„Kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot” – szól Esterházy Péter Harmonia Caelestis című művének kezdőmondata, mely akár a kulcsgondolata is lehetne az acb Galéria két kiállításának. Esterházy Marcell és Ladik Katalin művei ugyanis egyszerre kérdeznek rá napjaink valóságának megismerhetőségére, miközben indirekt módon az igazságról is megfogalmazzák véleményüket.
Esterházy Marcell Faktum kiállításán ezt a koncepciót annak Áldozat című fő műve húzza alá, mely Alfred Hitchcock 1959-es Észak-Északnyugat című thrillerének egy emblematikus jelenetét ábrázolja. Ebben az irodában játszódó epizódban a Cary Grant alakította főhős egy véletlen folytán gyilkosság gyanújába keveredik: a férfinek, akivel éppen beszélget, valaki kést dob a hátába, és mikor az összeesik, a főhős elkapja, de egyben rámarkol a tőrre, így a helyszínről kénytelen elmenekülni. – Ez a jelenet számomra azt a valóságot modellezi, amelyben most élünk, hiszen sosem tudhatjuk pontosan, mi a valós, mi a manipulált egy adott személlyel vagy szituációval kapcsolatban – mondja Esterházy Marcell, aki szerint napjaink mediatizált világában már minden tény megkérdőjelezhető, miközben az egyes személy még mindig azt hiszi, hogy átláthatja az egészet.
Az igazság leplezését mutatja be A kezek című fekete-fehér fotósorozat is, melyen Esterházy politikusok kézmozdulatait játszatta újra Morcsányi Géza dramaturg-műfordítóval, a Magvető Könyvkiadó volt igazgatójával. – A politikusok a munkájuk során folyamatosan meggyőzni, befolyásolni vagy hárítani akarnak – mondja Esterházy, aki éppen ezért választotta a képek motívumául a kezet, hiszen azt sokkal ösztönösebben használjuk mint az arcunkat, így többet árul el az érzéseinkről és szándékainkról.
A tárlat többi tárgya már ténylegesen rejtjelekkel kommunikál. – Ezeknél a munkáknál olyan korai kommunikációs technikákat kerestem, amelyek még egyértelmű jelekkel dolgoztak, így elkerülhető volt a felek közti félreértés – mondja az alkotó. Az egyik ilyen mű a Factum című rajzsorozat, melynek darabjai egy fiút ábrázolnak, aki zászlókkal ad olyan jelzéseket, melyek a haditengerészetnél használatosak. – A rajzok ráadásul arra a kékes lilás csomagolópapírra készültek, melyekbe a diákok az iskolai füzeteiket, tankönyveiket csomagolták a nyolcvanas évek elejéig – mondja a tárlat kurátora, Heszky András, hozzátéve, Esterházy azért ezt az anyagot használta, mert az szimbolikus értelemben kettős természetű. A kék papír egyrészt a tudás „védőanyagaként” funkcionál, hiszen óvja a tankönyvet, és az abban rejlő tudást, másrészt az anyaga elnyeli a fényt, azaz átvitt értelemben megfoszt minket a megvilágosodástól.
A másik mű a termet kettészelő szoborcsoport, melynek tagjai azt a Napóleon korában készült jeltovábbító rendszert idézik meg, mellyel anno a felek több kilométeres távolságból tudtak üzenni egymásnak. – Az én szobraim mindegyike jeleket ábrázol, melyekből a hét fő bűn olvasható ki – mondja Esterházy, aki kutatásai során megtudta, hogy eredetileg létezett volna egy nyolcadik főbűn is, mely történetesen a hazugság volt.
A valóság kiismerhetetlen voltát jelzi egy, a tárlaton szereplő fémből készült Möbius-szalag is, melynek egyoldalú, önmagába futó felületén egy angol nyelvű szöveg fut végig, ami konkrétan egy hazugság-paradoxon: „A következő mondat igaz. Az előző mondat hamis”. – Mivel a szalag visszatekeredik saját magába, ezért a szöveg ugyanúgy olvasható mindkét oldalról – mondja Esterházy, kiemelve, a valóságunk ez elmúlt évtizedekben ugyanilyen dekódolhatatlanná vált.
Az acb Galéria másik kiállítása szintén a valóságra, szűkebb értelemben a női sorsokra kérdez rá. Ladik Katalin Bevarrt hangok című tárlatán varrt és hímzett textilek, valamint különböző ruhák szabásmintaiból készült kollázsok sorakoznak a falakon. – Ezek a művek olyanok akár a partitúrák, mindegyik egyszerre vizuális- és zeneműként is felfogható – mondja Kopeczky Róna, a tárlat kurátora, kiemelve, hogy a munkák többségéhez egy-egy hangköltemény is tartozik, melyeket maga a művész énekelt fel. – Az alkotónak mindezzel a célja az, hogy a csendes, befele fordulást igénylő és láthatatlan munkának számító varrást, szabást és hímzést felszabadítsa a kötöttségek alól, hogy azok láthatóvá és hallhatóvá váljanak – mondja a kurátor.
A művek azonban önmagukban is hatnak, a női divatlapokból kivágott szabásminták mint absztrakt kollázsok jelennek meg, míg a textileken a varrásoknak fonákját is látjuk. Kopeczky szerint mindezzel Ladik a női lét rejtett oldalát, annak egyszerre feminin és feminista olvasatát tárja elénk. – A művész legújabb, 2019-ben készült kollázsai pedig már a hang mellett a szabadmozgásra is apellálnak – mondja Kopeczky, olyan fontos férfiszerepekre utalva ironikusan, mint a dervis, vagy a bibliai Jákob. Mindezt a címek is jelzik: Jákob nem találja a vészkijáratot, Jákob nem akar megszületni, Jákob létrája a cethalban.
Infó:
acb Galéria
Esterházy Marcell: FACTUM
Ladik Katalin: Bevarrt hangok
Megtekinthető szeptember 3-ig
