Mintha rémálom válna valósággá a német uniópártok szempontjából. A Forsa ügynökség legutóbbi felmérése döbbenetes eredményt hozott: egy hónappal a parlamenti választás előtt a szociáldemokraták átvették a vezetést a CDU/CSU-tól. Ugyanezen ügynökség szerint május 21-én fordult elő utoljára, hogy nem az uniópártok álltak az élen, akkor azonban még a Zöldek szorították a második helyre. Ami pedig különösen aggasztó a CDU/CSU szempontjából: ennél az ügynökségnél még 2017 tavaszán sem állt az élen egyetlen alkalommal sem az SPD. Pedig ez volt az úgynevezett Schulz-effektus időszaka, amikor Martin Schulz kancellárjelöltté választása után a szociáldemokraták egy ideig fej-fej mellett haladtak a CDU/CSU-val. Sokatmondó, hogy a Forsa utoljára másfél évtizeddel ezelőtt, 2006-ban látta az élen az SPD-t a közvélemény-kutatásokban. A most megjelent felmérés szerint a Zöldek állnak a harmadik helyen 18 százalékkal, az FDP következik 12 százalékkal, az Alternatíva Németországért (AfD) pártra 10 százalék voksolna és kilencet kapna a Balpárt.
Ami a mandátumok számát illeti, a CDU/CSU 2017-hez képest 56 képviselői helyet veszítene, ami 190 mandátumot jelent, az SPD viszont 195-re számíthat, ez 42 fős emelkedés. A Zöldek 152 mandátuma 85 fős pluszt jelentene, 22 hellyel szerezne többet az FDP.
Az új kormány megalakításához 388 képviselőre van szükség Ehhez jelenleg sem a CDU/CSU és a Zöldek (342 mandátum), sem a CDU/CSU és az SPD nagykoalíciója (385 mandátum) nem lenne elég. Így a következő lehetőségek jöhetnének szóba. Az uniópártok, a Zöldek és az FDP koalíciója 444 mandátumot jelentene. A CDU/CSU, az SPD és az FDP koalíciója pedig 487 mandátummal kormányozhatna. Az SPD, a Zöldek és az FDP triója szintén biztos alapokon állna 449 mandátummal. Ami viszont különösen érdekes, és jelentős változás a korábbiakhoz képest: a baloldali, tehát az SPD, a Zöldek és a Balpárt alkotta koalíció is kormányzó többséget tudna felmutatni, igaz, meglehetősen ingatagnak tűnő, 398 mandátummal.
A kancellárjelöltek megítélését illetően az SPD listavezetője, Olaf Scholz tovább növelte népszerűségét, az előző héthez képest újabb százalékkal, így 30 százalékon áll, 19-cel előzi meg a CDU/CSU népszerűtlen kancellárjelöltjét, Armin Laschetet. Utóbbi megítélése tovább gyengült, mindössze 11 százalékon áll. A zöldek jelöltje, Annalena Baerbock megítélése az előző héthez képest nem változott, változatlanul 15 százalékos.
A CDU/CSU számára riasztó az is, hogy Laschet támogatottsága az uniópártok választóinak körében is alacsony. Egy közvetlen kancellárválasztáson a CDU/CSU támogatóinak mindössze 38 százaléka szavazna bizalmat neki. Annalena Baerbock ugyanakkor 57 százalékot kapna a környezetvédők támogatói körében. Olaf Scholzra 80 százalék voksolna az SPD támogatói közül. A következő számok is alátámasztják ezt a bizalmi hiányt: azok közül, akik 2017-ben CDU-t vagy CSU-t támogatták, mindössze 23 százalékuk voksolna Laschetre, amennyiben a kancellárt közvetlenül választanák meg. Itt is jobban teljesít az SPD jelöltje, Scholz a 2017-es uniós szavazóknál 27 százalékot kapna.
Markus Söder bajor miniszterelnököt és pártját, a Keresztényszociális Uniót (CSU) gyakran vádolják azzal, hogy a Laschetet érintő „csipkelődéseik” ártanak az uniópártoknak. A választásra jogosultak többsége azonban ezt nem így látja: a megkérdezettek 63 százaléka, a CDU-t támogatók 74 százaléka és a CSU hívek 90 százaléka szerint helyes, ha a CSU és Markus Söder arra ösztökéli Laschetet, gyorsítsa fel a választási kampányt, és egyértelműen mondja meg, melyek az elképzelései Németország jövőjével kapcsolatban.
A CDU/CSU egyéb összehasonlításban is rosszabbul teljesít. Arra a kérdésre, ki tudná legjobban kezelni a németországi problémákat, csak 16 százalék mondta, hogy az uniópártok, múlt héten még 18 százalék látta így. A Zöldeket változatlanul a válaszadók 11 százaléka nevezte meg, 9 százalék az SPD-t látja erre a legalkalmasabbnak, ami két százalékos emelkedés. A válaszadók 55 százaléka szerint ugyanakkor egyik párt sem tud megbirkózni a problémákkal. A napokban egy másik közvélemény-kutató, az INSA azt hozta ki, hogy a CDU/CSU és az SPD fej-fej mellett halad.
De mennyire hitelt érdemlőek ezek a felmérések? Ha a 2013-as, illetve a 2017-es választási eredményből indulunk ki, megállapíthatjuk: minden adatot fenntartásokkal kell kezelni, mert az utolsó napokban a választók még meggondolhatják magukat. A 2013-as voksolás előtt inkább alulmérték a CDU/CSU-t, sok választó az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy az FDP helyett Merkeléket támogatják. Ennek nyomán azonban az addigi koalíciós partner liberálisok kiestek a parlamentből. Megállapítható továbbá, hogy az SPD-t is felülmérték, a Forsa tudta legpontosabban megjósolni az SPD akkori 25,7 százalékos eredményét, a többi iroda ennél jobb eredményt jövendölt a párt számára.
Ugyanez a jelenség volt megfigyelhető 2017-ben is. Csak egyetlen iroda, az Infratest dimap jósolt 20 százalékot a szociáldemokratáknak (20,5 lett belőle), a többi 21-23 százalékon látta. Igaz, ekkor már a CDU/CSU szintén rosszabbul szerepelt, mint azt várták. Az utolsó hetekben 35-37 százalékon mérték az uniópártokat, végül csak 32,9 százalékot szereztek. Az FDP viszont több mandátumot kapott a szakértők által jósoltnál, ami azt jelzi: sokan végül a liberálisokra voksoltak a CDU helyett.
Akad azonban még két fontos szempont. Az egyik az, hogy az előző voksolások alkalmával Angela Merkel volt a kancellárjelölt, a választók pontosan tudták, mire számíthatnak tőle, így az utolsó pillanatban könnyebben voksoltak a pártra. Merkelt messze a legalkalmasabb kancellárjelöltnek tartották. Most azonban más a helyzet, Laschet személye sokakat elriaszthat attól, hogy az uniópártok neve mellé tegyék az ikszet.
S akad egy másik, igen fontos tényező is. Azért nem lehet olyan változásokra számítani, mint a korábbi voksolások alkalmával, mert ezúttal 40 százalék kíván levélben, tehát akár hetekkel a választás előtt szavazni.
Különösen sokat nyomhatnak a latba a televíziós viták. Az elsőre már vasárnap sor kerül Laschet, Scholz és Baerbock között.
