Azt állította Orbán Viktor (a Nemzeti Sportnak adott interjújában), hogy „a magyar a világ egyik legversenyképesebb nemzete. Ez így van a gazdaságban és a tudományban is, de leglátványosabban a sportban mutatkozik meg, azon belül is leginkább az olimpián”.
Ezzel szemben a tény az, hogy nem tartozunk a világ legversenyképesebb nemzetei közé. Az IMD nevű svájci üzleti iskola versenyképességi rangsorában például Magyarország a 63 vizsgált ország között mindössze a 42-ik. A tudományban is legföljebb a huszadik század első felében elért világsikerekre emlékezhetünk, amelyeket főleg a Magyarországot elhagyó tudósok értek el. A sportban természetesen kiemelkedően jók vagyunk, de Szilágyi Áron kardjával Orbán ne akarjon már más területen is rendet vágni.
Azt is állította Orbán, hogy „az olimpiai szereplésünk valamit mindig elárul arról, hogy éppen milyen állapotban van a hazánk”.
Ezzel szemben a tény az, hogy csak a sport állapotáról árul el valamit. Máskülönben nem a Rákosi-rendszer kellős közepén érte volna el minden idők legjobb eredményét a magyar olimpiai csapat a 16 aranyérmével és az éremtáblázat harmadik helyével. Vagy a szétesőben lévő Kádár-rendszer végén, 1988-ban, Szöulban nem szereztünk volna 11 aranyat, és nem lettünk volna hatodikak a világ országai között. De ha Orbán mégis az országra érvényes következtetéseket akar levonni az olimpiai szereplésből, akkor a helyében aggódnék: 2012-ben az éremtáblázaton még a 9-ikek voltunk, 16-ban a 12-ikek, most meg a 15-ikek. Hová csúszunk így, Miniszterelnök Úr?
Azt állította továbbá a miniszterelnök, hogy az emberek nálunk a sok munka után inkább pihennek és nem sportolnak, mert „miután elvették tőlünk a természeti erőforrásainkat az első világháború után, ebben az országban minden, amink van, munkából van. Nem elég lefúrnunk a földbe, nagy hegyek nem öntik az ércet meg az épületfát (…) Ezért segíteni kell őket abban, hogy könnyen lehessen hozzáférni a sportolási lehetőségekhez”.
Ezzel szemben a tény az, hogy Romániában is munkából élnek az emberek, nem pedig a hozzájuk került erdélyi természeti erőforrások munka nélküli elfogyasztásából. Ez annyira így van, hogy a románok több időt töltenek munkával, mint a magyarok. De nemcsak ők, hanem a szlovákok, a lengyelek, a csehek, a bolgárok, sőt a görögök is többet dolgoznak egy héten, mint mi (ők például 42,3 órát, mint 39,7-et). De mindennek Trianon az oka.
Azt állította ezenkívül a kormányfő (a nézők nélküli tokiói olimpiáról), hogy „ha az olimpiát mi rendezhettük volna, akkor lezajlott volna éppúgy, mint az Európa-bajnokság, telt házzal, nyitva, gond nélkül. Mert a járvány kezelésének, bár ebben nem osztanak érmet, az egyik dobogósa biztosan Magyarország”.
Ezzel szemben a tény az, hogy 1. az olimpiát nem tudtuk volna megrendezni, mert ehhez még hiányzott volna több létesítmény, és 2. dobogósak nem a járvány kezelésében vagyunk, hanem a halálos áldozatok számában. A lesajnált, 126 milliós Japánban 15 ezer ember halt meg a koronavírus következtében, nálunk 30 ezer. Miféle dobogó ez?