Alighanem ismeretlen ismerős, mert sokan ismerik a veszprémi színház visszafogott ornamentikáját, a mátraházi Pagodát, a BAH csomópontnál vagy éppen a Kiss János altábornagy utcában lévő jellegzetes kis lakótelepeit, azokkal a jellegzetesen finom, betonból formált erkélymintázataival - annál kevesebben ismerik viszont tervezőjüket. A 144 éve, 1877. augusztus 23-án született Medgyaszay István jórészt ismeretlen épületei telepöttyözik Budapestet, pályája átível több stíluson és változékony korszellemen, érdekességén, különös harmóniájukon mégis megakad a szemünk még ma is.
Ezerszer elhaladtunk már például az M7-es felé tartó felüljárón a Budaörsi út elején álló, 1926-os, öt bérházból álló minitelepe mellett - talán még azok a jellegzetes erkélymintázatok is szemet szúrtak. Azt viszont kevesen tudják, hogy hátsó bejáratánál, a Schweidel utca felől sgraffitók, azaz falképek is díszítették székely népviseletes menyasszonnyal és más magyaros-népies motívumokkal. De ugyanilyenek okozhatnak apró, megtorpanással kombinált utcai meglepetést a 12. kerületi Kiss János altábornagy utca 55-57-59. alatti bérházaknál vagy az újbudai Fadrusz utcában. Virágminták és aratás, szántás, szüret, Szép Ilonka története falusi vagy éppen erdélyi életképek – de Medgyaszay épületein sosem rátett díszként jelennek meg a népi motívumok, hanem az épülettel szerves egységben.
Népi vagy népies szecesszió – így is nevezték ezt a két világháború közötti, népszerű stílust, aminek leglátványosabb megjelenése a budai Baár-Madas Református Gimnázium udvari homlokzatát díszíti. (Az épület Medgyaszay István tervei alapján és Márton Ferenc sgraffitóival 1929-ben készült el ebben a népi szecessziós stílusban – az iskola igazgatója volt egyébként Áprily Lajos, később ifj. Bibó István is.)
Medgyaszay Budapesten született, a belvárosi Kossuth Lajos utcában és akkor még Benkó István néven. (Medgyaszay csak 29 évesen lett belőle, amikor felvette anyai nagyanyja családnevét.) A családi hagyományt folytatva édesapja után lett építész, aki kőművesből vált tervező építőmesterré és ő volt az első magyar cementgyár (a nyergesújfalui) megalapítója is. A legidősebb fiú, István csak a Magyar Mérnök és Építész Egylet anyagi támogatásával kezdhette meg tanulmányait, de aztán beutazta Európát, Bécsben Otto Wagner mesteriskolájának tanítványa volt, bejárta Egyiptomot és Szudánt, később Indiát, a legnagyobb hatást azonban – Bartókhoz hasonlóan - rá is a népi kultúra, a fiatalkori kalotaszegi, székelyföldi, dunántúli és palóc földi gyűjtőutak tették.
És ötvözte a kor forradalmian új építőanyagával, a betonnal. Párizsban mindezt a mérnök François Hennebique, a vasbeton építészet szabadalmaztatója mellett tanulta el, ráadásul később nemcsak az épületei újszerű szerkezeteinél használta fel, hanem, jellegzetesen „medgyaszays”, dekoratív ornamentikát - erkélyrácsozatokat, ablakkereteket – is képzett belőle/vele.
Jó példa erre az 1908-ban elkészült veszprémi színház épülete, az első ismert, magyar vasbetonból készült középület. A színház terveit még Párizsban, Hennebique irodájában dolgozta ki. A szigorú vasbeton szerkezetet viszont kívül-belül finom díszítésekkel ötvözte, ezeket a keleti és főleg a magyar népi motívumkincsből vette át. (A falak anyaga még tégla volt, de a födémek, a lépcsők, a páholyok, az erkélyek, az ablakkeretezések vasbetonból- sikerei nyomán a veszprémit követte a soproni és nagykanizsai színházépület.)
