– Nekem ez az utolsó csepp a pohárban – mondta a Velencei-tó partján az egyik étterem üzemeltetője, aki láthatóan nehezen tud uralkodni az indulatain. Azt állította, a napokban újra megnyitott agárdi szabadstrandon a nyaralási szezonban akár tízezren is megfordulnak, ám ottjártunkkor – múlt hét csütörtökön – alig pár tucat ember lézengett a területen. A vendéglátós azon bosszankodott, hogy egy hete a vízügy négy strandot is lezárt a vízminőségi problémákra hivatkozva, ami szerinte elriasztotta a strandolni vágyókat. „Ki a fene hallott már olyat, hogy az egyik helyen egészségtelen a víz, száz méterrel odébb meg nem?" – kérdezi hozzátéve: az még furább, hogy egy hét után hirtelen mindent rendben találtak és újra megnyilhattak a strandok.
Ezek a riasztó ügyek nagyon rosszul érintik a tó melletti vendéglátósokat, hiszen az elmúlt másfél évben a három járványhullám miatt egyébként is hatalmas volt a bevételkiesésük.
Mint ismert, az utóbbi években jelentős és komoly vitákat kiváltó építkezések zajlottak a Velencei-tónál. Az agárdi partvonalon amíg a szem ellát, mindenütt térkő, amit lehetett lebetonoztak, a vízbe vörösmészkövet, itt-ott építési hulladékot szórtak. Mi több, a partvonalra szélfogó betonkaréjt húztak, amire a helyiek ironikusan megjegyzik: majd megvédi őket, ha jön a cunami.
Az új partot ráadásul úgy alakították ki, hogy a régi betonra ráöntöttek egy új szintet. A part megemelése és az apadás miatt helyenként már két méterrel magasodik a betonfal a tó fölé. Ez nemcsak ronda, de balesetveszélyes is: menekülőlétrákat egyáltalán nem láttunk, ezért ha valaki olyan helyen esik bele a tóba, ahol mélyebb a víz, szinte lehetetlen kimenteni, csónak kell hozzá, de azt meg hosszú idő előkeríteni. Azaz sikerült az Európai Unió környezetvédelmi alapjából 13 milliárd forintot betonozásra és térkövezésre elkölteni. Közben – ahogy arról a szombati lapszámunkban részletesen írtunk – eddig nem történtek lépések a vízpótlás rendeze érdekében sem. A túlsó part nádasainak felszínen van a töve, látszik, hogy legalább félméternyi víz hiányzik a tóból. Mint arról korábban beszámoltunk: átlagosan 53 centiméterrel van lentebb a vízszint annál, mint aminek elérésekor elvileg be kellene avatkozni. Jelen állás szerint 13 millió köbmétert kellene beletölteni a nyári minimum eléréséhez, de a környező víztárolókban sincs elég víz ehhez.
A nagy esőzések idején a túlterhelt hálózatokból szennyvíz kerülhet a tóba, aminek szerves anyaga felhalmozódik a sekély részeken. Az agárdi vitorlásiskola előtti öbölben meglepően átlátszó a víz. Ám ez egyáltalán nem jó jel: fonalas gombákat leszámítva semmilyen életnek nincs nyoma. Egy halivadék sem rebben, eltűntek a kagylók, a vízicsigák, a haltáplálékot jelentő bolharákok, rovarlárvák. Nem kell limnológusnak, biológusnak lenni ahhoz, hogy felismerjük: felborult a parti víz ökoszisztémája. De nem csak a tóval vannak gondok, hanem a környező vidékkel is: a dinnyési madárrezervátum nádasa csonttá száradt, a nemrég uniós pénzből épített halivadék-nevelőnek szánt tavak szinte teljesen kiapadtak.
