Pedig jó ötletnek tűnt: az egyik szórakoztató-tudományos tévécsatornán futó műsor címe jut mindig eszembe, amikor a miniszterelnök újabb és újabb kudarcairól olvasok.
Legutóbb például Kaczynskiról derült ki, hogy mégsem olyan kemény legény, ő inkább befekszik az EU-nak: Lengyelország megszünteti az EU által kifogásolt, az igazságszolgáltatás reformja keretében létrehozott fegyelmi kamarát. Nem lehet tehát mutogatni rá, íme barátunk és szövetségesünk, aki hozzánk hasonlóan talál kifogásolni valót Brüsszel működésében, ami annyira elfogadhatatlan számára is, hogy inkább vállalja a súlyos pénzelvonást. Mert nem vállalja.
A Fidesz jobbra húzása, a liberalizmus feladása, ami annak idején, a kilencvenes években jó ötletnek tűnt, most visszaüt. Mivel az egész jobbára csak hatalomtechnikai lépés volt, valódi elvek nélkül, nem maradt más hátra, csak a süllyedés a homályos jelszavak mögötti elvtelenség mocsarába. A részletesen kifejetett ideológiai alapvetést akkor a polgáriság, ma a keresztény-nemzeti konzervativizmus nem különösebben kifejtett jelszava pótolja: nem jöhetnek migránsok, és minden, ami nem a hagyományos család, az nemi eltévelyedés, mert keresztények vagyunk. Politikai iránymutatásnak ez azért kevés, de ennek révén jól lehetett lavírozgatni: nem különösebben virtigli szélsőjobbosnak mutatni a politikát külföldön, míg itthon egyrészt szép csendben, gyorsan áttolt salátatörvényekkel, másrészt jó hangosan, kiplakátolva terelni mindent a szél felé.
A pávatánc egyébként maga a hintapolitika. Nyugat és kelet között, az EU és a nem EU-s országok között, a konzervativizmus-liberalizmus, az államkapitalizmus kiépítése és a globális kapitalizmus ellenesség (de ha jól fizet, akkor a barátság) között. Most azonban a Fox-tévének adott „interjú” elhozta a fordulópontot, egyértelműen, kilengések nélküli szélsőjobboldali igehirdetést halottunk Orbántól egy olyan médiafórumon, amely abból él, hogy ilyeneket népszerűsít. Nem véletlen, hogy a Fox-tévé nagyon nagy támogatója volt Trumpnak is.