Deutsche Welle
Az elemzés szerint Fricz Tamás tabut szegett, amikor a minap a Magyar Nemzetben felvetette, hogy az EU-val sorjázó ellentétek miatt immár nyíltan kell beszélni arról: Magyarország kiválhat az unióból. Csak kérdés, mit szól hozzá az, akinek a véleménye igazán számít: Orbán Viktor? Merthogy a kormány félhivatalos szócsövének számító lap időről időre feldob témákat, egyfajta próbaléggömbként. Rajta keresztül szondázzák a közvéleményt.
A tagság ügyében azonban idáig teljes volt az egyetértés, mind a politikában, mind a közvéleményben, pedig amúgy igencsak megosztott az ország. Ráadásul olyasvalaki dobta be, aki egy csomó Orbán-közeli szervezetben visz vezető szerepet. De nem csak ezért van alapos ok feltételezni, hogy a cikk megjelenéséről előre tudtak a hatalom legfelső köreiben, sőt, hogy arra rábólintottak. A Huxitot már előzőleg szóba hozta több politikus is, így Kövér László, Varga Judit és Varga Mihály, igaz csak közvetve.
A mostani vitában Orbán egyelőre nem nyilvánított véleményt. Ám az utóbbi években egyre nyíltabban és agresszívabban támadja Brüsszelt. Többször is egyértelműen jelezte, hogy elutasítja az EU-t annak jelenlegi formájában. Az ellenzék úgy gondolja, hogy ő van a Magyar Nemzet írása mögött is.
Krekó Péter szerint azonban a Fidesznek jelenleg nem érdeke a kiválás. De az igen, hogy az unió ellen hergelje az embereket és így zsarolni tudja az uniót az esetleges távozással. Ily módon nagyon is célja, hogy fokozza az EU-ellenességet. Ezért mondja azt, hogy egyre kevesebb pénz érkezik Brüsszelből, és hogy ennélfogva a tagság sok előnnyel immár nem jár. Ám a magyarok többsége továbbra is Európa-barát. Pont ez okból azonban taktikai hibának bizonyulhat, ha a miniszterelnök túlhajtja az idevágó propagandát. Az viszont biztos, hogy ha nyílt vitát robbant ki a kilépésről, akkor ezzel végképp éket verne a magyarok két tábora közé.
Reuters
Az egyik dél-lengyelországi régió az unió figyelmeztetése ellenére is úgy határozott, hogy tartja magát korábbi döntéséhez, és ezentúl is LMBT-mentes körzetnek tekinti magát. Vagyis ott nem lehet népszerűsíteni a melegséget és a szexuális másság egyéb formáit, főleg az iskolákban nem. Az EU előzőleg jelezte, hogy megvonhatja a 2,5 milliárd eurós támogatást a körzettől, ha az továbbra is köti az ebet a karóhoz, mert a közösségi jog tilt minden hátrányos megkülönböztetés a nemi orientáció alapján.
A regionális tanács azonban elutasította, hogy visszavonja két évvel ezelőtti állásfoglalását, amiben a PiS helyi képviselőinek volt döntő szerepük. Malopolska elöljárói csupán annyira voltak hajlandóak, hogy újrafogalmazzák az eredeti szöveget, mert szerintük az eredeti változatot félreértették. A testület elnöke, Duda államfő apja azonban kijelentette, hogy nem tagadhatják meg, amit egyszer már kimondtak.
A jelentés utal rá, hogy a meleg jogok igen megosztó kérdést jelentenek a túlnyomórészt katolikus országban, amelyet a konzervatív-nacionalista Jog és Igazságosság irányít. Ugyanakkor Biedron, az EP lengyel baloldali képviselője, aki nyíltan vállalja másságát, úgy kommentálta a fejleményt, hogy a PiS által szított gyűlölet már megint fontosabb volt, mint az emberek, akik leginkább megszenvedik majd a döntés következményeit. Ezzel szemben a kormány egyik tagja úgy értékelte, hogy a demokrácia és az önkormányzat kerekedett felül.
Guardian
Változik a politikai időjárás Lengyelországban: gyengült a PiS szorítása. Ezt írja a vezércikk, bár elismeri, hogy első pillantásra olyan, mintha minden menne az eddigi kerékvágásban. Kemény vita zajlott a bírák megregulázására szolgáló Fegyelmi Tanácsról, ellentmondásos törvény fenyegeti a sajtó függetlenségét. Az antidemokratikus fejlemények ellen szót emelt az EU és az USA is, de sokat nem ért el vele. A kormánypárt vezet a közvélemény kutatásokban.
