Az MSZP–Párbeszéd szövetsége, a DK és a Jobbik között dől el a meccs

A matematikai többség korántsem jelent valóságtöbbséget, vallja Tóth Bertalan, aki úgy számol, hogy az MSZP-Párbeszéd szövetségnek nincs kevesebb – az előválasztáson és az országgyűlési voksoláson egyaránt nyerhető – választókerülete, mint a DK-nak vagy a Jobbiknak. Illetve a szocialisták társelnöke erősen bízik a választói logikában, amit az első forduló után már nem köt a párthűség. Ja, és nem kell a népszavazásokra várni.

– Az ellenzéki kezdeményezéseket rendre elkaszáló Nemzeti Választási Bizottság hirtelenjében népszavazásra alkalmasnak találta Karácsony Gergely két kérdését a Fudan Egyetem campusának finanszírozásáról, illetve az álláskeresési járadék időtartamának megtriplázásáról. Mit feltételez az engedékenység okaként: rendszerhibáról van szó, az NVB kampányüzemmódban kezeli a kényes témákat, vagy a testület szerint is rendben van Karácsony kezdeményezése?

– Nem találgatnék, mert a lényeg szempontjából nincs jelentősége az NVB motivációjának. A legfontosabb talán az, hogy így esély nyílik a Diákváros megmentésére, sok ezer, az ország minden részéből érkező magyar főiskolai és egyetemi hallgató lakhatásának megoldására. Arról pedig ne feledkezzünk meg, hogy miközben az NVB két kérdést valóban kegyeskedett átengedni, hármat megvétózott. Természetesen mindent megteszünk, hogy ezekben az ügyekben (a hatvan év felettieknek ingyenesen járó antitestteszt; a gyorsforgalmi utak koncesszióba adásának megakadályozása; az európai ügyészséghez való csatlakozás) is dönthessenek az emberek.

– Azt mondja: is. Akkor nem tart attól, hogy a két jóváhagyott kérdésről – törvény adta időhúzási lehetőségekkel élve – csak az országgyűlési választások után lehet dönteni?

– Csöppet sem. Igazából mind az öt kérdésben lehet időben dönteni: ezt hívják kormányváltásnak.

– Amihez a hat ellenzéki pártnak meg kell nyernie a választást, összekapaszkodva. A DK rabolt politikusokat az MSZP-től, a Jobbik kiugrott egy formálódó ötpárti együttmozgásból, a 2018-ban függetlenként induló és nyerő pécsi országgyűlési képviselő megzsarolta Karácsony Gergelyt, hogyha nem kap újraindulási lehetőséget, kiül a Párbeszéd frakciójából, és annak annyi. Egyszóval úgy tűnik, sok a seb. Biztos benne, hogy az előválasztás lezárultával mindenki mindenhol beáll a győztes képviselő- és miniszterelnök-jelölt mögé?

– Teljesen. Megkérhetem, hogy nézzen jobbra?

– Persze.

– Látja, ott a falon a hatpárti megegyezés eredeti példánya. Hat párt kilenc elnöke, társelnöke írta alá, és álljuk a szavunkat. Az előválasztás után változik a jelszó: egy mindenkiért, mindenki egyért! Ehhez azonban hat párt jövőjét kell összecsiszolni, egy ilyen sokszereplős, érzékeny együttműködéshez képest az, hogy van 5-6 konfliktus, pontosabban keményebb küzdelem…

– …mondana példákat?

– Nem egyszerű a helyzet Pécsett, Szombathelyen, Miskolcon, vagy épp Szegeden. De az egy kisebb csoda, hogy egy ilyen összetett helyzetet ilyen kevés feszültség terhel. Miközben az előválasztás egy hihetetlen klassz politikai innováció, mely azt jelzi, mind a hat ellenzéki párt meghallotta a választók szavát. Akik így egyrészt sikerrel mozgósíthatók, hiszen lényegében a pártok most az utcán élnek, gyűjtik a jelölti aláírásokat, korteskednek a jelöltek mellett – és ez az intenzív személyes jelenlét ellensúlyozza, hogy a Fidesz a médiaterek zöméből kiszorította az ellenzék politikusait. Másrészt a választók így tényleg a magukénak érezhetik a jelölteket. Hiszem, hogy így sok ezer ember lesz majd aktív részese a tavaszi országgyűlési kampánynak.

És azt is hiszem, hogy Karácsony Gergelyért dolgoznak majd, azért az emberért, aki a miniszterelnök-jelöltek közül egyedül képes legyőzni Orbán Viktort. De igen, előbb ezt a háziversenyt kell megnyernie. Azt tudom mondani, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP szövetsége remek jelölteket állított, erős kihívója a DK-nak és a Jobbiknak. Az előválasztás ebben a körben dől el.

– Jól értem, a Momentumot le is írta?

