A holnap markában

A legjobb úton halad a magyar kormány az újabb költségvetési kiigazítások felé, amelyre leghamarabb jövő nyáron, a választások után kerül sor. Választási év következik és még nem volt olyan kormány – beleértve a mostanit is -, amely ne engedte volna el a költségvetési gyeplőt, olajozandó az újraválasztást.

A helyzet azonban idén nagyon más: tavaly a válságkezelésre és a kormány hobbijaira (közalapítványok, sport-, és értelmetlen óriásberuházások) elköltött ezermilliárdok miatt 25 százalékkal, mintegy 8000 milliárd forinttal nőtt az államadósság. Idén a kormány ott folyatja, ahol tavaly abbahagyta, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy a tavalyi 5 százalékos visszaesést idén 5-7 százalékos növekedés váltja fel. Erre mondja a jegybank meg a Költségvetési Tanács, hogy elég a kormányzati költekezésből, hisz teljesen felesleges a lejtőn lefele tövig taposni a gázpedált, mégpedig a kormány ezt teszi, amikor ezermilliárdokat szór ki az ablakon. Ennek óhatatlanul költségvetési kiigazítás lesz a következménye, ami viszont indokolatlanul fékezi majd a természetes növekedést. A kormányzat szinte minden pénzt elkölt, ráadásul teljesen elképzelés nélkül. Az Orbán-kormányok 12-ik évében sincs célja a magyar gazdaságpolitikának, a kabinet önti a pénzt a haveri cégekbe, a gazdaság „újraindítására”.

Pedig az olcsó munkaerőre, az alacsony adókra, a környezetszennyező ágazatokra épülő magyar gazdaságot nem újraindítani kell, hanem felkészíteni egy zöld, innovatív jövőre. Ehhez át kell alakítani az egészségügyet, az oktatást, a társadalmi gondolkodást, fel kell számolni a szegénységet – erről is szól többek között az EU újraindítási programja. Az a program, amelyet Brüsszel visszadobott a jogállami hiányosságok miatt, de amiatt is visszatarthatta volna, mert a magyar kormány programja az előbbi szempontokat csak nyomokban tartalmazza. Már eddig is büszkén meneteltünk a szakadék felé szociális, társadalmi értelemben, most már a gazdaságot is ide sorolhatjuk. A jövőnket éljük fel.