Az európai jobboldali populistáknál egyértelmű jelenség, hogy egyes tömörüléseik, bár továbbra is nagyon hangosak, megindultak a centrum felé. Elmondható ez a francia Nemzeti Tömörülésről (RN), illetve Matteo Salvini Ligájáról is.
Marine Le Pen, a RN vezetője felmérte, a radikális unióellenes retorikával nincs esély a jövő tavaszi elnökválasztás megnyerésére. Mivel kétfordulós voksolásról van szó, ha a papírforma érvényesülne és Emmanuel Macron mellett ő kerülne a második fordulóba, nem idegenítheti el magától azokat, akik az Európai Unióban látják Franciaország jövőjét. Egy ilyen stratégia nyomán a második fordulóban összefognának vele szemben az uniópárti erők.
A Nemzeti Tömörülés politikájában álságosság figyelhető meg más területeken is. Hétről hétre országszerte sok tízezren tüntetnek a koronavírus ellen teljesen immunizáltaknak előjogokat biztosító egészségügyi igazolvány, illetve az oltások kötelezővé tétele ellen, múlt szombaton országszerte 240 ezren vonultak utcára. A lakosság mintegy harmada ért egyet a tüntetőkkel, s ez potenciális szavazóréteg Le Pen pártja számára. A Nemzeti Tömörülés ezért most ugyanazt a stratégiát követi, mint 2018 őszén, a sárga mellényesek megmozdulásai alkalmával: támogatja a tüntetőket, de azért arra törekszik, hogy ne is moshassák össze a tiltakozókkal. „Kiegyensúlyozott álláspontot képviselünk” – hangoztatta a Le Figaróban Philippe Olivier európai parlamenti képviselő, az RN elnökségi tagja. – Úgy véljük, hogy a szabadságért folytatott harc, a kötelező védőoltások elleni küzdelem jogos. De ellenezzük egyesek radikális álláspontját, akik az államfő felelősségre vonására vagy polgári engedetlenségre szólítanak fel...". Július végén a RN parlamenti képviselői mind a képviselőházban, mind a szenátusban az egészségügyi igazolvány hatályának meghosszabbítása ellen szavaztak. A Nemzeti Tömörülés nem ellenzi, hogy aktivistái részt vegyenek a megmozdulásokon, de azt is közölte a vezetés, hogy a párt tagjai magánemberként legyenek jelen.
„Nincsenek utasítások akar” – erősítette meg a RN szóvivője, Laurent Jacobelli, aki hangsúlyozza, hogy a párt „nem áll a tüntetések hátterében”. A cél egyértelmű, el akarják kerülni, hogy az esetleges utcai összecsapások után a pártot hibáztassák.
A júniusi regionális választás mutatta, hogy ez az „igen is meg nem is” taktika visszaüthet. Bár közvéleménykutatók akkor azt jósolták, több régió is Le Pen pártja kezére kerülhet, végül egyetlen tartományt sem tudtak bevenni, mindkét fordulóban a várakozások alatt szerepeltek. Egyesek már jobbról támadják a Nemzeti Tömörülést, köztük a francia esszéista, televíziós személyiség, Éric Zemmour, aki akár indulhat a jövő évi elnökválasztáson. De közéjük tartozik Marine Le Pen egykori tanácsadója, Florian Philippot is, aki néhány éve lépett ki a RN elődjéből és megalapította a Hazafiak nevű ultrajobboldali tömörülést. Philippot vált a mostani tüntetések arcává. 2020 márciusa, a korlátozás első napja és a múlt heti parlamenti szavazás között, amikor az egészségügyi törvényről szavaztak, mozgalma 2000-ről 25 000 tagúra nőtt. Sok volt RN-tag csatlakozik Philippotékhoz.
A Nemzeti Tömörüléshez hasonló cipőben jár Matteo Salvini pártja, a Liga is. Mivel a politikai erő tagja Mario Draghi kormányának, ezért meg van kötve a keze. De Salvini időnként előáll fenyegetésekkel, hogy pártfogóinak jelezze: örök lázadóból nem vált meghunyászkodó politikussá, a kormányzati szerepvállalás ellenére sem. Bírálta többek Draghi azon intézkedéseit, amelyekkel előjogokat biztosít a teljesen beoltottak számára. Az sem tetszett neki, hogy a kabinet a tinédzserek oltására ösztönöz. Emellett bírálta a kormány menekültpolitikáját is. De az is tény, hogy többször is közölte, hű marad Draghihoz. Nem törekszik idő előtti választások kiírására, hiszen kényelmes neki a jelenlegi helyzet.
A francia RN-hez hasonlóan ezért az oltásellenesek tüntetéseinél is „igen is, nem is” álláspontra helyezkedett. Így történt ez július végén is, az akkori, több városban tartott megmozdulásokon. Rómában a tüntetők olyan jelszavakat skandáltak, mint „mi vagyunk a vakcina, ti vagytok a vírus”, „szabadság” és „el a kezekkel a gyerekektől”. A Liga intézményesen is képviseltette magát, de Matteo Salvini nélkül. Több képviselője azonban megjelent, köztük Simone Pillon, Alessandro Pagano, Armando Siri, Claudio Borghi, Alberto Bagnai és Guido Martini, jelenvolt továbbá Vittorio Sgarbi, a Liga európai parlamenti képviselője is. Borghi, ahogy fogalmazott, „a választás szabadsága” került veszélybe, bár hozzátette „egyikünk sem oltásellenes”. „Ha egészséges vagy, azt csinálsz, amit akarsz. Szeptemberben még a gyerekeknek is zöld igazolványt kell kapniuk ahhoz, hogy edzőterembe mehessenek, ez elfogadhatatlan” – tette hozzá. Armando Siri kifejtette, „az egészségügyi igazolványt Európában azért hozták létre, hogy megkönnyítse az uniós országok közötti mozgást, és nem azért, hogy diszkrimináljon”.