Ám hiába van hat éve hatalmon a Jog és Igazságosság és építette ki Magyarország mellett az európai illiberalizmus másik bástyáját, a megosztás kézikönyve már nem művel olyan csodákat, mint idáig. Varsó visszalépett a bírák ügyében. Elment a szakadék széléig, ám ott megrebbent a szempillája. Közben a média kapcsán szétesett a koalíció. Tusk visszatérése felhozta az ellenzéki Civil Platformot, nem elképzelhetetlen az idő előtti választás.
Örülhetnek mindazok, akik megszenvedik a kulturális háborúskodást, hiszen a felmérések azt tanúsítják, hogy Duda tavaly azért tudott hatalmon maradni, mert a kormány mellé állt a homofób, idegengyűlölő és antiszemita kampánnyal. Ám az ellenzék nem érezheti nyeregben magát, mert a kormány nem csupán a nacionalizmusnak és szociális jobboldaliságnak köszönheti sikereit. Osztogat is rendesen, társadalmi juttatások formájában. Ezért a vele szemben álló erőknek megfelelő programmal meg kell nyerniük a szíveket és a lelkeket, a liberális és tehetős nagyvárosokon kívül is.
FAZ
A legismertebb orosz ellenzéki vezető úgy látja, hogy el kell számoltatni a korrupt autokratákat, kemény kérdéseket kell feltenni nekik mind odahaza, mint a nemzetközi fórumokon. Merthogy a korrupció akadályozza a legnehezebb politikai ügyek megoldását, így legfőbb ideje a legfőbb vezetők szintén is taglalni. Navalnij ugyanakkor bevallja: életét alighanem annak köszönheti, hogy a titkosszolgálat szintén a pénzre utazik és leginkább védelmi pénzek beszedésével volt elfoglalva, ezért nem tudta normálisan megszervezni az ellene szőtt merényletet.
Az ilyen rendszerek egy valamit viszont mintaszerűen hajtanak végre: miután meg akarják lopni a népet, uralmuk alá hajtják az igazságszolgáltatást, amely onnantól kezdve a szemet szemért-elv alapján működik. Azt viszont ne állítsa a Nyugat, hogy nem tudott arról, mi folyik az egymást követő afgán kormány berkein belül, hiszen a korrupció volt a tálib győzelem legfőbb tényezője. De miért nem lehet az ilyen ügyeket szóba hozni a csúcstalálkozókon? Kínos erről beszélni pl. Putyinnal? Hiszen a korrupció kihat egy sor kulcsfontosságú nemzetközi gondra. Ennélfogva azok kiküszöbölése felé döntő lépést jelent, ha ezek a témák felkerülnek a nagy nemzetköz értekezletek napirendjére.
Navalnij emlékeztet arra, hogy a tekintélyelvű rendszerek nyugaton rejtik el az eltulajdonított pénzeket. Ám hogy a jelenségnek véget vessenek, ahhoz a demokratikus államoknak határozottságot és akaratot kell(ene) tanúsítaniuk.
Leginkább azt kellene elérniük, hogy az érintett országokat teljes átláthatóságra kötelezzék. Vagyis hogy azok hozzák nyilvánosságra nyugati partnerekkel kötött szerződéseket. Továbbá célba kell venni az oligarchákat, ellenük kell szankciókat kiszabni. Hiszen ők nem üzletemberek, hanem szervezett bűnözői csoportok vezetői. Azon kívül nemzetközi testületet kellene felállítani a politikai korrupció exportjának megakadályozására. Ismeretes, hogy Putyin nyugaton kilóra megvesz jobb- és baloldali mozgalmakat. Legalizálja ezáltal a megvesztegetéseket, amikor állami cégek felügyelő bizottságában posztokat ad korábbi nyugati kormánytagoknak.
Le Monde
A Nyugatnak kötelessége menedéket nyújtania az üldözött afgánoknak. Így foglal állást a vezércikk, amely emlékeztet arra, hogy nemzetközi egyezmények szavatolják a menedékjogot a tálibok által célba vett embereknek, így a jog megadása nem lehet választási megfontolások tárgya, sem Franciaországban, sem az unió többi tagállamában.
