A Bizottság elérte Magyarországnál, hogy csak szeptember végéig kelljen véleményt mondania a gazdasági mentőcsomag felhasználására benyújtott magyar tervről, miután e hónap közepéig nem sikerült tisztázni, hogy az Orbán-kormánynak milyen reformokat kell végrehajtania a pénzért cserében. Az eredeti határidő e hónap közepe volt, ám a holtpont éppen akkor állt be, amikor feszültség robbant ki Budapest és több tagállam között az LMBT- jogok miatt, mert az a bírálók szerint egybemossa a pedofíliát és a homoszexualitást.
A magyar miniszterelnök azt állítja, hogy a jogszabály a gyerekeket védi és nem hajlandó visszavonni, a kritikák és a Brüsszel által indított szerződésszegési eljárás ellenére sem. Az unió elenben kitart amellett, hogy a magyar javaslat értékelését nem befolyásolja a nemi kisebbségekről zajló vita, és hogy a késedelem azért következett be, mert a magyar fél nem tett meg mindent a korrupció kiszűrésére, a pályázatok objektív elbírálására és nyomon követésére, valamint a bíróságok függetlenségének szavatolására.
Ezzel szemben budapesti illetékesek azt hangoztatják, hogy az unió az LMBT-szabályozás miatt alighanem nyomás alá került. A törvényt különben most már nem csupán európai szövetségesek és civil szervezetek kifogásolják, hanem olyan neves Forma-1-es pilóták is, mint Hamilton.
Orbán Viktor azért támadja az LMBT-közösséget, mert fenn akarja tartani rendszerét. Így látja a helyzetet az Innsbrucki Egyetem egyik szociológia tanára, aki a nemzetközi jobboldali hálózatokat kutatja. Kristina Stoeckl úgy értékeli, hogy a vonatkozó magyar törvény tudatos provokáció. Várható volt, hogy az EU reagál rá, de a kormányfő meg akarja mutatni vele, hogy ő a liberális demokrácia ideológiai ellensége.
Ám a fő cél a hatalom megőrzése egy olyan országban, ahol az emberek túlnyomó többsége egyetért az uniós tagsággal, a demokráciával és örül, hogy a szocializmus évtizedei után végre megérkezett a nyugati rendszerbe.
Azon felül a fiatalok 65 %-a elfogadja a melegséget, ily módon elsőre nemigen érthető, a kormány miért játszik rá ilyen erőteljesen erre a kártyára. Ám a két vezetés nem akarja, hogy az EU beleszóljon a nemzeti jogalkotásba és nem kér a nemzetközi emberi jogi normákból sem. A strasbourgi Emberi Jogi Bíróság azonban idáig nem habozott, amikor olyan jogszabályok születtek, amelyek sértették a diszkrimináció-mentesség elvét.
A népszavazással Orbán az illiberális demokrácia koncepcióját erőlteti, ami mögött a sajátos demokrácia felfogása áll, mármint hogy a többség bárki ellen alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést. A globális jobboldal ügyét szolgálja, ideértve Putyint, Bolsonarót, illetve bukásáig Trumpot. A genderjogok elvetése mellesleg olyan eszköz, amely egyesíti a határokon átlépő értékkonzervatív hálózatokat.
Ezek a körök az EU-t gyakran egy lapon emlegetik a kommunizmussal. Merthogy annak idején a bolsevikok célba vették a hagyományos családot és a vallást. A gyerekeket állami nevelésbe kényszerítették, a nőknek dolgozniuk kellett. Így amikor ma az unió kitart a gender jogok mellett vagy szolidaritást sürget a menekültek elosztásakor, akkor a jobboldal a kommunismus reinkarnációjaként állítja be.
Orbán vagy a PiS narratívája fejre állítja a 20. század ideológiai történetét. Hiszen az unió mint politikai program a kapitalizmus és a szocializmus ideológiai ellentétére adott válaszként jelent meg a színen. Ám ha a magyar miniszterelnök totalitárius rendszerként tünteti fel az EU-t, miközben az igyekszik azonos fejlettségi szintre hozni a tagállamokat, akkor szándékosan figyelmen kívül hagyja, hogy Magyarország mekkora előnyöket élvez a támogatásokban megnyilvánuló szolidaritásból.
