a lélek felszámolja önmagát
Tóth Imre nyomán
kezükben műanyag pohárral
megint jönnek hárman
kezükben műanyag pohárral
ti be vagytok tiltva mondom nekik
be vagytok ti oltva kérdezem
korlátok választják el az embereket
önmaguktól
megkértem a mestert hogy ne tanítson
de azért múlatni kell az időt
meghúzni a harangot és a nadrágszíjat
dohányozni csak a kertben lehet
a mindenség pulzusát mérő szerkezetek
szelídnek álcázzák önmagukat
megint jön három műanyag pohár
kíséretükben három király
és három műanyag kanál
elfelejtettek a kávéjukba cukrot tenni
most nincs mit felkeverni
mégis minden felkeveredik
a gyermek bodhiszattva kinéz a fejéből
a kerítésen túl munkások dolgoznak
idegen nyelveken beszélnek
aztán megint jönnek hárman
kezükben műanyag pohárral
csendesen isszák híg kávéjukat
ha mindennek vége lesz
kiégett fűtőelemeken térdelek
azt teszek amit csak akarok
a gyalogság elfoglalja a gyaloghidat
rohamsisakból isszák kávéjukat a katonák
minden létező magában hordja rohamsisakját
az idő letelt a homok lepergett
ha mindennek vége lesz moziba megyünk
vagy felhívjuk egymást telefonon
