áldozat;szabadság;párkapcsolat;szörnyeteg;

- Felváltva szorít a szív és a gyomor (Dobray Sarolta: Üvegfal)

Ahogy a világ- és a magyar irodalomban már annyiszor és általában nyomós okkal, minden Velencében kezdődik Dobray Sarolta első regényében. Nem itt indul a regény cselekménye, de ez a különleges megoldásokkal operáló könyv itt fordul irodalmi-mélylélektani thrillerbe, itt tereli kijárat nélküli labirintusba két főszereplőjét, és itt zárja velük össze végérvényesen az olvasót. Itt lehet Péternek elkápráztatnia és leigáznia Lénát. Nem pusztán díszlet, de szimbólum is a tündöklő, büszke felszín alatt örökké süllyedő-pusztuló város, ahol tévednek az ösztönök és tompulnak az érzékek, ahol figyelmen kívül hagyhatjuk az ordibáló jeleket és önként vethetjük oda magunkat szörnyű sorsunknak.

Szörnyű, de mégsem különleges Léna Velencében kezdődő sorsa. Nők és fér­fiak­ ezrei, millió élnek az önmagukat, szabadságukat felszámoló kapcsolatokban, amelyek rendre hasonlóan alakulnak, a benne szereplő karakterek pedig mindig hozzák a papírformát. Ezt a papírformát tölti meg élettel, színezi átélhető történetté – sőt izgalmas, részletről részletre sötétülő krimivé – Dobray Sarolta, és ami a legfontosabb: kulcsot ad a bántalmazó kapcsolatokban élő, azokat működtető szereplők megértéséhez.

Senki sem születik szörnyetegnek vagy áldozatnak, de bárki bármelyikké válhat „megfelelő” szülők, partnerek mellett és tragédiák nyomán – bizonyítja a több szempontból párhuzamosan megjelenített történet. A regény két elbeszélője – Léna és Péter – fejezetenként adja át a szót egymásnak. A narrátorok nem pusztán ugyanazoknak az eseményeknek – például az óvodai ünnepségen a szülők között zajló ártatlan beszélgetésnek/flörtölésnek – mutatják meg a kétféle olvasatát, de egyszerre kalauzolnak a jelenben és a múltban is. Nemcsak arra kapunk lehetőséget, hogy belehelyezkedjünk a bántalmazott és a bántalmazó helyzetébe, hogy megértsük, miért váltak olyanokká, amilyenek, azokká, akikké, de arra is, hogy magunkévá tegyük sajátosnak tűnő logikájukat. Hogy érezzük Péter szívének és Léna gyomrának szorítását.

Dobray Sarolta, a Nők Lapja újságírója igazi storyteller a legérzékenyebb fajtából, csodálatosan színező tollkészlettel, akinek riportjaiban rendre olyanok beszélnek, akiket nem szokás meghallgatni. Ő viszont sok-sok éve, hétről hétre leültet eléjük, közéjük minket – ezúttal pedig beköltöztet hozzájuk. Az említett lapban sorozatként megjelent jelenetekből regénnyé összeállt mű hatalmas elméleti és tapasztalati tudásból, mélyen gyökerező emberismeretből és figyelő szeretetből született. Az igényből, hogy megértsük, miért mond le valaki a szabadságáról vagy „miért hazudik akkor is, ha jobban járna az igazsággal”. Hogy egy jó nagy lépéssel közelebb kerüljünk a bántalmazó kapcsolatban vergődő szomszédunkhoz, testvérünkhöz, barátunkhoz, vagy felfedezzük a mintát, amelyet mi is követünk. (Scolar Kiadó, 2021. 320 o.)

Idézet a regényből„– Mi az a szabadság? – Amikor azt csinálhatod, amit szeretnél. Amit fontosnak tartasz. – Te most azt csinálod, amit szeretnél? – Nem.”