Túlterhelt kórházak, rohamosan fogyó oxigénkészletek és kétségbeesett hozzátartozók, akik elkesederedetten keresnek az oxigén-utánpótlást, hogy megmentsék lélegeztetőgépre kapcsolt szeretteik életét - általánossá váltak az ilyen esetek a közelmúltban Indiában, majd nem sokkal később Indonéziában, miután megjelent a koronavírus rendkívül gyorsan terjedő, delta variánsa. A döntéshozók mindkét országban bírálatok kereszttüzébe kerültek, mondván nem készítették fel az ellátórendszert az újabb járványhullámra, elkapkodott vagy szakszerűtlen választ adtak a fertőzések megnövekedésére, és ilyen-olyan okokból elbagatellizálták a problémákat. A hatalmat februárban magához ragadó mianmari hadsereget, a Tatmadavot azonban még ennél is súlyosabb vétséggel vádolják - a demokráciapárti árnyékkormány szerint a katonai junta fegyverként használja a pandémiát saját népe ellen. Az elmúlt hetek eseményei alátámasztani látszanak ezt az állítást.
A Tatmadav ugyanis az ellátórendszerre nehezedő nyomás ellenére is folytatta az egészségügyi dolgozókkal szembeni leszámolást; a szakmabeliek a februári puccs után tömegével hagyták ott az állami kórházakat és csatlakoztak a sztrájkot hirdető polgári engedetlenségi mozgalomhoz, ami a demokrácia azonnali visszaállítását követelte. Az orvosok egy része nem-hivatalos magánpraxisba kezdett, ám a hadsereg még a járvány közepette is üldözi őket. Beszámolók szerint több alkalommal előfordult, hogy katonák koronavírus-fertőzöttnek tettették magukat, hogy tőrbe csalják a maszekoló betegellátókat és előállíthassák őket. Az ENSZ összesítése szerint a puccs óta 72 egészségügyi dolgozót vettek őrizetbe és további 600-an állnak körözés alatt.
Az oxigénhiányra is sajátos választ adott a hadsereg: megtiltotta az oxigénvásárlást a civileknek, arra hivatkozva, hogy az csak felesleges felhalmozáshoz vezet. Az árnyékkormány azonban állítja, éppen a junta teszi ezt - egyes híradások szerint még az állami intézmények készleteit is megcsapolták, hogy bebiztosítsák a katonai kórházak ellátását.
A hadsereg hozzáállása tragikus következményekkel jár; a mianmari járványhelyzetről még a hivatalos statisztikák is meglehetősen sötét képet festenek: az 54 milliós országban naponta csaknem 400 áldozatot követel a koronavírus, lakosságarányosan többet, mint Indiában, a második hullám csúcspontján. Ugyanakkor az adatok - Indiához hasonlóan - itt is hiányosak, rengetegen halnak meg otthonaikban anélkül, hogy tesztelték vagy kezelték volna őket. A BBC szerint július 19-én, amikor a mianmari hatóságok 291 koronavírusos haláleset regisztráltak, csak az ország legnépesebb városát, Rangunt övező, azonos nevű régióban mintegy 1 500 holttestet vettek nyilvántartásba. Szintén nagyságrendileg sokkal több halálesetre enged következtetni az állami média múlt heti híre, miszerint 10 új krematóriumot létesítenek Rangunban, melyek elegendő kapacitást biztosítanak napi 3 ezer holttest elhamvasztására.
A halálesetek száma rövidtávon minden bizonnyal még növekedni fog, a delta variáns ugyanis példátlan gyorsasággal terjed Mianmarban. Barbara Woodward brit ENSZ-nagykövet a Biztonsági Tanács múlt heti ülésén arra figyelmeztetett, hogy becslések szerint két héten belül akár a lakosság fele is elkaphatja a koronavírust. A fertőzések számának drasztikus megugrása viszont még kilátástalanabbá teheti a mianmariak helyzetét, ráadásul még globális kockázatokat is rejt magában. Tom Andrews, az ENSZ mianmari különleges jelentéstevője a napokban a The Guardiannek úgy nyilatkozott: a dél-ázsiai ország “szuperterjesztő állammá válhat”, ahol új, az eddig észlelteknél is veszélyesebb mutációk alakulhatnak ki. A diplomata azonnali fegyverszünetet szorgalmazott, egyúttal emlékeztetett: a világ népességének harmada Mianmar szomszédságában él, köztük például Kínában, Indiában és Oroszországban, márpedig a vírus “nem tartja tiszteletben a határokat”. Hogy mennyire valós veszélyről van szó, jól mutatja, hogy a mianmari határmenti településeken kialakult fertőzési gócok a dél-kínai Jünnan tartományban is megbetegesédeket okoztak. Kína erre válaszul kétmillió védőoltást adományozott déli szomszédjának a pandémia visszaszorítására.
A mianmari hadsereg a napokban látszólag összekapta magát a járványkezelésben, ezt jelzi, hogy a főparancsnok, Min Aun Hlaing tábornok a múlt szerdán nemzetközi segítséget kért a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) többi tagállamától és minden “baráti országtól.” Retno Marsudi indonéz külügyminiszter hétfőn, az ASEAN fődiplomatáinak videókonferenciája előtt azonnali humanitárius segélynyújtást szorgalmazott. Egyben sürgette, hogy a tagállamok jelöljék ki azt a különleges megbízottat, akinek feladata a junta és a demokráciapárti ellenzék közti párbeszéd előmozdítása Mianmarban. A követ kinevezéséről még áprilisban állapodott meg az ASEAN, ám ebben azóta nem történt előrelépés, ahogyan a mianmari rendezés érdékében elfogadott “ötpontos konszenzus” többi elemében sem. Regionális nyomásgyakorlás híján a Tatmadav hatalma megszilárdítására törekszik. Min Aun Hlaing vasárnap miniszterelnökké nevezte ki magát, a demokrácia helyreállításának és a szabad választások megtartásának eredeti, jövő februári céldátumát pedig 2023 augusztusára módosította. A tábornok kifejezetten pozitívan értékelte a puccs, és járvány miatt káoszba süllyedt Mianmar helyzetét. Állítása szerint “néhány terrortámadástól eltekintve” jelenleg az egész ország stabil.
