Die Welt
Az Európai Parlament néppárti, illetve szociáldemokrata alelnöke szerint megálljt kell parancsolni Orbán Viktornak, mert az EU jövője az alapértékeken múlik. Az osztrák Othmar Karas és a német Katarina Barley úgy foglal állást a német jobboldali lapban megjelent közös cikkben, hogy a magyar miniszterelnök ugyan próbálja lejáratni az uniót, de ez ellen a tagállamokban fel kell lázadniuk, mivel meg kell védeniük a közös elveket.
A politikus az utóbbi hetekben egy sor nyugati lapban tett közzé fizetett hirdetést, hogy megrágalmazza az EU-t és főként az EP-t, miközben megkezdődött az összeurópai vita a szervezet reformjáról. A dezinformációs kampány azonban nem maradhat annyiban. Aki tudja, honnan indult az unió és mi a feladata, az nem maradhat néma. Ki kell állni az alapértékek mellett, különben a közösség elveszti identitását és jelentőségét. Éberen kell őrködni, mert az alapvető szabadságjogokat érik támadások.
Főként a magyar kormány megsérti alapkötelezettségeit és tekintélyelvű egypártrendszerbe csúszik vissza. A törvényhozások dolga azonban az, hogy megóvják az alapértékeket: az igazságszolgáltatás függetlenségét, a sajtó szabadságát és a polgárok jogait. Az Európai Parlamenttel együtt pellengérre kell állítaniuk azokat a hatalmakat, amelyek átlépik a demokrácia és az autokrácia közti határt.
Ha ez uniót át kell alakítani, akkor nem azért, mert elavultak az alapnormák, hanem mert meg kell őket erősíteni. Nélkülük ugyanis nincs EU. És közösen kell kiállniuk értük a polgároknak, az EP-nek, a nemzeti parlamenteknek, valamint a Bizottságnak és a kormányoknak. Ez a szabadság és a jólét záloga, ez a tanulság az utóbbi 70 év alapján.
Frankfurter Allgemeine Zeitung
Kulturális háború zajlik Európa két fele között, miután a Kelet és a Nyugat eltérő irányban fejlődött a 17 évvel ezelőtti nyitás után. A régi országok abban bíztak, hogy az új tagok betársulnak vagy a konzervatívokhoz, vagy a szociáldemokratákhoz, ám ebből nem lett semmi olyan kulcskérdésekben, mint a klímaváltozás, a migráció, a nők jogai, valamint a sokszínűség. Ezek keleten csak egy kisebbség számára fontosak, viszont a magyar és a lengyel kormány pont azzal az ígérettel kerülhetett hatalomra, hogy az ilyen változások nem gyűrűznek be az országba.
Azaz világnézeti ellentét feszül a két tábor között: tekintélyuralom kontra pluralizmus, nemzeti a multikulturalizmus ellen. Ránézésre persze jogi vita zajlik az EU, illetve Budapest és Varsó között, ám valójában alapkérdések forognak kockán. Belejátszanak politikai vektorok, mivel Orbán szövetségesek nélkül maradt, miután hátat fordított az EPP-nek. A lengyelek pedig mindig is páriák voltak pártpolitikai szempontból.
De mindez eltörpül az értékvita mellett. Csakhogy az Európai Bizottság nem tud mit tenni a szerződések őreként: más lehetősége nem lévén, jogi síkon igyekszik megoldani az ellentéteket. Ám az egységes piac és az európai jogrend akkor maradhat fenn, ha a tagok tiszteletben tartják a közös normákat.
A nézeteltérések azért éleződtek ki végletesen, mert a nyugati adófizetők közül már rengetegen vetik fel, minek kell milliárdokkal támogatni olyan keleti vezetéseket, amelyek tesznek az egységes játékszabályokra. Németország gazdasági és stratégiai érdekekből kiindulva sűrűn próbálta képviselni a keleti érdekeket, ám be kell látnia, hogy a jogállam fennmaradása mindent felülír, mert enélkül veszélyben a közösség jövője.
Hogy merre dől el a vita, azt nem tudni, de azért már akadt olyan populista kérkedő, aki összehúzta magát, nehogy nagy pénzeket veszítsen. És hát az uniós tagság változatlanul fontos a magyar és a lengyel társadalom jó része számára. Ennélfogva a két ország végig veheti, hogy hol áll és melyek az elsődleges céljai, most, hogy a Bizottság bekeményít. Ha viszont minden kötél szakad, akkor rajtolhat a vita a kiválásról.
Süddeutsche Zeitung
Budapest mindig is liberálisabb volt, mint az ország többi része, ennek megfelelően a fővárosban a melegség nem kavarta fel a kedélyeket – egészen mostanáig – írja a Bécsből átrándult tudósító a Pride-ról. Megszólaltat egy meleg diákot, aki egyáltalán nem szeretne elrejtőzni, pedig a Károlyi Gáspár Egyetemen nem sok megértésben van része az őskonzervatív professzorok, illetve a tankörtársak részéről.