Csakhogy a Ligában nincs egyetértés a kérdésről. Giancarlo Giorgetti gazdaságfejlesztési miniszter, Luca Zaia, Veneto régió kormányzója, vagy Riccardo Molinarit, a párt alsóházi képviselőcsoportjának vezetője a mérsékeltek közé tartoznak és támogatják Draghi oltási kampányát. Egyes értesülések szerint ez a csoport annyira elégedett az Európai Központi Bank volt elnökével, hogy ha rajtuk múlna, a 2023-as parlamenti választás után is ő maradna a kormányfői bársonyékben. Ez persze nem olyan egyszerű, már csak azért sem, mert a Liga és a Silvio Berlusconi által vezetett Forza Italia közösen kívánnak indulni szűk két év múlva. Mindenesetre Salvininek e két csoport között kell lavíroznia, tehát a mérsékeltek és a radikálisok között kell megtalálnia az egyensúlyt. Ez azonban egyre nehezebb feladat számára, amit a Liga folyamatosan csökkenő népszerűségi mutatói is igazolnak.
A fasiszta múlt terhei
Giorgia Meloni pártja, az Olasz Testvérek (FdI) a közvélemény-kutatók majdnem mindegyike szerint is már a legnépszerűbb párt Itáliában, letaszította a trónról Salvini Ligáját, amely évek óta az élen állt. Sok radikális csalódott Salviniban, mivel csatlakozott Draghi a kabinetjéhez, ráadásul a járvány tombolása során is több egymásnak ellentmondó nyilatkozatot tett. Meloni azonban pragmatikusan viselkedett, megnyilvánulásai empátiáról árulkodtak. Az Európai Konzervatívok és Reformerek elnökeként (ECR) álma az, hogy ő álljon az európai populisták élére. E tekintetben egyik riválisa épp Orbán Viktor miniszterelnök. Meloni rendkívül ambíciózus, de veszélyes is, hiszen pártjában sok a szélsőséges radikális.
Meloni a balközép Demokrata Párttal és a baloldali populista Öt Csillag Mozgalommal (M5S) – Salvinivel ellentétben – elutasítja az együttműködést. De ez az éremnek csak az egyik oldala. Pártja radikálisai előszeretettel élnek a fenyegetés fegyverével, Paolo Berizzi egyike annak a 24 olasz újságírónak, akiknek rendőri védelem alatt kell élniük. „Azért vettek célba, mert évek óta tudósítok az alkotmányellenes tevékenységükről” – mondta a Spiegelnek a La Repubblica újságírója. Berizzi rendszeresen számol be Meloni pártjának terhes fasiszta örökségéről. Például arról a 2019 őszi estéről, amikor Meloni magas rangú pártbarátai Marché régióban nagyszabású vacsorát rendeztek a „Róma elleni menetelés” évfordulója alkalmából. A feketeingesek 1922. októberi római bevonulása vezette be Mussolini hatalomátvételét és volt egy első lépés a fasiszta diktatúra megteremtése felé.
Jelen volt Meloni bizalmasa, Francesco Acquaroli is, aki azóta Marché régió miniszterelnöke lett. Veronában az FdI ifjúsági szervezete, a Gioventù Nazionale csodálattal emlékezett meg a Waffen SS zászlóvivőjéről és belga háborús bűnöséről, Léon Degrelle-ről. A Róma melletti Affilében pedig az FdI polgármestere emlékművet állított Rodolfo Grazianinak, akit a jobboldaliak háborús hősként tisztelnek, noha a mai Etiópia, Abesszínia elleni háborúban mindenütt mérges gázt vetett be, és ő volt a felelős a líbiai Cirenaicában elkövetett népirtásért. Berizzi közölte, Melonival az a legnagyobb gond, lehet, hogy szakítani kíván a fasiszta örökséggel, de sem ő, sem az emberei nem határolódtak el meggyőzően az ultraradikális elemektől. A CasaPound szélsőséges mozgalomhoz is közel áll, amelynek tagaji „a harmadik évezred fasisztáiként” jellemzik magukat, és közvetve az FdI-t támogatják az október elején esedékes római helyhatósági választásokon.
Mindenesetre ha a jelenlegi a tendencia folytatódik Olaszországban, Meloni valószínűleg a jobboldali tábor élére áll a következő választási kampányban. S bár a jobboldali pártok természetes szövetségesek, még abban sem lehetünk biztosak, hogy ha többséget szereznek is egy következő választáson, ezek a pártok alakítanak majd kormányt. Draghi miniszterelnökségével ugyanis egyre nagyobbak az ellentétek, illetve a rivalizálás közöttük, amit az is jelez, hogy Meloniék jelöltjét saját szövetségesei szavazták ki a közszolgálati média, a RAI igazgatótanácsából.