Teljesen hamis ugyanakkor kijelenteni, hogy a kisebbségi jogok szorgalmazása és a szolidaritás megbéklyózza a többséget. Ez ellen Brüsszelnek fel kell lépnie. Jobboldali politikusok nem játszhatják ki egymás ellen az egyenlőséget és a szabadságot, hogyazután abból politikailag hasznot húzzanak.
Messze nem olyan sima az újjáépítési alap sorsa, ahogy azt a Bizottság és a kormányok szeretnék. Először is keresztbe fekszik Magyarország és Lengyelország, noha mindkettő a kellemes pénzeső legfőbb kedvezményezettjei közé tartozik. Ám egyik sem hajlandó eleget tenni Brüsszel követelésének, hogy hatékony intézkedésekkel vegye elejét a politikai korrupciónak és a jogállami elvek meggyengítésének. Az EU viszont nyilvánvalóan retteg.
Merthogy az idő pénz és nem tudni, mikor sikerül megoldani a magyar-lengyel kérdést. Márpedig az infláció miatt minél később fizetik ki a támogatásokat, azok annál kevesebbet érnek. A beinduló növekedés megdrágítja mind a munkaerőt, mind az anyagot. Ezért nem kizárt, hogy az előirányzott beruházásokra fedezeteként nem lesznek elegendőek az előirányzott összegek.
Főként a digitális szektorban, valamint az energetikában. Pl. ha az összes ország egyszerre kezdi fejleszteni az 5G-hálózatot, vagy hőszigetelni a régi épületeket, akkor többet kell fizetni mind a hozzávalókért, mind a szakemberekért. Az pedig horror az uniós appartátus szemében, hogy egy év elteltével további pénzt kelljen kérni az állam- és kormányfőktől az alap feltöltésére. Inkább nem is gondolnak rá, hanem ragaszkodnak a tervhez és – bíznak a csodában.
Mivel újból mozgolódnak a Balkánon rekedt menekültek, a célországokban erősödik a félelem az újabb hullámtól és ez már feszültséghez vezet Ausztria és Magyarország között is, pedig két, egyívású rendszerről van szó. Egyben mutatja a tanácstalanságot. Merthogy a magyarok által meghirdetett bezárkózás, a határok teljes lezárása pont olyan illúzió, mint a Bizottság terve a befogadott menedékkérők elosztására, ami még felvizezett formában is halva született ötlet.
A Kurz-kormány azért vezényel erősítést a magyar határra,, hogy igazolja cselekvőképességét, ám igazából képtelen orvosolni a gondot. A nagyfokú idegességre utal, hogy Bécs szokatlanul élesen bírálja Magyarországot, amelynek kemény határvédelmi intézkedéseit az osztrák fél mindig is védte. Ám Ausztria – száj elé tett ujjal– egyúttal hangot ad a gyanúnak, hogy a magyarok szándékosan lazítanak a gyeplőn, mert azt válasznak szánják Brüsszel számára, a migráció és jogállam kapcsán kialakult vitában.
Viszont az tény, hogy Burgenlandban van olyan nap, hogy 100 határsértőt is elfognak. Számuk az idén már az 5 ezer felé jár, vagyis hat hónap alatt csaknem ugyanannyian buktak le, mint tavaly egész évben. Az is egyértelmű, hogy az útvonal Szerbián át Temesvárra vezet, mert ott a magyar oldalon nincs kerítés. Úgy hírlik, hogy a magyar tranzitért 4-5 ezer eurót kérnek a profi csempészek. De a jelek szerint immár mindenre hajlandó az a 100-120 ezer ember, aki az Égei-tenger nyomorúságos táboraiban vagy a hasonló boszniai létesítményekben várja sorsa jobbra fordulását. Az üzlet virágzik.
Viszont ha tényleg megindult több százezer afgán és Törökország átengedi őket, akkor új erővel tör felszínre a 2015-ös konfliktus.