A rémuralom visszatérte várhatóan újabb menekülthullámot indít be, azzal együtt, hogy bár Kabult sokan próbálják elhagyni, de vidéken egyelőre nem sokan tartanak a határok felé. Az EU nem volt képes egységes migrációs politikát kialakítani. Dánia, Belgium és a visegrádi négyek elutasítják a közös irányvonalat. A soros elnöki teendőket ellátó Szlovénia semmilyen vitát nem akar, sem a menedékről, sem a bevándorlásról.
Ezzel szemben a francia elnök közölte, hogy országa számára megtiszteltetés, hogy segíthet azoknak, akik osztják a közös értékeket. Ám egyben bejelentette, hogy Európának fel kell lépnie a nagyobb léptékű illegális migráció ellen. Hogy egyszerre fúj hideget és meleget a szájából, annak az az oka, hogy jövőre választás lesz Franciaországban.
De Macronnak és Európának nem szabad elfelejtenie, hogy az emberiségnek mindössze 1 %-a kényszerült elhagyni országát. Viszont azok az afgánoknak, akiket keresnek a tálibok, minden joguk megvan menedékért folyamodni. Szavatolja számukra a nemzetközi jog, a Genfi Egyezmény és az unió alapszerződés. Vagyis kötelező befogadni ezeket az üldözött embereket.
Economist
Fukuyama szerint Afganisztán egyelőre nem rendítette meg Amerika döntő befolyását a világpolitikában, de hogy ez ne változzon, ahhoz az kell, hogy mérséklődjön az erős megosztottság az Egyesült Államokon belül, mert leginkább az gyengíti helyzetét. A Stanford Egyetem professzora rámutat, hogy az Egyesült Államok az utóbbi 20 évben túlbecsülte a katonai erőt, amikor arról volt szó, hogy annak segítségével alapvető változásokat lehet elérni a Közép-Keleten. Viszont nem vette tudomásul, mekkora hatást gyakorol a szabadpiaci gazdasági modell a világ pénzügyeire.
A vége az lett, hogy két háborúba is belebonyolódott, illetve kitört a pénzügyi válság, amely csak ráerősített azokra az egyenlőtlenségekre, amiket a globalizáció idézett elő, Amerikával az élen. A világ ismét több pólusú lett. Afganisztán geopolitikai következménye aligha lesz nagy, és Washington már elszenvedett egy hasonló pofont Vietnamban. De akkor hamar visszaszerezte nemzetközi szerepét.
A nagy gondok odahaza vannak, mert a társadalmon belül akkorák az ellentétek, hogy szinte képtelenség bármiben is egyetértésre jutni. Most már ott tart, hogy a kulturális identitás is vita tárgya. A republikánusok kb. fele úgy gondolja, hogy a demokraták nagyobb fenyegetést jelentenek az amerikai életformával szemben, mint Oroszország. Úgy hogy Tucker Carlson Budapesten ünnepelte az autoriter Orbán Viktort, amiért az szembeszáll a baloldallal. Ez fontosabb volt a tévés műsorvezető számára, mint hogy kiálljon a demokratikus értékek mellett.
A külpolitikában még leginkább az ügyben van egyetértés a két oldal között, hogy Kína nagy veszélyt jelent. Komoly próbatétel lesz az USA számára, ha Peking megtámadja Tajvant. Továbbá kockáztatja-e fiai életét Amerika, ha Moszkva lerohanja Ukrajnát? A választ alighanem pártpolitikai szempontok határozzák majd meg. De a demokráciát illetően az USA immár nem követendő példa, hiszen Trump nem adta át békésen a hatalmat Bidennek, márpedig ez alap lett volna.
Biden számára az eddigi legnagyobb kudarc, hogy képtelen volt felkészülni a villámgyors afganisztáni összeomlásra. Ám lehet, hogy a távozással a végén neki lesz igaza. Remélhetőleg komolyan gondolta, amikor arról beszélt, hogy Kabul terhétől megszabadulván Oroszországra és Kínára kíván összpontosítani.
Az Egyesült Államok aligha nyeri vissza korábbi hegemón státuszát, de ez nem is baj. Inkább arra kell törekednie, hogy a szövetségesekkel együttműködve olyan világrend maradjon fenn, amely támogatja a demokratikus értékeket. Ez azonban attól függ, képes-e odahaza ismét megtalálni a nemzeti identitást, illetve célt.