– Eszemben sincs, mi kötöttük velük a legtöbb megállapodást. A „dől el” azt jelenti, hogy ki nyeri az előválasztást, azaz kinek lesz a legtöbb egyéni jelöltje, azaz ki adja a miniszterelnök-jelöltet. A szervezettség és a mozgósítás – illetve számos közvélemény-kutatás alapján – ez a három formáció mérkőzik majd.

– Hány biztos győzelemmel kecsegtető vagy nyerhető választókerületük van, olyan, ami szeptemberben és jövő tavasszal is nyerhető?

– Abból indulunk ki, hogy minden körzet nyerhető.

– De tényleg.

– Nyilván van, amelyik nagyobb sansszal. Lényegében ugyanannyi választókerületben van győzelmi esélyünk, mint a DK-nak vagy a Jobbiknak.

– Nem mond számot?

– Nem szeretnék, amíg a jelöltjeink nem nyertek.

– Több, az MSZP-vel kevéssé szimpatizáló elemzés majdnem 25 választókerületről ír.

– Jól tájékozott szerzők. És ne feledjük az LMP esélyeit sem. E helyek zömében jól beágyazott országgyűlési képviselők indulnak újra, illetve olyan önkormányzati képviselők, polgármesterek, akik mögött erős pártszervezet áll.

– Jól hangzik, de a jelöltek támogatottsága nagyban függ a pártok népszerűségétől, és amíg a DK-t és a Jobbikot a biztosan szavazó pártválasztók összesen 30 százaléka szereti, az MSZP, a Párbeszéd és az LMP summája ennek mintegy a fele.

– Nem használom azt a szót, hogy hiba – maradjunk annyiban: nem jó út a pártok népszerűségét simán összeadni, és így kalkulálni az előválasztási esélyeket. Azokat ugyanis nagyban befolyásolja, sőt felül is írhatja a jelöltek helybéli elismertsége, ahogy az is, hogy miképp viszonyulnak a választók a jelölt pártjához. Bízom a szervezetünkben, abban, hogy minden választókerületünkben indítunk miniszterelnök-jelölti kampányt. Biztatónak tartom, hogy a Párbeszéddel közösen indított 52 jelöltünk mindegyike gond nélkül összeszedte a ringbe lépéshez szükséges 400 aláírást, pontosabban gyakran annak többszörösét.

– Az eredmény nagyban függ attól, hogy hányan mozdulnak – és ebből hányan bizonytalanok. A Závecz Research legújabb mérése szerint az ellenzéki szavazók mintegy kétharmada, nagyjából 2 millió ember venne részt az előválasztáson. Reálisnak tartja ezt a tömeget, vagy inkább arról lehet szó, hogy az ellenzéki szavazók tudják, ezt illik mondani, már csak az énképük miatt is?

– Egyetlen tapasztalatunk van, a fővárosi előválasztás. Ha az ott elért, körülbelül 5 százalékos arányt most is hozzuk, azaz megmozdítunk legalább 400 ezer embert, semmi okunk szégyenkezni. De persze a 2 millió lenne az ideális, úgyhogy hadd kampányoljak én is: kérek mindenkit, hogy jöjjön el az előválasztásra.

– És mit gondol, a bizonytalanok meghallják hívó szavát?

– Csak remélhetem, az viszont biztos, hogy Karácsony Gergelyét meghallják, ő nemcsak a párthívekhez beszél, hanem mindenkihez.

– Nem vitás, a kutatások szerint arra szavaznak az előválasztók, akit Orbán legesélyesebb kihívójának tartanak. Miközben az erre a kérdésre adott válaszok összességében Karácsony elsőségét mutatják a különböző mérésekben, a népszerűségi versenyben már lényegében fej fej mellett futnak a jelöltek, és nem az MSZP, a Párbeszéd és az LMP miniszterelnök-jelöltje vezet. Miért gondolja, hogy az ellenzéki pártok hívei mégsem az „anyaszervezethez” való lojalitásuk alapján voksolnak?

– Ebben a háziversenyben a képviselőjelöltekre az első fordulóban szavaznak, ha úgy tetszik, a pártok ebben a körben vívják meg csatájukat. Utána a voksolók már a saját szimpátiájuknak, ellenszenvüknek is teret adhatnak, és az MSZP, a Párbeszéd és az LMP jelöltje a legkevésbé elutasított politikus, ha úgy tetszik, a jelölő pártoknál az első számú, a többi formációnál a második számú kedvenc. Mi természetesen azon dolgozunk, hogy Karácsony Gergely ebben a menetben is az első helyen forduljon, de a miniszterelnök-jelöltekre vár egy második menet is, ahol hitem szerint más szempontok alapján szavaznak a résztvevők. És itt jelennek meg nagyobb arányban az ellenzék úgynevezett összefogás-szavazói, akiknek csöppet sem fontos, melyik párt hogy áll, egyetlen dolog számít: hogy bukjon a rezsim. És ebben a fordulóban mozdíthatók a pártpreferenciával nem rendelkező, de kormányváltást akaró bizonytalanok is.