Meddig bírja az ember a hőséget?

A kérdést úgy is feltehetnénk, miért érezzük elviselhetetlennek a 37 fokos külső hőmérsékletet, ha a normális testhőmérsékletünk is ennyi?

Nagyon úgy néz ki, hogy meg kell barátkoznunk a már-már szinte elviselhetetlen hőhullámokkal. Jelenleg extrém hőség tombol Délkelet-Európában, és Görögországban, Törökországban, Szerbiában és Bulgáriában már figyelmeztetik a lakosságot, hogy délben ne menjenek utcára. Törökországban lángok pusztítanak, az ország déli részén falvakat és tengerparti üdülőhelyeket kellett evakuálni. Magyarországon is érezhetjük, hogy egyre emelkedik a hőmérséklet, és az előrejelzések szerint a mai extrém hőmérséklet a jövőben egy átlagos nyári napnak számít majd az országunkban.

De vajon meddig tolerálja a szerveztünk a meleget? A kérdést úgy is feltehetnénk, miért érezzük elviselhetetlennek a 37 fokos külső hőmérsékletet, ha a normális testhőmérsékletünk is csaknem ennyi? A kérdésre viszonylag egyszerű a válasz: minden fizikai és metabolikus tevékenységünk hőt termel, ennek egy része azonban „hulladékhő”, amelyre nincs szükségünk, így meg kell szabadulnunk tőle. Ehhez az kell, hogy a testünket körülvevő közeg - ami általában levegő - hidegebb legyen nálunk, az egyensúlyhoz az a legjobb, ha 21 fokos. A 37 fokot ráadásul azért is érezzük melegnek, mert a bőrünk hidegebb, mint a belső részünk.

De miért a maximum 37 fok az ideális - vagy lenne az ideális testhőmérséklet? Ezt még Carl Wunderlich orvos-tudós állapította meg 25 ezer ember mérése alapján, az erről szóló tanulmánya 1868-ban jelent meg. Azóta átfogóbbak lettek az errre vonatkozó adatok, kiderült, nem mindig mindenkinek ennyi a hőmérséklete, ez nem, kor, napszak, egyéni tulajdonságok szerint is változik, és az újabb kutatások szerint ma már inkább csak a 36,4 fok és a 37 fok közötti a megfelelő. Az emberek átlagos testhőmérséklete az utóbbi 160 évben ugyanis csökkent, évtizedenként 0,03 százalékkal. Más eltérések is vannak, a nőknek magasabb a hőmérséklete, mint a férfiaké, és a gyerekeké is, mint az idősebb embereké; továbbá a nap folyamán is változik, napközben éri el csúcspontját.

Kémiai folyamatok ezrei zajlanak testünkben, ezek meglehetősen szűk hőmérsékleti határok között képesek végbemenni, ezért toleráljuk nehezen a túlmelegedést és a lehűlést is. Azonkívül, a gombák, amelyek szívesen élősködnek vagy élősködnének bennünk, ilyen hőmérsékleten már kevésbé életképesek: számuk emelkedő fokonként 6 százalékkal csökken. A túl magas hőmérséklet azonban már nekünk sem jó, egy ember 60 fokban 10 perc után túlmelegszik, magas páratartalom mellett már a 40 fok feletti testhőmérsékletet is túlzottnak érezzük, 40-54 fok közötti melegben jelentkeznek a túlmelegedés hatásai ami, fáradtság, hőguta, izomgörcsök, hőtágulás, ájulás lehet, a hőguta határa 54 fok.

A WHO jelentése szerint a hőhullámok 1998 és 2017 között 166 millió ember halálát okozták. A páratartalom komolyan befolyásolja hőérzetünket, ha a külső hőmérséklet 29 fok 0 százalékos nedvességtartalom mellett, akkor azt csak 26 foknak érezzük. De ha ilyenkor 80 fokos a páratartalom, akkor az már 36 fokos érzetként jelentkezik. Ami már a túlzott meleg által okozott betegség tüneteiként értékelhető, az a nagyfokú izzadás, szédülés, egyensúlyvesztés felálláskor, gyenge, de gyors pulzus, rosszullét, hányás. A hőguta tünetei pedig vörös, érintésre forrónak tűnő bőr, erős, gyors pulzus, eszméletvesztés, a belső hőmérséklet eléri a 39 fokot. Eszméletvesztéskor a mentőket kell hívni, addig is a vizes ruhás borogatás, törölgetés, hűvösebb helyre való szállítás szükséges. A megelőzéshez a dehitratáció elkerülése szükséges. Ne hagyatkozzunk a szomjúságérzetre, amikor az jelentkezik már késő lehet, és ne egyszerűen csak vizet igyunk, mert izzadás közben nemcsak vizet veszítünk hanem olyan ionokat is, amelyek fontosak a szervezet számára. Ilyenek a nátrium, a kálium, a magnézium, a kálcium, a klorid, a hidrogénfoszfát és a hidrogénkarbonát. Ezek szükségesek az idegek és az izmok működéséhez, a szervezet állandó pH-ját biztosítják, arányuk befolyásolja a vérnyomást.

Már említettük, hogy a megfelelő testhőmérséklet több tényező függvénye, így a rizikófaktorok is többfélék lehetnek. Különösen kietettek a hőség okozta betegségeknek a 4 év alattiak és a 65 év felettiek, azok, akik hidegből hirtelen melegbe kerülnek; túlsúlyosak, elhízottak; bizonyos gyógyszereket, például vízhajtókat, antiallergéneket szednek; tiltott drogokat fogyasztanak; nagy nedvesség és páratartalomnak vannak kitéve. A hőhullámoknak lehetnek másodlagos egészségkárosító hatásaik, a legutóbbi, amerikai nagy hőség például földfelszíni ózonszennyezést okozott Dallasban. Ez olyankor lép fel, ha a nitrogén-oxid és a az autók kipufogógázai, az ipari szennyezőanyag-kibocsátások, az olaj- és gázkitermeléskor keletkező illékony anyagok találkoznak. Az ózonmérgezés akut tünetei köhögés, gyulladt légutak, krónikus hatásai asztma, diabétesz lehet. Szerte a világon Szibériától Ausztráliáig egyre nagyobb problémát okoznak az erdő- és bozóttüzek, amelyeknek levegőszennyező hatását is egyre komolyabban kell venni. A forró levegőjű helyeken a légmozgás megáll, a szennyező anyagok emiatt is felgyülemlenek, mintegy csapdába esnek az mozdulatlan légtérben, a 38 Celsius fok már lefelé irányítja a szennyező anyagokat, amit azután jobb híján belélegzünk.