Kulthelyek, amelyek még kitartanak a közösségért

Több budapesti kulthely zárt be gazdasági és gyakran politikai döntések következtében, egyesek azonban kitartanak. Ismét várja már a közönséget a Dürer Kert, szeptembertől a Gödör is, most hétvégén pedig a Kertem nyílik újra.

Az ezredforduló óta a fővárosban egy politikai vagy gazdasági döntés képes egy kulturális helyet rövid idő alatt megszüntetni, legyen az bármilyen sikeres. Példázza ezt a 2002-ben alapított Gödör Klub, amely noha egy sokszínű közösségi teret tartott fenn, az Erzsébet téri helyéről 2012-ben távoznia kellett, a hely üzemeltetését az akkori Design Terminál vette át. A Gödör szervezői hamarosan a Király utca elején a Central Passage épületében folytatták működésüket, 2019-ben a bérleti díjak növekedése miatt azonban ismét bezártak, idén mégis folytatják az egykori Sirály helyén, a Király utca 50. szám alatt, ahol ősszel indul az új helyük, a Gödör Underground.

Bezárások sorozata

A példákat hosszan lehet sorolni. A Liget projekt miatt távozni kényszerülő Kertem eleinte az Olof Palme Ház mellé, majd a Dvořák sétány és az Olof Palme sétány találkozásához települt, idén pedig még távolabb, a Kőbányi úti Eiffel Műhelyház kertjébe költözik. A Kertem az ellenállás szimbólumává vált, ott kezdték meg a Városliget átépítése miatt a Hungexpo-házak bontását, 2016-ban a ligetvédők és biztonsági őrök, illetve rendőrök közötti összeütközésektől volt hangos a hazai közélet. Tavaly tavasszal már nem kaptak engedélyt az üzemeltetésre, most hétvégén bulival nyitnak újra az új helyszínen.

Tavaly novemberben hasonlóan járt a Dürer Kert és a mellette lévő Keleti Blokk alkotóközpont, a helyükön 2024-re Garancsi Istvánhoz köthető ingatlankomplexum épül – a Dürer is talált új helyet, az újbudai Duna-parton nyitott újra.

A Bókay utcában működő Gólya Presszónak gazdasági okokból kellett költöznie, a Corvin-negyed ingatlanfejlesztésének áldozata lett. – A hely a nyolcadik kerületi ingatlanfejlesztési folyamatok miatt eladóvá vált, ráadásul olyan magas áron, hogy azt már nem tudtuk volna fizetni – mondja Szalay Ágnes, a Gólya munkatársa. Végül sikerült az Orczy út 46.-48.-ba költözniük 2019-ben. – Mindenképpen tulajdont akartunk szerezni, hogy az ingatlanpiaci árak, bérleti díjak növekedése ne kényszerítsen minket arra, hogy még messzebbre kelljen költöznünk a belvárostól – mondja Szalay.

Kis helyeken nagy dolgok

– Minden műhely, kulturális tér fontos a főváros szövetében – mondja Németh Róbert, a Heaven Street Seven volt basszusgitárosa, aki szerint a kisebb helyek épp azért lényegesek, mert bemutatkozási lehetőséget nyújtanak a kezdő zenekaroknak és más produkcióknak, és egyáltalán teret adnak az élő, jelen idejű kultúrának. Míg ugyanis egy befutott együttes könnyebben tud nagyobb helyeken, több száz fős tömeg előtt zenélni és piaci alapon működni, addig egy most induló, és pláne rétegzenét játszó formációnak hatalmas segítséget nyújt, ha felléphet egy kisebb klubban, ahol „megtanulhatja”, hogyan zajlik a koncertezés. Németh szerint a kis helyek gyakran a méretükön jóval túlmutató jelenségűek, amire kultúrtörténeti példákat találhatunk a világ nagyvárosaiban: a New York-i a CBGB klubban például olyanok koncerteztek, mint a Ramones, Patti Smith, a Blondie vagy a Talking Heads, míg a londoni Oxford Streeten található 100 Club színpadán az első nemzetközi punk-fesztivál keretében játszott a Sex Pistols és a Clash.

– Kis helyeken nagy dolgok történhetnek – mondja Németh Róbert, hozzátéve, hogy Budapesten, a rendszerváltás utáni években a Tilos az Á nevű szórakozóhely töltött be hasonló szerepet. Egyrészt 1991-ben az orosz csapatok kivonulása alkalmából szervezett búcsú után ott járt Frank Zappa, majd innen indult a Tilos Rádió, a későbbi TÁP Színház, valamint itt adott elő többek között a Kispál és a Borz, a Korai Öröm, Lajkó Félix, DJ Palotai és a Quimby.

