Mekkora ma a jelentősége a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak? Kezdetben persze fontos rendezvénysorozatnak számított, az volt vele a cél, hogy növeljék a katolikusok önbizalmát a „liberális világ mételyében”. Nyugat-Európában már a XIX. század második felében megszületett az igény az eucharisztiának szentelt találkozó megtartására. Ennek oka nem csak az oltáriszentség fokozódó tisztelete volt: így próbált szembeszállni a katolikus egyház az egyre erősödő laicizálódási tendenciákkal.
Bár a század második felében egész Európában jellemző volt az oltáriszentség tiszteletének felvirágzása, a francia forradalom társadalmi-szellemi következményeire, valamint az ismételten jelentkező laicista-szekuláris tendenciákra adott válaszreakcióként az eucharisztikus jámborság különösen Franciaországban terjedt el. 1873-ban, amikor Franciaországot felajánlották Jézus Szent Szívének, fogalmazódott meg a francia Émilie-Marie Tamisier-ben, hogy az oltáriszentség elterjedt tiszteletére támaszkodva miként lehetne a szekularizálódó társadalmat ismét a kereszténység felé fordítani. Nem pusztán a zarándoklatokat tartotta fontosnak, hanem azt is, hogy ezeket konferenciákkal kapcsolja össze. Elképzeléseit - nyilvánvaló egyházpolitikai megfontolásokból - XIII. Leó pápa is lelkesen támogatta.
Az első kongresszusokat francia nyelvterületen is tartották. Hogy a laicizmus ellen hatékony volt-e a kezdeményezés, ennek kapcsán lehetnek kétségeink, de tény, hogy mozgósította a katolikusokat, és a hatodik, 1888-ban, Párizsban megtartott kongresszuson már 150 ezer hívő gyűlt össze. Miután a kongresszus tömegrendezvénnyé vált, a pápa is igyekezett mind nagyobb jelentőséget tulajdonítani neki: 1906-tól az egyházfő a rendezvényekre személyes megbízottját, legátusát is elküldte. Miközben az 1910-es évekig a katolikusok hitének megerősítését tartották fő célnak a politikai ellenszélben, ettől fogva mind többször olyan országokban próbálták demonstrálni erejüket a katolikusok, ahol protestáns többség élt. Az Egyesült Államokban például a protestánsok a pápa trójai falovaként tekintettek a katolikusokra, ezért is volt jelentős az 1926-ban, Chicagóban megtartott kongresszus, melynek körmenetén mintegy negyedmillióan vettek részt.
A rendezvény az országimázs szempontjából sem volt utolsó. A magyar szervezők számára 1938-ban az volt a fő cél, hogy bizonyítsák, az ország igenis képes ilyen találkozó megszervezésére. 1955-ben pedig a riói eseményre számos infrastrukturális beruházás készült el. A fordulópont az 1960-as müncheni kongresszuson jött el, ettől fogva változott meg a kongresszusok menete: már nem az eucharisztikus körmenet állt a középpontban, vagy a tömeges áldozások, hanem a szentmise. A kongresszusok jelentőségének csökkenését jelzi viszont, hogy már csak ötévente rendezték meg, és bár a mindenkori pápa általában ellátogatott a rendezvényre, jelentős üzenetet nem fogalmazott meg.
Tehát fontos ugyan, hogy Ferenc pápa eljön Budapestre - de csak a kongresszus miatt aligha fog javulni Magyarország megítélése a Vatikánban.