Magyarországon április óta használhatnak segélykérő kódokat az érintettek, de nem csak a kezükkel, hanem a szociális médiában, kódszavakkal is üzenhetnek. Ötvös Veronika pszichológust a NANE Egyesület szakértőjét arról kérdeztük, mik a tapasztalatok, működnek-e, működhetnek-e ilyen cselekvési módok kiélezett, akár életveszélyes helyzetekben. „Ezzel kapcsolatban még nincs tapasztalatunk. Ha családi erőszakhoz hívják ki a járőrt, akkor neki kötelessége intézkedni, és külön kihallgatni a két felet, tehát elvileg nem fordulhat ilyenkor elő, hogy a bántalmazott nőnek külön jelezni kelljen kódolt formában, hogy a partnere állításával szemben, igenis baj van. Családon belüli erőszak esetén előfordulhat, hogy a rettegő nő nem tud leadni egy ilyen jelzést úgy, hogy a bántalmazója ne vegy észre.
A jelezés valójában akkor működhet jól, ha az, akinek leadjuk, tudja mit kell tennie, illetve, ha az áldozat is olyan körülmények között van, hogy ezt megteheti. Ilyen szelsőséges eset lehet például, hogy egy emberkereskedelem áldozatává váló nőt a futtatója súlyosan megver, majd orovoshoz viszi azzal a mesével, hogy az utcán valahol megtámadták, balesetet szenvedett. Ha ilyen helyzetben az áldozat tudna észrevétlenül jelzéseket adni úgy, hogy azt csak az orvos vagy az asszisztense lássa, az jó lenne, de arra őket is ki kellene képezni, hogyan és mit tegyenek ilyenkor, hiszen nekik is egy erőszakra hajlamos személy előtt kellene cselekedniük. Mert sok mindent lehet tenni: időt húzni például, valamilyen ürüggyel kiküldeni az asszisztenst segítségért. A jelzés jó eszköz lehet, de a rendőröknek enélkül is fel kell tudniuk mérni a helyzeteket, és annak megfelelően intézkedniük. Nekik a jelelés plusz segítség lehet.
Milyen helyzetben lehet életszerű egy ilyen jeladást? Például egy utcai támadás esetén, ahol a támadó azt adja elő a kihívott rendőröknek, hogy a nő az ismerőse, nem történt semmi különös, csak egy kicsit összeszólalkoztak.
A jelzés maga jó ötlet, de fontos, hogy a felelősséget az viselje, akinek az szól. Nem arról van szó, hogy az áldozatok ne kérnének segítséget, hanem arról, hogy nagyon sokszor nem kapnak. Leadják a jelzést, de mi történik az után? Mi garantálja a biztonságukat? – hívta fel a figyelmet Ötvös Veronika.