A napokban készült el az építészeti csodának számító horvátországi Pelješac-híd, melynek köszönhetően végig horvát területen lehet haladni azoknak, akik Isztria felől tartanak a dél-horvátországi partvidékre, például Dubrovnikba. A 2,4 kilométer hosszú és 55 méter magas híd két kis horvát települést, Komarnót és Brijestát köti össze. A forgalom számára egyelőre nem nyitják meg, ez várhatóan jövőre történhet meg. Ehhez még további utak építésére van szükség. „Horvátország területe kezd egyedivé válni. A Pelješac-híd összeköti Horvátországot” – ünnepelt Andrej Plenković horvát miniszterelnök a közösségi médiában. A helyiek is lelkesen fogadták az utolsó szakasz elkészültét, sokan a híd alatt csónakokban gyűltek össze a történelmi napon.
– közölte Oleg Butković tengerészeti, közlekedési és infrastrukturális miniszter. Mint mondta, A projekt teljes értéke 420,3 millió euró, amely magában foglalja a híd, a bekötőutak és a stoni elkerülő út építését.
A tárcavezető hozzátette, a Pelješac-híd jelentősége nem csak szimbolikusan, hanem az építésében is megmutatkozik, mivel ez az egyik legnagyobb ilyen jellegű infrastrukturális beruházás, amely ebben az évszázadban épül Európában. „Maga a híd építése rendkívül összetett vállalkozás volt, de annak többi része, így a Pelješac-félszigeten átvezető út és a stoni elkerülő rész is komoly kihívást jelent. Ezen a több mint 30 km-es szakaszon teljesen új útvonal épült, illetve két viadukt, három híd és négy alagút tarkítja. Közülük a Debeli Brijeg alagút az ötödik leghosszabb Horvátországban. Az alagutakkal kapcsolatos munkálatok jó ütemben haladnak, így várhatóan jövő év nyarán elkészülnek a bekötőutak, és ezzel befejeződik a várva várt közúti projekt, amely összeköti országunk legdélibb részét" – tette hozzá Butković.
A horvát állam tulajdonában lévő Horvát Utak vállalat még 2018-ban állapodott meg a kivitelezővel, a kínai Út- és Hídépítő Vállalattal arról, hogy létrejön a monumentális konstrukció. Az ország a kilencvenes évektől várt arra, hogy megépüljön a híd, amely addig inkább pénznyelőhöz volt hasonlítható. A kínaiak valóban gyorsan nekiláttak a munkának: az év augusztusáig minden eszközt a helyszínre irányítottak.
Miért is akarta annyira Horvátország az elkerülő hidat? A horvát tengerparti szakasz nem egységes, megszakítja egy kis, nem egészen 15 kilométer hosszúságú terület, a Bosznia-Hercegovinához tartozó Neum. Ez a város a bosnyákok egyedüli kijárata az Adriai-tengerre. Nyaranta tízezrek töltik el itt a szabadságukat, de a külföldi, nem boszniai a turisták is szeretik, hiszen sokkal olcsóbb, mint bármely horvát tengerparti város. Össze sem lehet hasonlítani a viszonylag közeli Dubrovnikkal, ahol még egy gombóc fagylalt ára is csillagászati. A Horvátország gyöngyszemének is nevezhető egykori Raguzában az árszínvonal körülbelül háromszorosa a neuminak.
Szemben ugyanis a Horvátországhoz tartozó Pelješac-félsziget húzódik. Hogy a horvátok megmutassák, ki is az úr a háznál, hatalmas címert formáltak a félszigeten magasodó hegy oldalába, pontosan úgy, hogy a neumi bosnyákok jól lássák.
Az, hogy Bosznia saját határszakasszal rendelkezik, nem a horvátok nagylelkűségének köszönhető. A megoldást évszázadokkal korábban kell keresnünk. 1699-ben a Raguzai Köztársaság átengedte a neumi szakaszt a törököknek. Az Oszmán Birodalomnak ezzel kijárata nyílt az Adriai-tengerre. Mindez azért jött jól Raguzának, mert így távolabb került a fenyegető Velencei Köztársaságtól, hiszen egyfajta ütközőzóna keletkezett a két terület között.
Lényegében a horvát függetlenség kikiáltása óta fejtörést okoz Zágrábnak, hogyan lehetne megszüntetni Dubrovnik és környékének elszigeteltségét, enklávé státuszát és a területet szervesen becsatolni az országba, méghozzá úgy, hogy az ne vezessen határvitákhoz Bosznia-Hercegovinával. Így jutottak a híd megépítésének gondolatához. Az objektum a Mali Stoni-öböl felett ível át. Az építési munkálatok ugyan már 2007 októberében megkezdődtek. A komoly művelet az anyagi források hiánya, illetve a rejtélyesen eltűnő pénzösszegek miatt azonban az építkezés ónos lassúsággal haladt. 2010-ben aztán le is kellett állítani, amit a természet sem segített. Fény derült arra, hogy az öbölben mintegy száz méteres az iszapréteg mélysége. Vagyis a tervezettnél sokkal nagyobb betonpillér szükséges.
Előzőleg egyébként felmerült annak is a lehetősége, hogy tranzitútvonalat hoznak létre Neumon keresztül. Olyan autóutat, amely kizárólag Horvátországhoz tartozik. Ez azonban szintén több kérdést vetett volna fel, s Szarajevó hozzájárulása nélkül nem is lehetett volna megvalósítani.