Kultúra és segítségnyújtás

Egy jól menő hely a kulturális funkciók mellett akár egy egész közösség életét segítheti. A nyolcadik kerületi Gólya Presszót és több önálló szervezetet összefogó Kazán Közösségi Ház például nemcsak a koncerteknek és irodalmi programoknak ad helyet, de egyes munkatársai lakásfelújítást, építőipari munkát vagy futárszolgálatot is vállalnak, sőt, a Gólya utcazenét is vitt a helyieknek. A szövetkezetként működő közösség terében napközi, edzőterem és egy közösségi alapon szerveződő rádióstúdió is működik.

– Nálunk nincsenek se főnökök, se alkalmazottak, így a szövetkezet életében mindenki egyformán vállal felelősséget – mondja Szalay Ágnes, aki szerint fontos, hogy a közösségük ne csak az egyes szubkultúrákat szolgálja ki, de a helyiek életében is segítséget nyújtson. – A munkákból származó profitból finanszírozzuk azokat a tevékenységeket, melyek nem termelnek pénzt, úgymint a Józsefváros életét segítő szomszédsági kampányt, a közösségi ház funkciót és a mentortevékenységet – mondja a szervező, hozzátéve, a mai gazdasági helyzetben a társadalmilag fontos ügyekhez kivált nehéz tőkét kovácsolni.

Kultúra vs. vendéglátás

A Gödör Klub már kétszer szűnt meg, és kétszer éledt újjá. A szeptemberben újrainduló hely egyik alapítóját, Maróti Dánielt kérdeztük.

Kultúrtörténeti szempontból miért fontos a Gödör Klub?

Hadd indítsak egy körképpel. A nyolcvanas-kilencvenes években nagyon komoly klubhálózat volt Budapesten, ami merőben más mint a mostani, hiszen manapság a klubok eltűnni látszanak. Vidéki városokban is csak egy-egy maradt életben, egyes helyeken pedig egyáltalán nincsen klub, miközben a zenei fesztiválok egyre népszerűbbek.

Mi az oka ennek?

Valószínűleg az, hogy manapság egy klubban nem az egyes kulturális programokon van a hangsúly, hanem a vendéglátáson, elvégre a tulajdonosoknak az hozza a bevételt. Ha viszont a vendéglátás irányítja a működést, akkor profitorientálttá válik az adott hely. Így a szervező olyan zenekarokat hív majd el, amelyek magas profitot termelnek. Ebből csupán egy probléma adódik, de az lényeges: a feltörekvő, fiatal együtteseknek nem lesz lehetőségük bemutatkozni, ahogy kevesebb irodalmi esemény, kötetbemutató, felolvasóest lesz.

Önök hogyan oldják fel ezt az ellentmondást?

Nálunk mindig koncepció volt, hogy két koncert között más művészeti ág, úgymint performansz- vagy táncszínházi előadás is képviseltesse magát, így a közönség minél több új művészt ismerhet meg. A mostani Gödör Underground nevű helyen is erre, valamint a személyes találkozásokra helyezzük a hangsúlyt. Mi klub alatt olyan helyet értünk, ahol az emberek találkoznak, ahová visszajárnak, eszmét cserélnek és kulturális programokon vesznek részt. Persze, nem mi vagyunk az utolsó mohikán. Vannak még hasonló helyek.

Korábban üzletileg hogyan oldották meg, hogy kulturális programokra is legyen lehetőség?

Úgy, hogy nem a vendéglátásra és a bevételre helyeztük a hangsúlyt, hanem keresztfinanszírozásos rendszerben gondolkodtunk. A Gödör alapítója, Filep Ákos az építészirodája bevételének egy részét csoportosította át a kulturális programok támogatására. A Gödör Klubot is nonprofit alapon működtettük, sűrűn adtuk ki üzleti rendezvényekre, így az abból és a vendéglátásból befolyó összegekkel támogattuk a kulturális eseményeinket. Persze egy klub lényege az, hogy ne termeljen veszteséget, arra azonban nem vagyunk hajlandóak, hogy a vendéglátás határozza meg a programokat. Ez nálunk semmiképpen sem fordulhat elő.

Hogyan fogják fenntartani az ősztől újrainduló intézményt?

Egyrészt pályázati pénzekből, másrészt az új helyen a bérleti díj szerencsére nem horribilis, arról nem beszélve, hogy ez csak egy kétszázötven férőhelyes tér, amely három szintből áll. A pincében a nagyobb eseményeket, mint koncerteket, színházi előadásokat tudjuk szervezni, egy földszinten lesz a vendéglátás, míg az emeleti szinten filmklubot, előadói esteket, civil rendezvényeket tervezünk. A stratégiánk ezúttal is ugyanaz lesz: vendéglátásból, valamint a pályázati és jegybevételből fogjuk finanszírozni a kultúrát. Anno az Erzsébet téren is így gondolkodtunk, és üzleti szempontból még nyereségesek is lettünk.