Gúnyolódhat a kormánypárti média kedve szerint az ellenzéki választási összefogáson, lehetnek indokolt vagy kevésbé megalapozott kritikai észrevételeik a rokonszenvezőknek, egy biztos: ez egy politikai kísérlet. Célja nem más, mint semlegesíteni a Fidesz-furfang termékét, az egyfordulós választási rendszert, amely lehetetlenné teszi a két forduló közti visszalépéseket. Mint ilyen, páratlan esemény a magyar politikatörténetben akkor is, ha a vége csak félsikert hoz, mert szinte lehetetlen ennyiféle politikai irányzatot és főleg érdeket összehangolni. Akkor is, ha itt csak a tetteknek van helyük, mert jövő tavasszal egyetlen kérdés marad a választók előtt: megy vagy marad Orbán? Minden addigi ellenzéki taktikázást ebből a szempontból kell és lehet csak megítélni, és a felelősséget utólag "elosztani". Minden egyéb megfontolás politikai maszatolás.
Miután a rendszerváltó ellenzék előtt ez az egyetlen kérdés áll, egyelőre értelmetlennek tűnik mindenfajta "előrejelzés", ami a választások utáni pártviszonyokra vonatkozik. Az előválasztáson a pártok és civil szervezetek jelöltjei is megmérethetik magukat, de mindenkinek nyilatkoznia kell, hogy melyik párt parlamenti frakciójába ülne be, ha nyerne. A 2021.hu oldal adatai szerint eddig a legtöbb jelölt, 61 aspiráns a Momentum frakcióját nevezte meg. A DK-t 59, a Jobbikot 52, az MSZP-t 42 jelölt választaná, az LMP-nek 17, az ÚVNP-nek 20, a Párbeszédnek 13 tagú frakciója lehetne - ha az összes olyan aspiráns mandátumhoz jutna, aki ezeket a pártokat jelölte meg.
Sokra jutott, de még a küszöbtől is messze az ellenzék, nemhogy belépne már az ajtón. A szemlélő eddig csak arra juthatott, hogy nem tesz jót az Orbánt leváltani igyekvőknek, ha a kormánymédia azt tudja sulykolni, itt álságos szemfényvesztés folyik, semmi más. Ráadásul ez nem is igaz, még akkor sem, ha sok mindent nevezhetünk meglehetős jóhiszeműséggel útkereső bolyongásnak. És akkor sem, ha sokan többet vártak volna a közvetlen demokráciától, mert arra - a jelek szerint - az ellenzék sincs még felkészülve.