Különbséget tud tenni a polgári szoba díszítésére alkalmas műtárgy és az útszéli giccs között – a jó ízlés egyik alapvető tulajdonsága a műgyűjtőnek. Persze a lehetőségek – és nemcsak az anyagiak – is befolyásolják egy kollekció kialakulását: vannak művek, amelyek már elkeltek, és hosszú ideig nem bukkannak fel a műtárgypiacon. Molnos Péter művészettörténész szerint a műgyűjtés igazi mérföldköve viszont az, ha mindezeken túl valaki a saját kortársainak a művészete felé fordul. A Kieselbach Galéria legújabb tárlatán nemcsak főművekkel, alulértékelt művészek remekműveivel lehet találkozni, hanem a két világháború közötti gyűjtéstörténet kevésbé híres, ám meghatározó gyűjtőinek az alakját is megidézik. Egyikük a műkedvelő bankár, Fruchter Lajos (1882–1953), aki a saját idejében a kortárs képzőművészet propagálója volt: Tigris utcai villájában, a nagyközönség által is látogatható kollekciója vetekedett a nagy magyar múzeumokéval.
Az egykori kisgazdapárti politikus és pénzügyminiszter, aki a Nemzeti Bankot, a Magyar Nemzeti Múzeumot is elnökölte, a Szépművészeti Múzeumot is igazgatta, Oltványi-Ártinger Imre (1893–1963) neve Baján minden bizonnyal jól ismert: magángyűjteményét ugyanis a Türr István Múzeumra hagyta. Műgyűjtő szenvedélyét apósa, Rózsa Miklós művészeti író – rövid ideig a Képzőművészek Új Társasága (KÚT) művészeti igazgatója – keltette fel. Oltványi gyűjtötte a Gresham-kör, a Szinyei Merse Pál Társaság és a KÚT művészeinek – többek között Derkovits Gyula, Ferenczy Noémi, Iványi-Grünwald Béla, Vilt Tibor – alkotásait, kollekciójának látványa ugyanakkor Fruchtert szinte sokkolta, Fruchter túladva a kvalitásos festményein – id. Markó Károly, Munkácsy Mihály, Paál László, Rippl-Rónai József képein – a leglelkesebb szószólója és gyűjtője lett a kortársaknak. Oltványi és Fruchter közös nevezője (sok más műgyűjtővel egyetemben pedig a lélek művészeként méltatott Egry József lett, akinek múzeumi rangú főművei most a Kieselbach Galéria tárlatán is láthatók. A Szent Kristóf a faluban, a Virágzó mandulafák és a Szigonyvető az Oltványi-, a Fruchter- és a Glücks-gyűjtemény egykori gyöngyszemei voltak, a Szicíliában megfestett Isola Bella pedig Radnai Béla kollekcióját ékesítette. Utóbbi festmény arra is emlékeztet: a vérbeli gyűjtők nem egyszerű vásárlók csupán, másképp is támogatják a művészeket – Egry József itáliai gyógykezelését is ők fizették.
Mint azt Kieselbach Tamás galériatulajdonos, művészettörténész a tárlat megnyitóján felidézte: ritka jelenség a magyar művészettörténetben, hogy a kritika és a közönség egyhangúlag rajong egy művészért. Rippl-Rónai, Egry mellett ez érvényes Vaszary Jánosra is, akinek nyolc olajfestménye látható a kiállításon, ebből kettő főmű. Az egyiket, az Itáliai emléket plakátokon is láthattuk, például a Kogart-ház homlokzatán: negyedszázadig a Kovács Gábor Gyűjtemény ékköve volt, most újra hozzáférhetővé vált a műkereskedelemben. Vaszary másik főműve, a Kilovaglás előtt a tatai parkban legutóbb 1961-ben volt látható a Nemzeti Galéria kiállításán, egykor Helmut Turck gyűjteményét gazdagította, 2003-ban szerepelt a Kieselbach árverésén.
A legnagyobbak című kiállítás két kamaratárlatot is magába fogad: az egyik az 1960–70-es évek magyar avantgárdjának egyik kimagasló alakja, Csáji Attila tizenkilenc művét mutatja be, a másik pedig a nagybányai stílusban alkotó Benkhard Ágost tizennyolc művét. A felfedezésre váró művészek között szerepel a szegedi Csejtei Joachim Ferenc párizsi alakos látképével, valamint Pap Géza dunabogdányi – Rippl-Rónai kukoricás képivel párhuzamba állítható – tájképével, bár feltételezhető, a kubista Schönberger Armand neve sem közismert: Család (Látogatás) című festménye hátoldalán is látható egy olajkép, a Horgászók.
A Kieselbach tavaszi kiállításához hasonlóan e tárlatra is bekerült egy kvalitásos Góth Imre-festmény, az Art deco szépség. Góth kapcsán sokszor felemlegetik: ő volt az, 1935-ben megfestette Hermann Göring portréját Berlinben, csakhogy a náci politikus nem vette jó néven, hogy a kép tökéletesen visszaadja az alany morfiumfüggőségét. Góth Imre Göring haragja – és a fokozódó zsidóüldözés – elől Angliába menekült, ám mint német bevándorló, a háború idejét egy Man-szigeteki lágerben töltötte. A filmes Korda Sándor barátsága révén Góth a brit showbizből is kivette a részét, de a megélhetését részben a találmányai – például ejtőernyő-újítás – jogdíjából fedezte.
Infó:
A legnagyobbak – Fő művek és fontos képek Munkácsytól Kondor Béláig
Vásárlással egybekötött kiállítás
Kieselbach Galéria
Nyitva: szeptember 10-ig
