Július elején adta hírül a kormánysajtó, hogy Tessely Zoltán országgyűlési képviselő (a miniszterelnök kilenc kormányfői biztosának egyike, aki a Pannónia Szíve programért és a Velencei-tó területfejlesztéséért – egyszerűbben szólva Felcsút és tágabb környéke felvirágoztatásáért - felel) „azonnali és hosszú távú javaslatot fogalmaz meg a kormánynak” a Velencei-tó vízpótlásáról. „Heteken belül megnyitják a kincsesbányai vízbázist, így friss karsztvíz kerülhet a Velencei-tóba” – írták július 4-én a kormánylapok azt is hozzátéve: „a vízpótlást a természetbarát módon kialakított partfal is segíti”.
Valójában a helyben meglehetősen népszerűtlen beton partfalnak kevés köze van a természethez, illetve a vízpótláshoz, de ez csupán a kisebbik gond. A nagyobbik az, hogy a Tessely által jelzett módon a tó vízszintjének megemelését észszerű időn belül nem lehet megoldani.
Az agárdi vízmérce jelenleg 84 centimétert mutat, ami önmagában nem sokat mond, érdemes korábbi értékekkel összehasonlítani. A valaha mért legnagyobb vízszint (1963-ban) 226 centiméter volt, a jelenleginél 142 centiméterrel – csaknem másfél méterrel – magasabb. (Az igazsághoz tartozik, hogy a legalacsonyabb szint – 1949-ben – 63 centiméter, vagyis még a mostaninál is 20 centiméterrel alacsonyabb volt.) A nyári minimális szabályozási szint, amelynek elérésekor elvileg be kellene avatkozni, 135 centiméter, vagyis legalább 53 centiméternyi vízoszlop hiányzik a tóból. Ez némi kerekítéssel azt jelenti, hogy – 26 négyzetkilométeres vízfelszínről lévén szó – 13 millió köbmétert kellene beletölteni a nyári minimum eléréséhez.
A tavat egyetlen jelentősebb vízfolyás, a Császár-víz táplálja, ennek azonban a nyári vízhozama még a párolgási veszteség pótlására sem elég: kánikulai napokon akár 0,5-0,7 centiméternyi víz is távozhat a tóból. A Császár-víz felső folyása mentán korábban két tározót is kialakítottak a Velencei-tó vízpótlását segítendő. A Pátkai és a Zámolyi tározók, amennyiben megfelelően fel lennének töltve, együttesen akár 11 millió köbméternyi vizet is a Velencei-tóba tudnának bocsátani, ami 40 centiméter körüli vízemelkedést okozna. Ez azonban nem fog megtörténni, mert egyrészt a csapadékhiány miatt a tározókban sincs elég víz, másrészt mindkettőt horgászatilag hasznosítják, és az engedélyt váltó horgászok igen rossz néven vennék a nyári teljes vízleeresztést. (Más kérdés persze, hogy a Velencei tavi horgászatért évi több mint 20 ezer forintot fizetők sem örülnek, hogy az ismétlődő halpusztulások és a vízszintcsökkenés miatt a parti horgászat mostanra gyakorlatilag ellehetetlenült.)
A Népszava kérdései
Július eleji kormányzati bejelentés szerint hamarosan megkezdődik a Velencei-tó vízpótlása a kincsesbányai karszt vízbázisból.
Mennyi (hány köbméter) szabadon felhasználható víz van az említett vízbázisban, és mennyit kívánnak a Velencei tóba juttatni?
Milyen úton tervezik eljuttatni a vizet a vízbázisból a Velencei tóba?
Szükség lesz-e csővezetékes víztovábbításra illetve szivattyúzásra?
Ha igen, mekkora az igénybe venni kívánt csővezeték vízszállító kapacitása óránként?
Kell-e vízkészletjárulékot fizetni a vízpótláshoz használni tervezett karsztvíz után?
Szükség van-e a Császár-víz feliszaposodott torkolati részének kotrására ahhoz, hogy a vízpótlás ésszerű időn belül megvalósulhasson?
A fentiek miatt került szóba a kincsesbányai karsztvízbázisra alapuló vízpótlás, amelynek azonban fizikai okok miatt minimális a realitása. Mint fentebb utaltunk rá, legalább 13 millió köbméternyi vizet kellene sürgősen a tóba juttatni egy olyan vízbázisból, amely gravitációs úton, patakmedrek, illetve csatornák segítségével nem tud eljutni a Velencei-tóig. Szivattyúzásra és csővezeték(ek)re van tehát szükség. A lapunk által megkérdezett vízügyesek szerint az idehaza hozzáférhető legnagyobb, leginkább szennyvízszállításra használt csővezeték szállítási kapacitása 1000 köbméter óránként. Ezen a vezetéken – ha éjjel-nappal mennek a szivattyúk egy teljes éven át, és lenne is elegendő víz Kincsesbányán az ivóvízigény és a Velencei-tó együttes kiszolgálására - egy naptári év alatt legfeljebb 8,7 millió köbméter víz juthatna a tóba. Vagyis ha most azonnal megkezdenék a vízpótlást, jövő ilyenkorra akkor is legfeljebb 20-30 centiméterrel lenne magasabb a víz, ami még mindig jócskán a nyári szabályozási minimum alatt van. Ami azt jelenti, hogy még ha a karsztvizes vízpótlás lenne is a megoldás, akkor sem tudna érdemben segíteni sem az idei, sem a jövő évi szezonon.
Hogy a Velencei-tónál – ha csak nem történik valamilyen látványos időjárási fordulat, és nem változik tartósan csapadékosabbá az idő – tartós apályra kell felkészülni, azt még egy további tényező is valószínűsíti. Érdemben utoljára 1993-ban próbálkoztak a karsztvizes vízpótlással, de a problémát akkor nagyobbrészt a beinduló csapadék oldotta meg. Amikor 2003-ban, 82 centiméteres agárdi vízállásnál szintén felmerült a karsztvíz-betáplálás lehetősége, azonnal jelentkezett egy probléma, ami ma is aktuális: az átvett vízért vízkészletjárulékot kellene fizetni, ami már csaknem 20 évvel ezelőtt is mintegy 400 millió forintba került volna – mai áron, nagyobb vízmennyiséggel számolva ez minden bizonnyal milliárdos tétel lenne.
A Népszava a fentiek miatt megkereste (hivatali és országgyűlési képviselői címén is) Tessely Zoltánt, valamint az összes érintett tárcát (agrár, belügyi, innovációs és technológiai) azzal a kérdéssel, hogy mennyire vehető komolyan a július eleji bejelentés a Velencei-tó vízpótlásáról, és hogyan képzelik el a műszaki illetve gazdasági részleteket (lásd keretes írásunkat). Sem a miniszterelnöki biztostól, sem az agártárcától és az ITM-től nem érkezett válasz. Egyedül a Pintér Sándor vezette BM válaszolt, amit szó szerint idézünk: „Az önök által hivatkozott július eleji kormányzati bejelentés a Belügyminisztérium előtt nem ismert”.
