Válság jön – fújta meg figyelmeztetőn harci kürtjét e heti írásában Matolcsy György, ám most nem a kormányzati költekezésre hívta fel a figyelmet, hanem a gazdasági ciklusok összeérésével magyarázta, hogy a magyar gazdaságnak fel kell készülni egy esetleges újabb dekonjunktúrára. A hazai gazdaság láthatóan újraindult, s bár én magam nem tudhatom, hogy mikor jön a legközelebbi válság, de tegye föl a kezét az, aki akár 2008-as pénzügyi válságot, vagy a 2020-as koronavírus-válságot előre látta.
Egyben biztosak lehetünk: előbb-utóbb véget ér a vírusválság utáni hatalmas növekedés, normálisra lassul a gazdasági progresszió üteme - vagy az alá -, és addigra rendbe kéne tenni az elmúlt másfél évben ugyancsak elkanászodott gazdaságpolitikát. Jelenleg az államháztartási hiány az egekben, az államadósság rekordközelben, és az árak is vágtatnak. A jegybank feladata lenne az infláció minél gyorsabb megfékezése, míg a kormányé a költségvetés konszolidálása.
A jegybank a maga részéről megkezdte a munkát, még ha késve is, és kis szerencsével egy éven belül újra három százalék alá csökkenhet a pénzromlás éves üteme. Ugyanez nem mondható el a kormányról. Nyoma sincs annak, hogy elmúlt évben mért brutálisan magas (5000 milliárd forint feletti) hiányt érdemben csökkentenék – szerintük ennek nincs itt az ideje, mert az megszorítással járna. Ezt tudta mondani Varga Mihály pénzügyminiszter akkor, amikor a gazdaság 6-7 százalékkal nő az előrejelzések szerint. Ja igen, mert szerinte megszorítás lenne, ha kevesebb jutna sportcsarnokra, templomépítésre, gyanús vakcinaügyletekre és korrupt lélegeztetőgép-beszerzésekre. Igen, és megszorítás lenne, ha Szijjártó miniszter nem három, hanem egy kormányzati különgéppel (bocs, honvédségi csapatszállítóval) rándulna ki Ulánbátorba.
Igaza van a jegybankelnöknek, ebből válság lesz: szórják a pénzt a népboldogító ötletekre. Előbb a lakásárakat nyomták az egekbe egy rosszul megtervezett lakástámogatási rendszerrel, most meg a a lakásfelújítást támogatják agyba-főbe, és csodálkoznak, hogy alapanyaghiány van az építőiparban.
A gazdaságpolitika letért a tervezés útjáról, ad hoc politikai döntések születnek – lásd az szja-visszatérítést a választás előtt két hónappal. Ezek után nem meglepő, hogy a költségvetési döntések is ad hoc születnek, a kormány hetente száz milliárdonként módosítja határozatokban a költségvetési törvényt – ami önmagában nonszensz. Ennél viszont sokkal rosszabb a döntések iránya: az csakis a kiadások és a hiány növeléséről szól, nincs olyan bornírt ötlet, amire a kormány ne szórna el pár tízmilliárdot. A kormány most játssza el az ország jövőjét: a modernizáció (oktatás, egészségügy, digitalizáció) helyett akkumulátorgyárak, vadászati kiállítás meg Fertő-tavi borzalom nő ki a földből.
A látszat az, hogy a jövő nem számít: nőnek a kiadások, elszáll a hiány, amiből államadósság lesz. A következő kormány feladatául – bármilyen összetételű lesz is – a romeltakarítás marad. Az embernek az az érzése, mintha épp erre játszanának.