Azért is éljen augusztus huszadika, mert 1973-ban ezen a napon jött ki kislemezen az Angie. A Rolling Stones akusztikus balladája napra pontosan két hónappal később tűnt fel az amerikai listán, és mindjárt az első helyre került. Nem mondom, hogy ennél jobban nem kezdhetett, mert Nagy-Britanniában szerény ötödikként nyitott.
A számot Keith Richards Jamaicában írta. „Azon kevés helyek egyike volt, amely megtűrt bennünket" – említette magáról és Anita Pallenberg olasz színésznőről-fotómodellről, aki először Brian Jones, majd Mick Jagger barátnője volt, aztán három gyermeket szült Richardsnak. "A drog miatt abban az időben kilenc országból tiltottak ki minket. Svájcba beengedtek, de ott átkozottul unalmas volt az élet, soha nem szerettem síelni.”
Ezért aztán megvásárolt egy birtokot a karibi Ocho Riosban, biztos, ami biztos.
Az Angie a Goats Head Soup című nagylemezre készült. Amikor hetvenhárom júniusában a borítófotózásra hazatért, Richardsot heroinbirtoklás miatt őrizetbe vették Angliában. Mire az album augusztus 31-én megjelent, már réges-rég kiengedték. Az album listavezető lett mind az Egyesült Államokban, mind az Egyesült Királyságban. A nagylemezzel kapcsolatban is akadt korlátozás, igaz, nem ki-, hanem betiltás. A Star Star című dalt a BBC már szeptemberben indexre tette obszcén szövege miatt. A döntéshez érveket keresni nem tartott sokáig. A refrén így szólt: „You a starfucker, starfucker, starfucker, starfucker, star...”
Az Angie születésére Richards így emlékezett: „Délután írtam az ágyon ülve, mert végre meg tudtam mozdítani az ujjaimat, és újra a megfelelő helyre tehettem mindegyiket a gitáron, s nem éreztem, hogy le kell feküdnöm vagy fel kell másznom a falakra. A nevet csak úgy választottam. Mint Paul Anka a Dianát.”
A Kecskefej levest a New Musical Express nem értékelte túl: „A Goats Head Soupon a Stonesnak nincs mondanivalója, de valahogyan olyan jól nyomja a zenekar, hogy az eredmény felülmúlja a lemez ismerős részleteit.”
A korongot kajálta a kontinens. Szeptember elsején Bécsben európai turnéba kezdett a Rolling Stones, amely huszonkét városban negyvenkét koncerten népszerűsítette a lemezt. A bulikon persze felhangzott a Honky Tonk Women, a You Can't Always Get What You Want, a Gimme Shelter vagy a Jumping Jack Flash is, ám a műsor a kecskefejes különlegességre épült. A rajongók némiképp átrendezték a helyszínt – a többi közt – Berlinben, Bernben, Brüsszelben, Koppenhágában, Rotterdamban, ahogyan hetvenhárom januárjában felforrósították Ausztráliát és Új-Zélandot Brisbane-től Melbourne-ig, Sydney-től Perth-ig, Adelaide-től Aucklandig.
Akkor persze az Angie meg a Star Star még nem volt sehol.
Ahogyan aztán Jimmy Miller is eltűnt a Rolling Stones közeléből. A Goats Head Soup felvételei közben kirúgták a producert. „Jimmy nagyszerű volt, de minél sikeresebb lett, annál inkább átment bárányból oroszlánba” – magyarázta Richards.
Miller abban az időben, amikor az Angie listaelső lett Amerikában, Magyarországon tartózkodott. A Locomotiv GT-t gardírozta. „Október huszonkettedikén indul az együttes Londonba, ahol öt hetet tölt" – mondta. "Ezalatt elkészít egy nagylemezt, amelyre már kiválasztottunk tizenöt dalt, azok közül kerül ki a végleges tizenkettő.”
Hálás helyzetben volt a producer, az LGT-történet egyik legsikeresebb nagylemeze, a Bumm évében jártunk. Érthető, ha erről hat szám – a Ringasd el magad (Rock Yourself), a Szabadíts meg (Free Me), a Vallomás (Confession), az Ő még csak most 14 (She's Just 14), a Gyere ki a hegyoldalba (Won't You Dance With Me), a Visszamegyek a falumba (Back Home) – is felkerült az angol nyelvű korongra, amelyet tovább erősített a Szeress nagyon (Gimme Your Love), a Hej, gyere velem (Hey Get the Feelin') vagy a Segíts elaludni (Jenny's Got a New Thing). A korongon az akkor már nem létező Cream basszgitárosa, Jack Bruce szájharmonikázott.
Mick Jagger, Mick Taylor, Charlie Watts, Bill Wyman és Richards nem volt jelen, de így is a tíz ujjat meg lehetett nyalni a krém közepén...