Azt olvasom

Olvasom a heves megyei kislány kálváriáját, akit 11 évesen teherbe ejtett az anyja élettársa. Kést szorított a nyakához, hogy csendben maradjon, majd amikor megfordult vele a világ a baba miatt, a mentők háromszor fordultak, mire a kórházban rájöttek a rosszullétek okára.

Olvasom, hogy tavaly 103 ezer magyar gyerek volt veszélyeztetett erőszak vagy elhanyagolás miatt, évről-évre nő a szexuális erőszak áldozatává váló 13 év alattiak, főként lányok száma. Ugyanakkor a ma már gyermekvédelminek nevezett, eredetileg pedofil ellenesnek indult törvénycsomag - amit állítólag meg kell védenünk Brüsszeltől - a kontinens legnagyobb gyermekvédelmi szervezete szerint egyenesen gyermekellenes, mert félelemmel teli légkört teremt, és akadályozza a gyermekek információhoz való hozzáférését, amivel potenciálisan veszélybe sodorja őket.

Olvasom, hogy április óta nem találják az alsózsolcai nevelőotthonból eltűnt 17 éves, barna hajú, kékszemű fiút, nincs elég gyermekvédelmi szakember, például nevelő az ilyen intézetekben, mert a kormány nem ad nekik tisztességes bért. Közben olvasom, hogy egyetlen kormánytag sem tud mondani olyan iskolát vagy óvodát, ahol a homoszexualitást, vagy a nemátalakító műtéteket népszerűsítették volna. A KSH adatait is olvasom, ezek szerint a csecsemőket is beleértve másfél millió 17 éves vagy annál fiatalabb gyerek él Magyarországon, ehhez képest az utóbbi években havonta négy-öt nagykorú magyar kérvényezett nemátalakító műtétet, azt pedig nem tudni, hányat engedélyeztek és végeztek el.

Mások is olvasnak híreket. Mindenkit kérdezek: normális az, hogy évi ötven orvosilag alátámasztott kérelem miatt népszavazást rendez Orbán Viktor, miközben százezreknek nem jut egészséges és/vagy nyugodt otthon, normális szoba a tanuláshoz, elég felkészült pedagógus, ha bajban van, akkor pszichológus, hogy ne kirekesztéssel, bántalmazással, megkülönböztetéssel induljon az élete? Nem, nem az.