Mit tehet egy főtájépítész egy pénzügyileg teljesen kivéreztetett fővárosi önkormányzattal a háta mögött?
Minden olyat megtehet, amihez nem kell pénz, vagy legalábbis nem sok kell. A zöldterületekre korábban nem sok városvezetői figyelem jutott, így most temérdek jogszabályi hiátust kell betömni, terveket készíteni, amiből egyszer majd valóság lehet. Még a döntéshozók közül is kevesen érzékelik, hogy egy-egy sikeres közterületi projekt mögött évek alatt kikristályosítható stratégiai, koncepcionális döntési anyagok, engedélyezési tervek, engedélyezési hatósági folyamatok, közösségi tervezések és közbeszerzési eljárások húzódnak. A gondolattól a megvalósításig 3-5-8 év telik el átlagosan és ez alig rövidíthető. Ebből a kivitelezési szakasz adott esetben csak pár hónap. De amíg addig eljutunk, az igen erős akadálypálya. Meg kell töltenünk tervekkel a most szinte üres fiókot, hogy később legyen mit megvalósítani. De sokat kell igazítani az önkormányzati cégek nézőpontján is, hogy a zöldet és a fákat ne szabad prédaként, hanem védendő területként kezeljék például közmű- és úttervezéskor.
Ilyennek képzelte el ezt a munkát, amikor felkérték?
Egy pillanatra sem gondoltam, hogy pénzeső hullik majd a városra egy ellentétes színű kormányzattól. Sőt kifejezetten kemény időkre számítottam. Ez be is jött. A szakmán belül azonban régi vágy a különféle jogszabályi, eljárásrendi kérdések rendezése, a zöldfelületi tervezési előkészítés, a szakági stratégiák jelenléte, erre pedig jól használható a jelenlegi forráshiányos időszak.
A bürokratikus pepecselés sokakat megtört már. Még mindig olyan lelkes, mint amikor kinevezték?
A városházi eljárásrend még a várakozásaimhoz képest is lassabb, esetenként két hét is beletelik mire kimegy egy levél a házból. De egy csomó dolog elkezd a helyére kerülni. Évtizedes tabukat döntögetünk a kollégáimmal, korszerűsödik a hivatal, a cégeink szemlélete, sokkal nagyobb a figyelem a zöldre. Ezt az öt éves etapot a strukturális változások elindítására tettem fel, tartalommal kell feltölteni a főtájépítészséget, ez fáradságos és sziszifuszi munka, de minden tájépítész hosszútávfutó.
Felcserélődtek a szerepek. Az állami és önkormányzati projektek nagy bírálójából, hevesen támadott programok, köztük például a méhlegelő kiötlője lett. Milyen érzés a másik oldalon lenni?
Szakmai oldalról nincsenek támadások, kifejezetten támogató a légkör, függetlenül attól ki melyik politikai táborhoz sorolja magát. A heves támadások szinte kizárólag politikai kirohanások, ráadásul annyira gyermetegek és annyira nélkülöznek mindenféle szakmaiságot, hogy többnyire csak derülök rajtuk. Az ezekre adott válaszaimat a társadalmi edukáció részének tekintem. A Fidelitas akciója például rengetegett segített azon, hogy a méhlegelők támogató tábora megerősödjön.
Sok átlag budapesti is nehezen emészti a méhlegelőt és az avargazdálkodást. Őket is tanítaná?
Ellenkeznék: a méhlegelőnek kifejezetten nagy a támogatottsága. A kritikák és a pozitív visszajelzések egyaránt részei a nagy közös beszélgetésnek, amelyben vitákkal kísérve találjuk ki, mi a jó nekünk, mitől lesz élhetőbb Budapest. Közben a fővárosiak akaratlanul is átveszik tőlünk a mintát, sokan például méhlegelővé alakították az otthoni gyepet. A magánkert tulajdonosok szemléletváltása az egész városra nagy hatással lehet, hiszen a fővárosi zöldfelületek felét ezek teszik ki. Az avargazdálkodás is részben őket célozza. Már több közösségi komposztáló jött létre például a Tabánban, a Szent István parkban, vagy éppen a Népligetben. Az avar fontos tápanyag a fáknak és a gyökerüknél élő gombáknak. Ha nincs az ember, akkor ez része a természetes körforgásnak. Mindenkinek jobb lenne, ha nem szállíttatná el zöld hulladékzsákokban, hogy azután műtrágyázással és vegyszerekkel pótolja azt, amit elvett a fától. Az is edukálás, amikor hadat üzenünk a műfűnek. A hazai kertkultúrát mérhetetlenül alacsony színvonalról kell elmozdítani, ami műfű+tujasövény kombinációval írható le.