Medgyaszay pályáját több fajta ihletettség kísérte: korábban, utolsó éves egyetemistaként még óriási Nemzeti Panteont tervezett a Gellérthegyre aztán az angol Arts and Crafts mozgalom hatására a hasonló szellemben működő gödöllői művészkolóniával került kapcsolatba – nekik több műteremházat is tervezett. Az Arts and Crafts az egyre jobban indusztrializálódó és elidegenedett világgal szemben a középkori művészet kézművességéhez nyúlt vissza, a gödöllőiek a népművészethez. A veszprémi színházban ma is láthatóak a gödöllői Nagy Sándor festőművész üvegfestményei, miközben az épület nemcsak magyar viszonylatban, de nemzetközileg is jelentős állomása volt a vasbetonépítésnek. Medgyaszay 1908-ban a bécsi nemzetközi építészkongresszuson külön előadást is tartott A vasbeton művészi formájáról címmel és ő az új építőanyagot körültekintően és változatosan használta. Némi fellengzőséggel azt is mondhatjuk, hogy az európai építészetben ez volt az a momentum, amikor egy magyar építész mutatta meg a jövő építészeti dimenzióit és nem mellékesen a vasbetonban rejlő formai lehetőségeket is. És a betonszerkezet mellett az épületgépészetben is csupa újdonság szerepelt például a központi légfűtéssel – Medgyaszaynak egyébként több színházi szabadalma is datálható innen: a vasbeton mennyezettől a foglalat nélküli izzólámpán át a színházi ajtózárig.)
Eközben leírásai, rajzai jelentek meg Malonyay Dezső híres A magyar nép művészete című többkötetes művében továbbá folyóiratokban, ismertté válva pedig templomokat és lakóépületeket tervezett. Így épült fel a Felvidéken - előbb Rárósmúlyadon, majd Ógyallán – egy-egy híres temploma, előbbi nemcsak az első magyar vasbeton szerkezetű templomépület volt, de a magyar szecesszió egyik legkülönösebb alkotása is.
De Medgyaszayt a magyar népművészet keleti kapcsolódásai is régóta izgatták.
Pályáján jól jelzi ezt az 1930-ban elkészült mátraházi "Pagodája" , az egykori menedékház emelt tetős, erősen keleties épülete, ami sokáig a mátrai sportélet egyik központja volt. 1928-29-ban készült el a már említett Baár-Madas, majd a szintén szóba hozott, jellegzetes bérház kistelepei, amelyek a Trianon után beinduló lakásépítési programoknak köszönhetően épültek meg.
Nemzeti Panteon tervének köszönhetően jutott el Indiába is, ahol Bombay-ben a történeti múzeum megtervezésére kérték fel, amiből nem lett semmi, de indiai hatásának és kapcsolatainak köszönhetően 1930-ban társelnöke lett a Magyar-Indiai Társaságnak. Ismeretlenül ismerős épületei még a balatonalmádi katolikus templom, a Kapás utcai rendelőintézet vagy éppen a József Attila utcában, az Október 6-a utcai játszótérnél (és a híres, Blikkes rikkancs szobor mögött) álló árkádos, modernista bérház-sarokház.
Aztán jött a II. világháború. Az elsőben még katonaként és tervezőként szolgált, a második után először életjáradékot kapott a köztársasági elnöktől, majd az 1948-as hatalomátvétel után szép lassan kritika tárgyává vált, mint az előző korszak jelentős mestere illetve a „vasbetonból faragott ősmagyar faerkélyek" alkotója.
Az idős Medgyaszay a nagy központi tervezőintézetekben hivatalosan megtűrt segédtervező lett, miközben fiatalabb munkatársai pontosan tudták, kivel dolgozhatnak együtt. Aki 1939-től egyetemi tanár volt, már csak a tervteljesítéshez jól használható szakmai tudása miatt kellett, aztán pár hónappal a nyugdíjrendezése után 1959 áprilisában a munkaviszonyát is megszüntetik. 40 évvel korábban épített családi házába vonult vissza, de már nem sok időre: néhány hét múlva, 82 évesen meghalt.
