszánás kellene, mint az integrált ellátási modell bevezetéséhez.