– Szörnyen aggódom – mondta lapunknak Eötvös Pál, az agárdi ellenzék egyik vezéralakja, aki szerint a környezeti problémáknak komoly társadalmi következményei is lesznek, hiszen a helyiek zöme a turizmusból él. Azt mondta, nagy hiba, hogy a NER átgondolatlanul látszatberuházásokra verte el az uniós pénzt. Eötvös szerint azzal, hogy az agárdi képviselő-testületben 9:3 arányú többségben vannak a fideszesek, a polgármester szinte semmibe nem avatja be az ellenzékieket, a kormánypártiak pedig mindent „gondolkodás nélkül” megszavaznak.
Az újonnan létrehozott tóparton alig lehet megtalálni a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával itt felállított mellszobrokat, mert a terület begyepesítésére és a faültetésre már nem került sor, így mindent belep a paraj és a parlagfű.
Növekvő toxicitás
Az ország harmadik legnagyobb tavának voltaképpen nincs szakértője, azaz jó ideje senki nem foglalkozik azzal, hogy tudományos kutatásokat végezzen, vizsgálja a tóban lejátszódó ökológiai folyamatokat – legalábbis ezt állította a Népszavának több limnológus is, akiket azért kerestünk meg, hogy kiderítsük: emberkéz okozta katasztrófáról van szó, vagy mindez természetes folyamat, esetleg e kettőnek az elegye. Bár többen is elmondták a véleményüket, kérték, ne írjuk le a nevüket, mert mint hangsúlyozták, ők maguk nem végeztek kutatásokat helyben, ám a Velencei-tóban zajló folyamatok okai szerintük elégé nyilvánvalóak.
A viszonylag hideg tavasz után hirtelen zúdult rá a területre az aszály és az extrém forróság, így gyorsan felmelegedtek a parti vizek. Bár a vízügy szerint a nyáreleji halpusztulást az oxigénhiány okozta – a sekély tómederben helyenként radikálisan eltérő lehet az oxigénszint –, de hallottunk olyan vélekedést is, amely szerint nem csak ez a baj: a meleg miatt a parti sávban ívó halakban szinte belerohadt az ikra. Volt olyan kutató, aki azt állította: komoly gondot okoz, hogy lúgossá vált a Velencei-tó vize, mert ennek következtében az élőlények számára létfontosságú ammónium ionokból ammónia gáz keletkezik, és ez már egészen kis koncentrációban is pusztítja a halakat. A toxicitás a hőmérséklettel együtt nő, ami hamar kipusztíthat minden magasabb rendű életet.
„Egy normális országban, egy olyan léptékű regionális probléma esetén, mint amilyen az idén kialakult a tónál, a kormányzatnak azonnal meg kellene bíznia valamelyik kutatóhelyet, hogy tárja fel a problémákat, a következő években várható további fejleményeket, majd tegyen javaslatokat a helyzet kezelésére” – mondta a Népszavának az egyik szakértő. Ám egyelőre a helyieknek be kell érniük a politikusi nyilatkozatokkal az állítólagos vízportlásról. Ezekkel kapcsolatban a Népszava megkereste az összes érintett tárcát azzal a kérdéssel, hogyan képzelik el a vízpótlás műszaki, illetve gazdasági részleteit, ám egyedül a belügy válaszolt, amely viszont nem hallott az erről szóló július eleji kormányzati bejelentésről.
Bár arra hivatkozva, hogy döntés még nem született, részleteket nem közölt, annyit elárult: az előterjesztésnek két iránya van. Egyrészt turisztikai- és tóhasználati, másrészt pedig ivóvízminőség-biztonsági szempontból tesz javaslatokat a Velencei-tóval kapcsolatos teendőkre.
Tessely ugyanakkor azt elismerte, nem biztos, hogy helyes lenne a pótlást karsztvízzel megoldani, és az sem jelentene megoldást, ha a Pátkai- és a Zámolyi-víztározók vizét teljesen leengednék, mert így csak "négy centit emelkedne a Velencei-tó vízszintje, és most hiányzik belőle nyolcvan”.