Visszatérő vád a III. kerületi Mocsárosdűlő beépítése. Mi lesz ott valójában?
A fővárosi önkormányzat negyven éve arra készül, hogy beépítse a területet, az összes korábbi rendezési tervben beépítésre szánt területként szerepelt. A jelenlegi városvezetés ezzel szemben természeti, illetve parkterületté minősítette vissza. Ilyet magyar önkormányzat még nem tett. A jövőjét tekintve nagy reményeket fűzünk a novemberben benyújtandó uniós LIFE pályázathoz, amelyre a főváros a Mocsárosdűlő és a Tétényi fennsík előhely-rehabilitációjával nevez be. Itt erősítenénk a természetvédelmet legeltetéssel is. Nem ismerik Budapestet, akik ezen megütköznek. Van 860 hektár helyi természetvédelmi területünk. Ennél jóval nagyobb terület országosan is védett. Budapest nem ér véget a Nagykörútnál. A közösségi tervezés részeként a Mocsároson széles körben megkérdeztük az érintetteket, hogy milyen funkciókat látnának itt szívesen az étteremtől a szabadtéri rendezvényeken át a tanösvényekig. A válaszokból egyértelműen kiderült, hogy csendes természetközeli megoldásokat, például tanösvényt, futópályát várnak, semmiképpen nem egy új Liget projektet.
A Városligetben épülő múzeumi negyed kedvelt céltáblája volt. Azóta sok minden elkészült, a kutyafuttató és a léghajós játszótér kifejezetten közkedvelt. Módosult valamelyest a véleménye?
Mindig a Városliget hatalmas épületekkel való teleszórása ellen tiltakoztam, a park rehabilitációja ellen sosem. Ez azóta sem változott. Továbbra is úgy gondolom, hogy ezektől a betonmonstrumoktól a Liget kevesebb lesz, nem több. Nagyon örülök, hogy a Fővárosi Közgyűlés meg tudta akadályozni a tervekben szereplő további három múzeum felépítését. Ez a status quo a következő választásokig tart, ha a jelenlegi kormány marad, akkor szerintem menthetetlenül felborul. A vita nem csupán a betelepítendő funkciókról szól, hanem a méretekről is. A játszótér jó dolog, csak éppen az eredeti tervekben harmadekkora szerepelt. A többi létesítmény is túlméretezett, ráadásul túl sok a tömegeket vonzó rendezvény, ami a park folyamatos túlterhelését eredményezi, amit a leggondosabb üzemeltetés sem tud ellensúlyozni. Jól jelzi ezt például a kutyafuttató gyors leromlása és az intenzíven öntözött, a terheléstől mégis kiégett gyep. Ritkán lelkesedem kiemelt beruházásokért, de a Közlekedési Múzeum Északi Járműjavítóba költöztetése kiváló ötlet volt, ennél már csak az lenne jobb, ha a lebontott múzeumi épület helyén park létesülne.
A Városliget autómentesítésében viszont egyetért a kormány és a főváros. Egy irányba húznak a lovak?
Rosszul néz ki egy olyan városi park, amelyet átszel egy városi autópálya bevezető szakasza. Az lenne a normális, ha nem csupán a Városligetben, de az egész városban főként közösségi közlekedési eszközt használnának a közlekedők, mert ennyi kocsinak egyszerűen nincs hely. Az autók Ligetből való kitiltásához azonban a Mexikói úti parkolóház mellett a kisföldalatti vonalának Vasúttörténeti Parkig való meghosszabbítása, a Rákosrendezői Pályaudvar alközponttá alakítása és a Szegedi úti felüljáró megépítése is elengedhetetlen. A fentieket is tartalmazó Fővárosi Közfejlesztések Tanácsa által hozott határozat kevésbé ismert eleme a Vágány utca meghosszabbítása a város belseje felé. Alig néhány 100 méter hiányzik ahhoz, hogy alternatívája lehessen a Kós Károly sétánynak és az Andrássy útnak. Sok kérdésben valóban nagyon hasonlókat gondol a főváros és a Budapest Fejlesztési Központ (BFK). Ahogy Erő Zoltán főépítész mondani szokta, gyakorta fordított vízilabdát játszunk: felül egymásnak csapdossuk a labdát, de alul nincs rugdosódás.
A Fudan Egyetem miatti kálvária a Diákváros mellett a csepeli nagyerdőt is elsöpri?
