Csatarendbe állt és az utcára vonult a magyar LMBT-közösség, amely ily módon szembefordult a szélsőjobbos kormánnyal, miután az igyekszik a margóra szorítani a nemi kisebbségeket. A menet dacos, színes és büszke volt. Tiltakozni kívánt az ellen, hogy az új jogszabály összemossa a melegséget, illetve a pedofíliát, továbbá korlátozza a szexuális felvilágosítást. Gyakran hasonlítják az idevágó orosz törvényhez.
Sok részvevő úgy nyilatkozott, hogy a szabályozás aggasztó módon tükrözi az egyre erősödő tekintélyelvűséget. És már megvannak az első eredményei, pl., hogy a 2. legnagyobb könyvesbolthálózat figyelmeztetést tett ki az üzletek bejáratára, hogy a hagyományostól eltérő tartalmakat is árusít. Előzőleg több, mint 800 dolláros pénzbírsággal sújtották, mert nem tüntette fel egy könyvön, hogy meleg szülőkről szól, ennélfogva eltér a normától.
A kevésbé látható következmények viszont még súlyosabbak. Krekó Péter szerint a melegek közellenségnek érzik magukat. Pedig a közvélemény kutatások azt támasztják alá, hogy az emberek nagy része megértő a melegekkel szemben.
Elemzők ugyanakkor emlékeztetnek arra, hogy Orbán ugyan konzervatív, de a jogszabállyal igyekszik elterelni a közérdeklődést a rossz egészségügyi, illetve gazdasági helyzetről, a korrupcióról, a demokratikus hiányosságokról, és próbálja megtörni az ellenzék egységét. Csáky Zselyke, a Freedom House-tól hozzáteszi, hogy a Fidesz ily módon akarja elérni a párt radikális szárnyát. Hiszen sokan elvesztették állásukat a járvány folytán, nehéz viszonyok közé kerültek. Az ideológiai üzengetés beválhat náluk.
A miniszterelnök azt állította, hogy az EU azért nem folyósítja a mentőcsomagból járó pénzt Magyarországnak, mert ő meg kívánja védeni a családi értékeket. A Pride felszólalói ezt azonban nem vették be.
A német zöldek egyik EP-képviselője azt mondta, miután részvett és felszólalt a Budapest Pride-on, hogy az EU nem csupán gazdasági szervezet, hanem értékeken alapuló közösség, ez pedig az jelenti, hogy minden polgárt megilletnek az alapvető jogok, és nem kizárólag a fehér, heteroszexuális férfiakat. Maria Walsh, akit az Ír Néppárt delegáltja Strasbourgban, teljesen egyetértett Terry Reintkével, mármint hogy ott kellett lenniük a demonstráción, mert a magyar helyzet egyre romlik, nekik viszont meg kellett mutatniuk, hogy egész Európa szolidáris az LMBT-emberekkel.
Az ír politikus, aki bevallottan meleg, azt mondta, hogy aktivistaként, szövetségesként és a homoszexuálisok tagjaként vállalkozott az útra. Mert minden eddiginél fontosabb, hogy kinyilvánítsák támogatásukat.
A menet részvevői elutasították a hivatalos retorikát, illetve a törvényt, amelyet elítélt több európai partner is. A feszültség ellenére a hangulat ünnepi volt. Dombos Tamás, a Háttér Társaság elnökségi tagja úgy foglalta össze a helyzetet, hogy a kormány két év óta támadja az LMBT-közösséget, elszaporodott a gyűlöletbeszéd, korlátozó jogszabályok születnek, sőt most már egy orosz stílusban megfogalmazott propaganda törvény is kijött.
