Augusztus 20. mindig a nemzet ünnepe volt, akkor is, amikor grandiózus ünnepségfolyamba ágyazta üzeneteit az aktuális hatalom, és akkor is, amikor – politikai-eszmei indokok alapján – próbálta lebutítani. Most megint úgy áll a helyzet, hogy egyfajta „győzelmi parádé” lesz az ünnep. A kabinet ezt már hetekkel augusztus 20-a előtt világossá tette, amikor „Európa legnagyobb tűzijátékát” ígérte. (Ami a részleteket illeti, Tóth Ferenc, az ünnepi tűzijátékot lebonyolító NUVU Kft. ügyvezető igazgatója korábban elmondta, ezúttal a nagyobb rakétákat a Margit hídról és a Petőfi hídról, valamint tizennégy folyami bárkáról lövik majd fel, valamint az Erzsébet hidat és a Szabadság hidat is feldíszítik, innen mutatják be a görögtüzet.) Hogy az ünnep mennyire volt látványos, azt mindenki döntse el maga, de az biztos, hogy szervesen illeszkedett az utóbbi száz év augusztus 20-áinak a sorába.
Az ünnep jelentősége
Hogy augusztus 20. kiemelt helyen állt a nemzeti ünnepeink között, jól jelzi történeti kontextusa. István királyt 1081-ben avatta szentté a lovagkirály I. László, az államalapító halálának emléknapját pedig 1083-tól ünnepelte a királyság, majd Mária Terézia uralkodása alatt terebélyesedett nemzeti ünneppé. Politikai jelentőségét mutatja, hogy az 1848–49-es szabadságharc leverése után tiltották az ünneplését (a független, elismert magyar állam megteremtőjének éltetését), a kiegyezést követően azonban 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette az iparban dolgozók számára, valamint ebben az évben vezették be a Szent Jobb-körmenetet is.
Persze a modern kor emberének nemcsak Szent István a fontos, hanem a pirotechnika csodája is. Így 1927 nevezetes év, hiszen először ekkor celebrálták tűzijátékkal az államalapítást – az Esti Kurír tudósítása szerint az esemény végén »megjelent a magyar címer a Gellért-hegy oldalán, és sistergő zöld csillagokból a felírás: „Isten, áldd meg a magyart!”«.
Pirotechnika és politika
Valuch Tibor történész szerint, ha az utóbbi egy évszázad magyar történelmét vizsgáljuk, akkor kijelenthető, hogy augusztus 20-a mindig valamilyen politikai tartalmat kapott (persze megesett ez más, az állammal kapcsolatos ünnepünkkel is). – Augusztus 20. kapcsán a hatalom részéről mindig a tömeg rokonszenvének elnyerése, a politikai befolyásolás húzódott meg a háttérben – mondja a történész, aki szerint a tűzijáték nem véletlen: egy olyan látványosság, ami igazolja, sőt betetőzi azoknak a politikai, ideológiai és identitásépítő üzeneteknek a lényegét, amelyek az ünnephez kapcsolódnak.
Idén augusztus 20. ezen felül vallási tartalommal is telítődik, kivált, hogy bő két hét múlva kezdődik a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus.
– Ha a magyar társadalmi és történelmi tudatot az ünnepek szempontjából értelmezzük, akkor szembetűnő, hogy az évtizedek során sokat változott a kontextus – mondja Valuch, hozzátéve, hazánkban kevés ünnep tartalmáról van széles társadalmi egyetértés.
Nagy-Magyarország fénye
Gyarmati György történész szerint az ünnep változó tartalmát jól szemlélteti, hogy a két világháború között az a trianoni döntés eszmei ellensúlyát jelentette, szélesebb kontextusban az ország Kárpát-medencei szupremáciáját fejezte ki. A nemzeti érzet megerősödését jól szemlélteti, hogy március 15-e az első tűzijáték évében, 1927-ben lesz hivatalosan nemzeti ünnep, és ekkor avatják fel a Kossuth téren Horvay János alkotását, a ma is látható Kossuth-szoborcsoportot.
Később az ünnep vallási tartalma is megerősödik, sőt a hozzá kapcsolódó Szent Jobb-körmenetben a hercegprímás – később az esztergomi prímás –, valamint az egyházi méltóságok után állami prominensek vonulnak. Egyházi szempontból az 1938-as év különösen kiemelkedik, hiszen az ország ekkor ünnepli Szent István halálának 900. évfordulóját, augusztus 20-án a Gellért-hegyre pedig ekkor rajzolják ki fénnyel Nagy-Magyarországot, melyet Petróczy Gyula szombathelyi főhadnagy, a honi tűzijáték korabeli legnagyobb szakértője rendez meg.
A nemzeti ünnep mellett szintén fontos tény, hogy ekkor tartják először Budapesten az Eucharisztikus Világkongresszust, amelyre ellátogat Eugenio Pacelli bíboros – a későbbi XII. Pius pápa –, valamint tizennégy bíboros, negyvennyolc érsek és százkilencvenhét püspök. Ebben az évben a Szent Jobb-körmenet is nagyobb hangsúlyt kapott, az országjárás során az ereklyét egy üvegfalú aranyvonatban szállították, míg a nagyobb állomásokon szentmisét mutattak be. (A jármű a magyar történelemben kultikus szerepnek örvend, annak ereklyeszállító díszkocsiját az elmúlt években felújították a Dunakeszi Járműjavítóban, 2020 óta pedig a Vasúttörténeti Parkban tekinthető meg.)
