Amputálás

Orrát törölgetve szipogott Lionel Messi, a világfutball ásza utolsó barcelonai sajtótájékoztatóján. Nem volt elég a 21 év alatt nyert négy Bajnokok Ligája-győzelem, hat-hat Aranylabda és Aranycipő, nyolc spanyol gólkirályi cím, és ami a legfontosabb: 672 gól. Ezek a mutatók mind-mind elégtelennek bizonyultak ahhoz, hogy szeretett klubjában maradhasson. Lényegében elküldték azt az ikont, akinek a világ bármely pontján tíz gyerekből három a mezét hordja.

De hol fordult ki a világ ennyire magából? Tehet-e bármilyen csúcsvezető a korszellem ellen, ellenállhat-e a rákényszerített túlköltekezésnek, amikor a riválisok ilyesmivel nem foglalkoznak? Ha viszont ellenáll, akkor Messinek nincsnek társai, nincs a rengeteg cím sem. Megannyi morális kérdés, amelyre most sokan keresik a választ a Barcelona drukkerei közül. Kell-e ilyen áron a sok győzelem, a konfettieső, a We Are the Champions?

Messi és a Barca veszte lett a vállalhatatlan pénzügyi spirál: Bróker Marcsika is felért egyszer az adóssághegy csúcsára, most ugyanez fordult elő nagyban a Barcelonával. Onnan már nincs visszaút. Csak az amputálás. A többiek, a csapat, a klub érdekében. Mint amikor a tengeralattjáró első rekeszét elönti a víz, és a kapitány a többiek érdekében reteszel. Messi az első rekeszben ragadt. Hiába mondta szemét törölgetve: „Imádom ezt a klubot és a várost is, mindennél jobban maradni akartam, de sajnos erre nincs lehetőségem.”

A túlköltekezés miatt a bérköltség jelentősen meghaladta a klub éves jövedelmét, bár Messi belement a csökkentésébe. A 130 millió euró feléről lemondott, de egyes hírek szerint ingyen is maradt volna. Így sem kellett.

Ha van bármilyen tanulsága a történetének, akkor talán az: a spanyol állam semmilyen módon nem kíván beleszólni a Barca pénzügyi tervébe, finanszírozni meg pláne nem akarja a hiányt. Felcsúton szerencsére ilyen elő nem fordulhat.