Ő maga is azt tapasztalja egyébként, hogy a hangulat mostanában igencsak feszült lett. Ám ez nem csoda, hiszen a Fidesz az egyik törvényt hozza a másik után, hogy célba vegye a nemi kisebbségeket. Mindenkit, aki nem heteroszexuális. Lépésről lépésre ellenségnek kiáltja ki őket. De ezt Brüsszel úgy tekinti, hogy tudatosan provokál a jobboldali-nemzeti politikus, aki egyre távolabb kerül az EU-tól. A legújabb lépését gyerekvédelmi törvénynek tünteti fel, a brüsszeli bírálatot ideológiai háborúnak minősíti.
A választások előtt hadjáratot kezdett a régi és új ellenségekkel szemben. A már idézett fiatal viszont nyugtalanítónak és félelmetesnek nevezi ezt a politikát. Mindenesetre a szervezők, a közösség tagjai hatalmas sikerként könyvelhetik el a szombati rendezvényt. Külföldről több száz szimpatizáns érkezett, köztük EP-képviselők, de nagykövetek is ott vonultak a tömegben. Szakaszgyőzelem egy egyoldalúan meghirdetett háborúban.
Az újságírónak az volt az összbenyomása, mintha a részvevők elhatározták volna, hogy tiltakozás ide vagy oda, nem provokálják a Fideszt. Orbán viszont megy tovább, következik a nemzeti konzultáció. Ugyanakkor az említett diák úgy hatott a pódiumon, amikor elmondta beszédét, mint valaki, aki igen bátor, de nagyon fél.
Der Standard
A budapesti tudósító úgy látja, hogy a Büszkeség Menetével tízezrek igen hathatós jelzést küldtek arról, mit is gondolnak Orbán homofób politikájáról, ám utóbbi már a választási kampány része. Az biztos, hogy ekkora LMBT-demonstráció még nem volt a magyar fővárosban, de hát a jobboldali-populista kormányfő nemrégiben hadjáratot hirdetett meg a nemi másság képviselői ellen.
A hatalom idáig nem szólalt meg a felvonulás kapcsán, viszont bőven akadtak olyan vélemények, amelyek „megfelelő értelmezést” igyekeztek adni az eseménynek, ideértve a külföldi bírálatokat az ún. gyerekvédelmi törvény ügyében. A kormány képviselő persze nem tudják igazolni, amit a civilek ellen felhoznak, hogy ti. azok propagandát folytatnak, amikor az iskolákban azt népszerűsítik, hogy toleranciát kell tanúsítani a nem heteroszexuálisok iránt. Meg hogy miként térítenék el a fiatalokat azok nem orientációjától.
A lényeg azonban az, hogy immár nem csupán elvi lehetőség a Fidesz leváltása. Ezért a párt görcsösen keres új témát. Az ötletet a lengyelektől vette és a jobboldali-populista, illetve szélsőjobbos tábor gondolkodásmódját könnyen át lehet kapcsolni az idegenellenességről a homofóbiára.
Politikailag azonban ez nagy ugrást jelent, és ennek bizonyítására a szerző hosszan idézi a HVG-online elemzését, miszerint a kampánnyal a magyar vezetés becsatlakozott a keleti despoták, Oroszország, Kazahsztán vagy Kirgízia táborába. Ott szokták a melegeket üldözni, a magyaroknál (még) nem. Mégis úgy hat, mintha az ország búcsút intett volna a Nyugatnak.
Ilyesmit általában a populisták és a diktátorok csinálnak, ha aggódnak az uralmuk miatt. A gyerekvédelem és a keresztény értékek nevében lépnek fel, jellemzően a Nyugat ellen - olyan országokban, amelyekben éppen a vezetők miatt a lakosság csupán álmodhat a nyugati életszínvonalról.
Der Standard
Orbán nagyon is tudatosan műtoleranciát tanúsít a Budapest Pride iránt, de amint a világ elfordítja a tekintetét, alighanem felerősödik a diszkrimináció a kisebbségekkel és a másként gondolkodókkal szemben. A 30 ezres menet természetesen hatalmas siker a rendezők, az LMBT-társadalom és annak támogatói számára, odahaza és külföldön egyaránt. Amihez megkönnyebbülés járul, mert előzőleg tartani lehetett zavaró akcióktól, provokációktól, sőt akár összecsapásoktól.
De bizonyos fokig védelmet nyújtott a sok vendég és újságíró a határon túlról, ám Orbán ezt is kihasználta a maga céljaira. Egyáltalán nem engedte ugyanis, hogy bármi botrány legyen, ennélfogva mondhatja, hogy megalapozatlanok az aggodalmak. Magyarország teljesen demokratikus állam. A törvények ugyan helyenként keményebbek, mint másutt, ám érvényesül a véleményszabadság – már ameddig az nem zavarja a hatalmat. Ezt tudjuk róla.
Lehet, hogy ez az érvelés bejön bizonyos körökben, de attól még nem lesz hirtelen liberális a politikusból, hogy megenged és nem torpedóz meg egy nagy demonstrációt, amely egyébként Európában teljesen megszokott. De amint máshová néz a nemzetközi közvélemény, megy tovább a hátrányos megkülönböztetés, sőt várhatóan csak fokozódni fog. Hiszen a miniszterelnök csakis ily módon remélheti, hogy jövőre meg tudja őrizni uralmát.