A befogadás és a szabadság mellett álltak ki a budapesti Pride Fesztiválon részvevő tízezrek, de egyben tiltakozni kívántak az ellen, hogy az ország egyre ellenségesebb politikát folytat az LMBT-közösséggel szemben. Amit csak tetéz a keményvonalas kormány által keresztülvitt új törvény. Orbán arra hívta fel az embereket, hogy szavazzanak nemmel a meghirdetett népszavazáson, ám akik végigvonultak tegnap a magyar fővároson, azok részéről a válasz messze hangzó igen volt.
A bírálók úgy látják, hogy a referendum önmagában problematikus. Arról nem beszélve, hogy a felmérések szerint a lakosság nagyobb része megértő a nemi kisebbségekkel szemben. Ám vannak akik félnek, hogy az államilag gerjesztett homofóbiának végül meglesz az eredménye. Mindenesetre Budapesten most jóformán minden sarkon lehet látni az állami propaganda plakátokat. (A CNN két újságírót is küldött az eseményre, de a felvonulás híre bejárta az egész világsajtót – a szerk. megj.)
A magyar művészek és emberi jogi aktivisták attól félnek, hogy egyfajta cenzúra lép életbe az LMBT-ellenes törvény nyomán. Sőt, még az is lehet, hogy a tegnapi volt jó ideig az utolsó Pride Budapesten. A Forbidden Colours (Tiltott Színek) nevű európai civil szervezet elnőke aggasztónak nevezi a helyzetet, mert az Orbán-kormány minden további nélkül betilthatta volna megmozdulást. Csak éppen úgy néz ki, hogy az EU által gyakorolt nyomás elvette a miniszterelnök kedvét ettől a lépéstől – mondja Rémy Bonny.
Nagy Boldizsár, a nagy vitát kiváltó Meseország mindenkinek c. formabontó mesekönyv szerkesztője azt taglalja, hogy a szabályozás homályos, de a célja pont az volt, hogy félelmet keltsen. A nagy kiadók nem szeretnék, ha a hatalom ujjal mutogatna rájuk, vagy ha a vevők bojkottálnák őket. Ez pedig felerősítheti az öncenzúrát.
Sztraka Andrea a Labrisz Leszbikus Egyesülettől úgy értékeli: a gyerekek számára nagyon fontos, hogy lássák, az LMBT-emberek pont olyanok, mint a heteroszexuálisok. Mert különben a propaganda vagy a rettegés képes őket befolyásolni. Ám félő, hogy munkatársaik ezek után nem tarthatnak felvilágosító előadásokat az iskolákban.
A jogszabály újabb csapás a nemi kisebbségek tagjainak jogai ellen. De hát Orbán, a migránsok és a romák után őket találta meg új bűnbakként. Nagy Boldizsár viszont arra is rámutat, hogy a törvénynek van egy jó oldala: akaratlanul is ráirányítja a figyelmet a másságra. És ezáltal egyre többen jönnek rá, hogy igazságtalan korlátozni az ilyen emberek jogait. Ugyanakkor a folyamatos gyűlöletbeszéd igazolja a kisebbségekkel szembeni erőszakot.
Rémy Bonny viszont nem biztos abban, hogy célravezető a hatalom részéről támadni a nemi kisebbségek képviselőit, mert a magyar társadalom sokkal megértőbb velük szemben, mint a migránsok esetében volt. De a populistáknak mindig kell valamilyen madárijesztő, amit azután halálos veszélyként tüntethetnek fel, hogy ily módon mozgósítsák választóikat. Ám az ellenséget gondosan meg kell választani, mert jövőre az urnákhoz járulnak a magyarok.
A kommentár a vélemény- és sajtószabadság ellen ható digitális méregnek nevezi az izraeli kémszoftvert. Olyannak, amely fegyver az alapvető jogok és a jogállam ellen, és pl. Orbán Viktor autokrata állama él vele. Ám az EU-nak nem szabad pénzelnie a demokrácia temetését. A Pegasusra a tekintélyuralom, a hatalom híveinek, illetve azoknak van szükségük, akik uralkodni vágynak.
