Az állami foglalkoztatottak homlokán lévő redőket nem fogja kisimítani az idei bérfejlesztés. Egyes szektorok munkavállalói (egészségügyiek, oktatásban dolgozók) demonstrációkkal, esetleg munkabeszüntetésekkel próbálnak hatni a döntéshozókra. Az állami közszolgáltató társaságoknál (MÁV, Volán, Posta stb.) sem uralkodott el fékevesztett hangulat az idei bérfejlesztés láttán. Már csak azért sem, mert egy részüknél ilyesmiről nem is beszélhetünk, mivel mindössze SZÉP-kártyára való utalás történt. Miután három éves megállapodás született, csak 2022-ben és 2023-ban lesz valós bérfejlesztés.
A közigazgatásban dolgozók bérhelyzete ágazati szintű szakszervezetük erőfeszítései ellenére évek óta szinte mozdulatlan. Néha egy-egy tiltakozás, kisebb demonstráció erejéig megmutatják magukat, ám ennél érdemlegesebb nem történik. Az alacsony bér és a nyomasztó kiszolgáltatottság komoly elégedetlenség forrása, ám ők is belesüppedtek a nyugalom állóvíz-szerű állapotába.
Az állami foglalkoztatottak közül a legbékésebb békétlenek a közművelődési és közgyűjteményi intézményhálózat munkatársai. Békétlenek, mert tisztában vannak vele, hogy átlagbérük messze lőtávolon kívül van a nemzetgazdasági átlagkeresethez képest. A múzeumokat, levéltárakat, könyvtárakat és művelődési házakat magában foglaló intézményhálózat munkatársai a kultúra világának legmostohább gyermekei. Most kicsit verhetik a mellüket, hiszen a 6 százalékos bérfejlesztéssel meghaladták a garantált bérminimum (219 ezer forint) szintjét.
Egy művelődésszervező (korábbi nevén népművelő) vagy könyvtáros átlagkeresete bruttó 240-280 ezer forint körül mozog. Valamelyest kedvezőbb a kép a múzeumokban és a levéltárakban. Érdekességképpen: a ’80-as években egy művelődési házban dolgozó népművelő átlagbére a nemzetgazdasági átlagbér környékén volt. Vessük ezt össze a mostani helyzettel! A KSH legfrissebb adatai szerint a mostani átlagkereset bruttó 431 ezer forint, az intézményhálózat bruttó átlagbére 240-350 ezer forint közötti. Ezen ágazat munkavállalói - kissé vulgárisan fogalmazva - a feneküket vernék a földhöz, ha csak megközelítenék a nemzetgazdasági átlagot. Egy elismert megyeikönyvtár-igazgató (60 alkalmazottal és 30 éves szakmai múlttal) kérdésemre elmondta, hogy tavaly év végén bruttó 380 ezer forint volt a bére. Azóta az említett béremeléssel elérhette a 400 ezer forintos bűvös álomhatárt. Érdemes megnézni a külföldi érdekeltségű áruházláncok álláskínálatait: 300-400 ezer forint bruttó kereset alatt elvétve vannak álláshirdetések.
Ugyanakkor a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók ebben a bezárt, koronavírusos világban sem tétlenkedtek. A múzeumok számos izgalmas online kiállítással örvendeztették meg a látogatóikat, a levéltárakhoz hasonlóan szép számú, tudományos igényű kötettel álltak elő. A könyvtárak is felkutatták a számukra kínálkozó mozgásteret. Nagyon sok könyvtár bevezette az úgynevezett küszöbkölcsönzést, amikor az intézmény bejáratánál fogadták az olvasókat, és ott zajlott a könyvcsere. Mindezt úgy, hogy közben elképesztően alacsony a dolgozók bére. Nem lármáztak, nem tüntettek, tették a dolgukat. Kimondhatjuk tehát, hogy ezen intézményhálózat munkavállalói békés békétlenek.
Meg kellene haladni ezt a gyakorlatot és szemléletet! Hahó! Mi is itt vagyunk! – világgá kellene kürtölniük elfojtott elégedetlenségüket. Július végén demonstráltak a foglalkoztatási problémáik és siralmas bérük miatt az egészségügyi szakdolgozók és a pedagógusok. Vajon miért nem csatlakoztak mindehhez a közgyűjteményi és közművelődési dolgozók? Mint egy gólerős csatár, mutassák magukat!
Vörösmartytól származik az a mondás, hogy tiszteld a múltat és őrizd meg a jövőnek. Nos, ezek az intézmények mindamellett, hogy értékeket teremtenek, őrzik, közvetítik és újrateremtik múltbeli művészeti és tudományos értékeinket. Nem járja az, hogy a társadalom számára a munkaerőpiacon csak ennyit ér ez a munka.
Közös ügyünk, hogy a kultúrának ez a szelete (ahogy egyébként a kultúra egésze is) a társadalmi presztízs magasabb polcára kerüljön.