Felülírhatja-e az élet védelme a szabad választás jogát? Lehet-e csupán a józan észre és az állampolgár társadalmi felelősségtudatára támaszkodva bízni abban, hogy előbb-utóbb mindenki belátja, a koronavírus járványt a lakosság teljes vagy legalábbis majdnem teljes átoltása nélkül nem lehet megállítani? Még folytatható a sor, de elsősorban ezekre a kérdésekre kell megtalálniuk a helyes választ a politikai és egészségügyi döntéshozóknak világszerte.
Ami egyáltalán nem egyszerű feladat. A járvány másfél éves alakulása máris egyértelművé tette: jelenleg a teljes bezárkózáson, az emberek millióinak megélhetését veszélyeztető gazdasági-társadalmi blokádon kívül a védőoltás az egyetlen eszköz a pandémia megfékezésére, az egészségügyi ellátórendszerek működőképességének fenntartására. „Mitől félsz, ha be vagy oltva, ha megfertőződöm, én halok bele, nem te” – ez az oltásellenesek leggyakoribb érve a választás szabadsága mellett. Csakhogy nem igaz. Ma már többet tudunk, mint akár egy évvel ezelőtt, amikor még tudományos elméletekre építve érvelt a tudós- és orvostársadalom a védőoltások mellett. Mára empirikus tapasztalatok igazolják, hogy alapvetően téves ez az érvelés. Minden eddigi koronavírus mutáció a legsűrűbben lakott, idővel egyben legkevésbé átoltott régiókban jelent meg. Az újabb és újabb variánsokkal szemben nyilván az eddig kifejlesztett és alkalmazott vakcinák is egyre kevésbé védenek, a vírus meg továbbra is elsősorban az oltatlan közösségekben terjed villámgyorsan és mutálódik kivédhetetlenül.
Naftali Bennett izraeli miniszterelnök a minap a lakosság józan eszére apelláló televíziós beszédében úgy fogalmazott: „Ha ismersz egy oltásellenes embert, győzd meg, magyarázd el neki, hogy mások egészségét kockáztatja. Ne hagyd annyiban”. „Egymillió izraeli elutasítja az oltást. Ők veszélyeztetik a teljes lakosságot, veszélyeztetik az ország másik 8 millió polgárát.” Igaza van Bennettnek, csakhogy miként lehet hatni a józan észre ott, ahol az összeesküvés-elméletek, vallási fundamentalizmus vagy valami divathóbort már a józan ész maradványait is kiirtották? Marad az általános oltási kötelezettség vagy az újabb bezárkózás?
A negyedik hullám és a sokadik vírusmutáció dacára minden demokratikus jogállam ódzkodik a védőoltás általános kötelezővé tételétől, attól, hogy az egészségügyi veszélyhelyzetre hivatkozva alapvető szabadságjogot írjon felül. És joggal aggódik a lakosság is, mennyire él vissza az adott kormányzat a veszélyhelyzet folytán ölébe pottyant teljhatalmával. Ám minden aggály és bizalmatlanság ellenére világszerte érik az általános vakcinakötelezettség, mert egy újabb lockdown-nal a megviselt és megroggyant nemzetgazdaságok jó része azt kockáztatja, hogy polgárai vagy a fertőzés vagy az éhhalál áldozatai lesznek. Winston Churchill legendás demokrácia melletti érvelését parafrazálva: a koronavírus elleni védőoltás általános kötelezővé tétele a legrosszabb megoldás - nem számítva az összes többit, ami szóba jöhet. Választhatunk.