A csepeli közpark ügyében is van vita. A lopakodó olimpia okán még mindig nagy területeket adnának át sportcélokra a közparktól lekerítve, ahol nem túl sokakat vonzó sportágaknak, mint például a BMX, alakítanának ki pályákat. A ráckevei Duna-ágba tervezett evezőspálya miatt szélesíteni kellene a folyómedret, ami önmagában 20 hektárral csökkentene egy meglévő erdőt, ami egyébként Natura 2000-es védettségű terület. Az evezős pálya terveit nem is merte megmutatni eddig a BFK, de azért tudunk róla. Ez elméletileg nem épülhetne meg az unió jóváhagyása nélkül.
Az UNESCO Mol-torony miatti fenyegetőzése se hatotta meg a kormányt.
Csakhogy az UNESCO-tól nem remélhet forrásokat egy kormány sem, az uniótól meg igen. Ez eddig elég erős érv volt.
A világörökség által védett látképbe hasítana bele a gellérthegyi sikló is. A megépítéséhez 12 méter szélesen kellene kivágni a fákat a hegy oldalában. Korábban azt mondta, ezek a fák nem sokat érnek.
A látképi rontás valóban jelentősebb hatás, mint a hegy oldalában megtelepedett invazív fák kivágása. Hajdanán szőlőt műveltek itt, ezután települtek meg olyan növényfajok, amelyek elterjedése kifejezetten veszélyes a védett növényekre, mert kiszorítja azokat. Tíz éve megkezdődött a honos fák telepítése a területen. Ezek most még csemeték az idegen zöld juharok és az ostorfák árnyékában. Ettől függetlenül igaz, hogy a siklóépítés 200 fa végét jelenti. Éppen ezért a Gellért-hegyi Stratégiai Terv készítése közben megkérdeztük a budapestieket is: az 5300 válaszadó kétharmada a siklóra szavazott. Engem is megdöbbentett egy kicsit, mert azt hittem, hogy ez egy eldönthetetlen dilemma. A látképen és a fakivágáson túl egyébként komoly kérdés az is, hogy a beruházás érint-e víz alatti forrásokat, hiszen a sikló alsó szakaszát alagútban vezetik. Mindez csak akkor indokolható, ha a hegyre onnantól egy turistabusz se megy fel. Ekkor lehet ugyanis azt mérlegelni, hogy mi a jobb: az óránként 900 turistát a hegyre vonszoló dízelbuszok tömege és a maradó invazív fák vagy a sikló és a fakivágás.
A Népliget megújítása is régi terv, a BFK és a főváros is fontosnak tartja, mégse történik semmi.
Az eseményeket alaposan felgyorsíthatja a React EU uniós forrás, amit 2023-ig el kell költeni részben zöldfelület-fejlesztésre, különben elvész. Ez most egy irányba terelheti a terület három fő tulajdonosát: az államot, illetve a fővárosi és a kerületi önkormányzatot. Sok időnk nincs, de arra elég lehet, hogy kijavítsuk az útburkolatokat, padokat tegyünk ki, épüljön közvécé, megújuljon a Tölgyfás játszótér és a Megyék kertje. Kapóra jön a szomszédba betelepülő Közlekedési Múzeum terve, amely sétányt alakítana ki a Népligethez. Tudtommal már meg is indult a kisajátítási eljárás ennek érdekében. Ezenfelül az Ecseri úton épülő két új vasúti megállóval két új gyalogos-kerékpáros kapu nyílna Kőbánya felé, ami most nagyon hiányzik. A gyorsan elköltendő uniós forrás mellett van egy következő hét évben elkölthető csomag is, ez pedig elég kell legyen arra, hogy a Népligetből egy használható, biztonságos, szerethető, de nem túlzsúfolt városi park legyen.
A Galvani híd miatt azonban kifejezetten egymásnak feszültek a felek. A vita egyik tárgya a Határ út menti kiserdő. Létezik jó megoldás?
A városvezetésnek nem lehet az az érdeke, hogy kiköltözésre ösztökélje a lakóit. A dugókra sem az a megoldás, hogy városi autópályákkal gyorsítsuk az ingázást. A valódi megoldást a rozsdaterületek intézményi, illetve lakónegyedekké való átalakítása jelentené. Ezzel megvalósulhatna az Európa-szerte megcélzott „15 perces” városmodell, amelyben minden hétköznapokhoz szükséges szolgáltatás, így iskola, munkahely, bevásárlás, orvos, stb. elérhető negyedóra alatt autó nélkül. Párizs polgármestere már a második választást nyerte meg ezzel a programmal. A Galvani híd esetében két olyan nyomvonal-változat is létezik, amely a forgalmat a ferencvárosi rendező-pályaudvaron vezeti át. Ez lehetőséget adna a Körvasútsor melletti új körút kiépítésére, ráadásul elkerülné a kiserdőt, a Wekerlét és a József Attila lakótelepet is. A civilek a terület helyi védetté nyilvánításában bíznak, de ez csekélyke védelem egy kiemelt beruházással szemben, ráadásul nem is lenne jogos, mivel az ott lévő akácos valójában nem védendő természeti érték. Nem akarjuk politikai bunkósbotnak használni a természetvédelmet. Az igazság az, hogy a kiserdőt csak a civilek összefogása és a nyilvánosság ereje mentheti meg.