Valuch szerint vallási szempontból 1938 azért is különbözik 2021-től, mivel akkoriban a magyar társadalom felekezeti kötődése sokkal erősebb volt, így az ünnep kapcsán megfogalmazott üzenetek is jobban hatottak.
Megfakult
A Szent István-i ünnep a háború alatt továbbra sem szorult a háttérbe, és az 1945 utáni fordulat sem kérdőjelezte meg. A Rákosi-rendszer kiépülésével azonban a politikának megváltozik a valláshoz és az egyházhoz való viszonya, egy erősen antiklerikális politika lép életbe, és válik a mindennapok gyakorlatává. – A hirtelen politikai irányváltást mutatja, hogy 1947-ben a Szent Jobb-körmenet még a Hősök teréig ért, 1948-ban azonban már szó sem volt róla, az eseményt celebráló Mindszenty bíboros ekkor a politikai rendőrség fogságába került – mondja Valuch.
A Rákosi-korszakban ráadásul átrendezték az ünnepek rendjét: a megváltozott politikai miliőbe nem fért bele augusztus 20. korábbi értelmezése, így azt átkeresztelték az új kenyér ünnepévé, miközben április 4-ét Magyarország felszabadításának, november 7-ét pedig a nagy októberi szocialista forradalom internacionalista ünnepnapjává tették.
Ám a tudás tényleg rendszereken ível át: a tűzijáték-szakértő Petróczy Gyula ezekben az években szintén fontos szerepet kapott: 1949-ben Sztálin hetvenedik születésnapjára ő rendezte a látványosságot, a Gellért-hegy oldalán egy hetvenes számot keretező hatalmas ötágú csillag gyulladt ki. – Sztálin arcát azonban nem vetítették ki, a szervezők ugyanis féltek, ha netán technikai baki lesz, azt egyesek ideológiai elhajlásként fogják értelmezni – mondja Valuch, hozzátéve, a hatalom a Rákosi-korszak hanyatlásának éveiben már az augusztus 20-i tűzijátékot sem rendezte meg.
István igen, Szent nem
1956 újabb fordulópont, ezt követően a kádári vezetés ódzkodott attól, hogy a magyar társadalom tömegrendezvényeket szervezzen. – A hatvanas évektől a hatalom aztán Szent István királyt ismét „visszaengedte” az ünnepi beszédekbe, de csak mint I. Istvánt – mondja Gyarmati, hozzátéve, ekkortól azt is engedélyezték, hogy a templomokban megtartsák augusztus 20-át mint katolikus ünnepet. A történész szerint a korabeli konszolidáció jele, hogy az ünnepnapon a vezetés az államszocialista politikát már hazafias tartalommal próbálja megtölteni, például azzal, hogy új létesítményt ad át – iskolát vagy üzemet. A történész szerint sokat elárul a rendszer végnapjairól, hogy 1988. augusztus 19-én az egyik érseki székhelyen, Kalocsán már Szent István-szobrot állítottak fel az államalapító halálának 950. évfordulójára.
Valuch szerint szintén az ünnep „visszaerősödését” jelzi az 1966-ban startoló debreceni virágkarnevál, az 1969-től szokásba vett budapesti tisztavatás, valamint az ország haditechnikájának demonstrálása a dunai vízi és légi parádén. Utóbbi eseményeken persze ott lebegett az ideológia, a repülők olykor politikai tartalmú transzparenseket húztak maguk után, és a vízen úszó flottillahajókon is szerepeltek politikai jelszavak. – Ezeken az ünnepi rendezvényeken a Duna-parti lakóházak házmesterei is nagyot kaszáltak, sokan fizettek nekik, hogy a tetőről nézhessék az eseményeket – emlékezett vissza Valuch.
A tűzijátékot a Kádár-korban még az egyre romló gazdasági mutatók sem akadályozták. A nyolcvanas évek elején például volt olyan esztendő, amikor energiatakarékosság szempontjából központilag, országos szinten kikapcsolták a televíziót este tízkor, a tűzijátékot ellenben megtartották. – Máskor Budapest díszkivilágítását kapcsolták le, de augusztus 20-ra azt is visszakapcsolták – mesélte Valuch.
Kevésbé direkt
Sokan persze felháborodnak a tűzijátékon, és pénzkidobásnak tartják, mondván: az árát inkább kórházakra vagy szociális támogatásra lehetne költeni. Valuch szerint azonban egy átlagos választópolgár nem feltétlenül így gondolkodik, számára az állam által nyújtott ingyenes produkció örömet okoz, és eszébe sem jut annak költségeit számolgatni, sőt úgy véli, neki ez a műsor jár.
– A politika úgy látja, ha minél fényesebb és minél nagyobb ünnepséget szervez, akkor annál nagyobb befolyással lesz az állampolgárra – mondja Valuch, aki szerint a tűzijáték azt jelzi, hogy a politika nemcsak gondoskodik az emberekről, de szórakoztatja is őket, sokan pedig a tűzijátékot nézve nem feltétlenül az államalapítás történeti hagyományán fognak elgondolkodni, hanem a látvány esztétikáján.
– Augusztus 20-a másrészt azért is inkább a tűzijátékról szól, hiszen más nemzeti ünnepünkhöz képest kevesebb a direkt politikai áthallás – vélekedett Valuch, aki szerint inkább a magyar történelem nagyívű történetébe emelhető be.
A történész szerint lélektani oldalról az sem hanyagolható el, hogy az egyének az államilag szervezett ünnepség megtekintése mellett spontán is megéljék azt. – Utóbbi nemcsak növeli a részvételi élményt, de a társadalmat is integrálja – így Valuch.