Magyarországon pl. újságírókat figyeltek meg vele, jogvédő civil szervezeteket ellenőriztek. Technikailag nincs lehetőség a kivédésére. Nem egyszerűen a magánszféra ellen irányul, az információ szabadságát veszi célba. Megveszik és használják, ahogy csak a csövön kifér.
Kivitelét ugyan az izraeli állam ellenőrzi, ám ettől még Orbán kezébe jutott. Bár Magyarország az EU tagja, az meg a szabadság övezeteként hirdeti magát, csak éppen a magyaroknál és a lengyeleknél is hatalmas nyomás alá került a jog, a jogbiztonság és a szabadság. Ám a sajtószabadság elleni akciók folytán most túlcsordult a tekintélyelvűség pohara. Mert önálló média nélkül nincs véleményszabadság, és ha az nincs, akkor vége a demokráciának.
Az autokraták legszívesebben egyedül, minden befolyás nélkül kormányoznának. Gyűlölik a hatalmi ágak megosztását, a jogállami kontrollt, a bírálatot. Nem képesek elviselni a független igazságszolgáltatást. Meg a szabad sajtót sem. A demokráciával indokolják uralkodni vágyásukat. De ez a demokrácia eltorzítása, ami különösen álnok módon zajlik Magyarországon és Lengyelországban.
A demokrácia nem csupán választás, hanem értékközösség is. Ám a tekintélyuralom képviselői a választást felhatalmazásnak gondolják, hogy azt csinálják, amit akarnak. De a jogok nem érvényesülnek, ha bírákat zaklatnak, újságírókat félemlítenek meg, megfojtják a média szabadságát, ha – amint az egyre gyakrabban lehet látni a magyaroknál: a kisebbségek ellen uszítanak. Ez végez a demokráciával, ám az EU-nak nem szabad mindehhez pénzügyi támogatást adnia. Meg kell próbálnia, hogy újra előkészítse a talajt a demokrácia számára.
Kelet- és Nyugat-Európában is kölcsönös csalódottságot tapasztalni – mondja a párizsi Politikatudományi Egyetem, a Science Po egyik neves professzora annak kapcsán, hogy a Bizottság újabb szerződésszegési eljárást kezdeményezett Magyarország és Lengyelország ellen. Jacques Rupnik, aki egykor Havel cseh elnök tanácsadója volt, emlékeztet arra, hogy a Bizottság 10 éve kerülgeti a forró kását annak kapcsán, ami a magyaroknál végbe megy. Aztán hirtelen, az LMBT-törvény miatt cselekvésre szánta el magát, bevetve az újjáépítési csomagot.
Korábban jóformán a füle botját sem mozgatta a jogállam megsértésekor, viszont akkor lép, amikor a szóban forgó társadalmi kérdésben nem is illetékes. A kérdés az, hogy nem Orbán és Kaczynski pozícióit erősíti-e ily módon. A helyzet nagyon emlékeztet 2015-re, amikor a Visegrádi Csoport, Budapesttel az élén, eszközként használta fel a migránsválságot. Jelenleg a két vezető – belpolitikai megfontolásokból – úgy állítja be, hogy a Nyugat dekadens, szétfolyó.
Ám attól nem kell tartani, hogy bármelyikük is ki akarna lépni. Hiszen a mostani feszültség nem feledtetheti, milyen mértékben zárkóztak fel ezek az országok az elmúlt 20 évben, és hogy lakosságuk mennyire támogatja a tagságot. Meg az is sokat számít, hogy a brüsszeli támogatások a GDP százalékát teszik ki.
Viszont mindkét oldalon érezhető a kiábrándultság: a Nyugat azt látja, hogy társadalmi modelljét nem követi a Kelet. Utóbbi viszont felfedezi, hogy a példakép nem olyan, mint amilyennek gondolta. De a törésvonal nem vonhatja el a figyelmet arról, hogy e társadalmakon belül is mély ellentétek húzódnak.
