Németország;

Beszólások

Kevés dologgal lehet jobban felháborítani a németeket, mint azzal, hogy fals párhuzamokat vonunk a náci múltjuk és jelenbeli, aktuális események között. Természetesen tudják ezt jól a Fideszben is, mégis, mintha tudatosan próbálnák egyre jobban provokálni azt a pártot (a CDU-t) és kormányt, amelyiket egyébként legfontosabb stratégiai partnerüknek tekintenek. (Legalábbis egyelőre senki nem szólt, hogy ez már nem így van és esetleg Moszkvában, vagy Pekingben látják már a legfontosabb partnert.)

Deutsch Tamás legutóbb Sebastian Vettel szivárványos cipője miatt nácizott, de hasonlította már a Gestapóhoz saját uniós frakcióvezetőjét, hogy csak a legutóbbi eseteket említsük, illetve vont már hasonló párhuzamot Gulyás Gergely is. A miniszterelnökséget vezető miniszter esetében ez már csak azért is furcsa, mert tudható, hogy ő az egyik felelőse a Fidesz-CDU kapcsolatoknak (Novák Katalin mellett). Sokszor előfordult már, hogy ha Orbán Viktor háborította fel valamivel Angela Merkeléket, neki(k) kellett titokban Berlinbe utazniuk, hogy megpróbálják elsimítani a dolgot.

A kormánypolitikusok úgy viselkednek, mintha nem tudnák: a politikában a szavaknak a tettekkel egyenértékű a jelentőségük. (Hiába próbálta még 2010 előtt az ellenkezőjéről győzködni külföldi partnereit titokban Orbán Viktor.) Berlinben nem fogják elfelejteni a budapesti nácizást, azt pedig éppen a Norvég Alappal kapcsolatban láthattuk a héten, hogy egyszer elfogyhat a türelem: ahogy a norvég kormány beintett Orbánéknak, úgy egyszer sor kerülhet ilyenre akár Berlinben is.

Csak persze, ahogy a Norvég Alap hiányzó 77 milliárd forintja nem azoknak fáj, akik miatt nem jön majd a pénz, úgy egy esetleges hasonló berlini reakció sem nekik fog. Hanem nekünk.