A város főtájépítészétől meglepő hallani, hogy jogosnak, sőt elkerülhetetlennek tartja a fakivágást.
Végtelenül leegyszerűsítve gondolkodunk a fakivágásról. Ez akkor jogos és elkerülhetetlen, ha a fa veszélyt jelent, mert elkorhadt és bármikor rázuhanhat az alatta álló emberekre, autókra, vezetékekre vagy megbetegíthetik a többi fát. Az már más kérdés, ha azért vágnák ki a fát, hogy a helyére betont öntsenek. Ősszel két olyan fasor-rekonstrukció is indul, ami fájdalmas lesz. A Fiumei út elöregedett szinte lombtalan akácfáit egészséges iskolázott fákra cseréljük. Sokkal nagyobb érzelmi kitörésre számítok a Bartók Béla út 11 kivágásra váró platánfája miatt, de olyan korhadtak, hogy nem tarthatóak meg, ráadásul a megmaradók közül a második hullámban többet is erősen le kell gallyazni a megtartásuk érdekében. Sajnos egyre több ilyen helyzet lesz. Budapest fáinak javát ugyanis 1944 telén kivágták tüzelőnek és az újjáépítéskor szinte egyszerre ültették el a meglévőket. Így most szinte egyszerre pusztulnak el. De próbáljuk menteni, ami menthető. Budapesten korábban évente átlag 2000 fát vágtak ki út- és közműfejlesztések, építkezések miatt. 2019 óta minden tervet átnézünk és abba az irányba tereljük a tervezőket és a beruházókat, hogy alternatív nyomvonalakkal és a meglévő fák favédelmi terveivel, speciális kiviteli eljárásokkal minden egészséges fát tartsanak meg, amit csak fizikailag lehetséges. A vagyonrendeletünkben kötelezővé tettük a favédelmi szabvány alkalmazását. Így a felére sikerült csökkenteni az építkezések miatti fakivágásokat
Jövőre ismét lesz Sziget fesztivál a Hajógyári szigeten. Megkötötték már az alkut?
Egyelőre nem. Az elmúlt két évben ugyanis, amíg a járvány miatt nem volt fesztivál, újra megjelent a ligeti védett csillagvirág a területen. A meglévő 8000 példányt meg szeretnénk óvni, ezért azt kértük a szervezőktől, hogy az élőhelyüket kordonozzák körül és ne használják a rendezvény alatt. Ez 10 százalékkal csökkentené a fesztivál területét, ami 94 hektár esetén nem olyan nagy veszteség. A XXI. században szerintem egy nagy fesztivál sem engedheti meg magának, hogy a környezeti, természetvédelmi szempontokat figyelmen kívül hagyja. A Sziget persze kőkemény üzleti vállalkozás, így az alkukötés is kemény. Időközben egyébként elindítottuk a sziget galériaerdő sávjának védetté nyilvánítási procedúráját is.
A kerület másik sokszor emlegetett része a Római part. Hol tartanak az ígért rendezéssel és az árvízvédelemmel?
Nagyon komplex feladat, így sokáig kellett gyúrni a part tájépítészeti és árvízvédelmi tervezési tenderének szövegét, de reményeim szerint az ősszel megindulhat a közbeszerzési eljárás. De már most is érzékelhető a változás, hiszen 40 év után először nyílt szabadstrand a parton a kerületnek és a Valyo csoportnak köszönhetően. A terület egésze irányt váltott: lakóparkosodás helyett a közösségi használat került előtérbe. Kicsit feljebb egy milliárd forintot költünk a pünkösdfürdői közpark kialakítására, ahol teraszos elrendezéssel 500-600 fát ültetünk, lesz petang-pálya, ártéri gyümölcsös, kerékpáros pihenő és közvécé is. Ezt követi a fogadótér kialakítása a strand melletti utca torkolatánál. Egy másik fontos természetvédelmi programunk is elindul az idén: a Kőérberki szikes rét revitalizációja, amit a befizetett vízdíjak természetvédelmi célokra szánt egy százalékából valósítunk meg.
