Becslések szerint idén is nagyjából 2,5-3,5 millió hektoliter bor érik majd a hazai pincészetekben. A borszőlőtermés, időjárástól függően 300-500 ezer tonna lehet, vagyis a szakemberek szerint 2021-ben átlagos mennyiségre lehet számítani. A bor árak tavaly nagyjából 10 százalékkal emelkedtek, s ez a tendencia - figyelembe véve az inflációt- , idén sem fordul meg. A borászok reménykedtek az évekkel ezelőtt beharangozott marketingakciókban, amelyeknek a kulturált borfogyasztást kellett volna bővíteni égetett szeszekkel szemben, de egy rövid kedvező fellendülést követően, valószínűleg a fogyasztás nem haladja meg érdemben az egy személyre jutó éves 24 litert.
A korai borszőlőfajták, Irsai Olivér, Csabagyöngye szüretelése már megkezdődött. Bár a hűvös tavasz a szőlő érését is hátráltatta és a vegetáció 2-3 hetet késett az elmúlt évekhez képest, ám a július-augusztus eleji meleg napsütéses heteknek köszönhetően a növények behozták a lemaradást.
- Nálunk a szüret szeptember elején kezdődik a rizlingszilvánival a szürkebaráttal és a chardonnay-vel, majd a hónap második felétől, október elejétől folytatjuk az olaszrizlinggel. A balatoni régió borvidékeinek még ma is ez legfontosabb fajtája – nyilatkozta a Népszavának Benedek Szilveszter borász, a Nivegy-Völgyi Borgazdaság Kft. ügyvezető igazgatója, aki maga is 6 hektár szőlőt művel. A pincészetet is vezető szakember hozzátette, idén a növényvédelem kevesebb munkát igényelt a hosszú, száraz, napos heteknek köszönhetően, ugyanis ez az idő nem kedvezett a gombabetegségek terjedésének. A viharok, jégverés a balatoni régiót sem kerülték el, de míg a déli borvidékeken a jégeső is pusztított, a Balaton-felvidéki ültetvényeken ez nem okozott jelentős károkat.
A forró nyári napoknak is volt azért hátrányos következménye. Éppen a bogyófejlődés kezdetén köszöntött be a hőség, s ez tápanyaghiányos állapotot idézett elő, vagyis víz híján csak viszonylag kevés ásványi anyagot, tápelemet tudtak a növények a talajból fölvenni. A minőségre gyakorolt hatást majd a szüretkor ismerhetjük meg, s attól függően borászati technológiával lehet javítani – jegyezte meg Benedek Szilveszter.
A koronavírus-járvány és az azt követő lezárások, illetve a hotel, vendéglátás, közétkeztetés szektor (HORECA) 2020-as összeomlása leginkább a magasabb minőséget előállító borászokat, a pincészeteteket hozták nehéz helyzetbe, hiszen fontos piacaikat veszítették el, még ha ideiglenesen is. Idén a nyári nyitás, a belföldi turizmus, a vendéglátás újraéledésével van esély a megrendült vállalkozások talpra állására.
Ami viszont aligha változik az, hogy a szőlőültetvények területe nem növekszik érzékelhető mértékben. Az ezredforduló táján a 22 hazai borrégióban még 93-95 ezer hektár szőlőültetvényt tartottak nyilván, mára ez a terület 63-65 ezer hektárra zsugorodott, de ebből is nagyjából 50 ezer hektáron zajlik értékelhető szőlőtermesztés. A fennmaradó ültetvények ugyan szerepelnek a kataszterben, de érdemi művelés már nem folyik rajtuk. Leginkább azokban a szőlőkben hagytak föl a műveléssel, ahol az idős gazdák már nem tudták vállalni a kemény fizikai munkát és nem volt kinek átadják a birtokot. Ma már nem kifejezetten agrárországnak tekintett Ausztriában is nagyobb területen termesztenek szőlőt, mint idehaza.
A hazai borászatok Achilles-sarka részben az összefogás hiánya. Miközben Nyugat-Európában, de még a régiónkban is több országban szövetkezeti alapon termesztik a szőlőt, végzik a marketinget, értékesítik a bort, Magyarországon, a mezőgazdaság sok más területéhez hasonlóan, nem túlságosan népszerű a szövetkezés. Emiatt a kisebb birtokosok nem képesek gépesíteni, márpedig élőmunkát, napszámost már „aranyért” sem nagyon találnak, így viszont kiszorulnak a termelésből.
Az egri borvidéken bizakodnak
Roskadásig állnak az el nem adott borkészletek az egri borvidék egyes pincéiben, de a túltermelés valószínűleg országszerte jellemző. Főként a közepes, vagy kisebb borászatok sínylették meg a pandémiát, közülük is leginkább azok, akik magas presztízsű, jó minőségű, hosszan érlelt vörös vagy fehérborokat szállítottak gasztronómiai piacokra. Az eladatlan készletek miatt sok helyen fő a tulajdonosok feje, hogy hova tárolják be a hamarosan kezdődő szüret során érkező újabb mennyiségeket.
– Az elmúlt években átlagosan 120-150 ezer palack bort készítettünk a 30 hektáros területünkről, s ennek jó részét az úgynevezett HORECA ágazatban értékes tettük, főként éttermeknek, hoteleknek, kávézóknak – mondta a Népszavának Tóth Katalin, az egri Tóth Ferenc Pincészet vezetője. Szavai szerint noha a nyári időszakban Egerben felpezsdült a borturizmus, a budapesti vendéglátás továbbra is tetszhalott állapotban van, az ottani partnereik közül van, amelyik még ki se nyitott.
Az idei évjáratról vegyesen nyilatkoztak a borászok az egri borvidéken: volt aki arra panaszkodott, hogy a hosszú hűvös tavasz, majd az utána következő többszöri kora nyári jégverés kárt okozott a szőlőben, és a lisztharmat is legalább öt-tíz százalékkal magasabb arányban volt jelen az ültetvényeken, mint tavaly ilyenkor. Mások viszont azt mondták, a júliusi, augusztusi meleg helyrebillentette a mérleget az ültetvényeken.
Bolyki János borász szép termésre számít, azt mondja, a területükön csak kisebb mértékben okozott kárt a jégeső. Az eladási nehézségek viszont őket is érintették: a 27 hektáros területükről jellemzően évi 200 000 palack bort állítanak elő, amelyből az éttermi eladások most jórészt bentragadtak. Némiképpen segített, hogy a gyümölcsös, reduktív, a nagyközönség számára könnyeben fogyasztható borokkal meg tudtak jelenni a hipermarketek polcain, de a testes, vörös borok piacának nagyon nem kedvezett a koronavírus-járvány.
A gazdák korábban még kaptak támogatást zöld szüretre, vagyis arra, hogy a túltermelés miatt tavasszal, zöld állapotban megsemmisítsék a fürtök egy részét, de ilyen ajánlat idén már nem érkezett a kormánytól. Annyit hallottak – tudtuk meg több hegyközségi tagtól -, hogy talán a lepárlást segíti majd az állam literenként nagyjából százötven forinttal. Többen megjegyezték: vélhetőn a közelgő választások miatt lett most nagylelkű az agártárca, de ez az ajánlat valójában nem segíti ki azokat, akiknek eladatlan készleteik vannak. Ilyen áron ugyanis jelenleg is el tudnák adni az úgynevezett lédigbort a nagy borászatoknak, s azzal még annyi macera sem lenne, mint ami a lepárlás adminisztrációjával jár. Más kérdés – tették hozzá –, hogy ez a literenkénti ár is az előállítás költségeinek csak a töredékét fedezi
