Véget ért az olimpia, amit annak idején Hellászban azért találtak ki, hogy legyen kis időre csendje a fegyvereknek. A rivalizálás pedig békességes keretek között történjék. Coubertin báró nagyszerű, újkori kezdeménye sajnos sosem valósult meg a maga eredeti szellemében. De mégis. A sportszerű olimpiai versengés kitűnő példát ad a békés megmérkőzésekre.
Amiknek a győzteseit, helyezettjeit és összes részvevőjét a magyar sportszerető közönség és a hivatalosság ünnepélyes keretek között a BOK Csarnokban fogadta, köszöntötte, jutalmazta és köszönetét fejezte ki (a magam részéről külön elismeréssel illetném Vas Blankát – mountain bike – és Magyari Aldát, a női vízilabda csapat kapusát). Így helyes, így illik. Ami viszont helytelen és nem illik, sőt egyenesen ízléstelen, az a magyar sajtó bűne, hogy ugyanis világszerte széthírelte azt, melyik olimpikonunk mennyivel „gazdagodott”. Ami csak tápot ad az aljadék emberi természetnek. Piha!
Mindezek után vártam, hogy kinek jut majd eszébe köszönetet mondani annak az országnak, amelyik ezt a remek eseményt a kényszerű éves halasztás ellenére is megrendezte: Japánnak. Annak az országnak, ahol ezt az olimpiát a lakosság nagy hányada nem akarta. Ahol a lakosságnak csupán 30 százaléka volt beoltva az olimpia idejéig, s ahol a rendezés költségei a tervezett többszörösére rúgtak, a veszteség meghaladta a 20 milliárd dollárt. Nagyrészt azért, mert a járvány elleni védekezés miatt nézők nélkül voltak kénytelenek megrendezni a versenyeket. Mégis megrendezték – méghozzá jól –, minden várható gazdasági előny nélkül.
Vártam, hogy a hivatalos és obligát köszönetnyilvánítás (NOB) mellett melyik ország (kishatalom, nagyhatalom) gondol először arra, hogy ezt a rendkívüli körülmények között megrendezett eseményt, e nagyszerű teljesítményt nyújtó országot és népét külön köszönettel illesse. Hiába.
Nem gondolom, hogy én lennék a "felkent", akinek ezt a köszönetet magam, a többi sportszerető magyar ember és országom nevében ki kellene mondania. Ha azonban ezt más nem teszi meg, én kimondom: Köszönjük, Japán!