Amíg régen, egy jó szezon után akár egy új vagy alig használt Ladát vagy Wartburgot, esetleg egy régóta áhított szekrénysort is meg lehetett venni a málna után kapott bevételekből a mátraalji Nagyrédén, Domoszlón, Markazon, vagy épp a Rétság és a Börzsöny településein, addig mára legfeljebb egy kiszuperált, huszonéves autóra futná abból a szerény bevételből, amit az egyre romló hozamú gyümölcs ad. Úgy tűnik, a málna egyik legnagyobb ellensége nem a klímaváltozás, hanem a hazai iparosodás.
– Régebben még könnyebben akadtak napszámosok, de a többségük lassan kiöregszik, nem bírja már a munkát, a fiatalabbak pedig inkább elmennek az ipari parkokban megtelepedett multikhoz, ahol nem kell a nagy melegben egy-egy tő gyümölcs körül hajlongani, hanem légkondicionált helyiségben dolgozhatnak – mondta Holma Balázs, aki Nógrád település határában termeszt a családjával egy kisebb területen tizenöt sornyi málnát. Ők is csak keresetkiegészítésként foglalkoznak ezzel, a málnából nem lehet megélni, még úgy sem, hogy kikerülik a felvásárlót, és őstermelőként a háznál értékesítik a frissen szedett termést.
A Heves megyei Markazon is beszélgettünk több családdal, de már itt is alig találni olyanokat, akik megtartották az ültetvényeket.
– Régebben a falu határában temérdek málnás volt, szezonban hajnalonta minden család ott hajlongott a bokrok között, fiatalok, gyerekek, idősebbek, megvolt ennek a rendje, és mindenkinek jól jött a plusz bevétel – mondta egy középkorú asszony. Szavai szerint a régi jó területek már nincsenek meg, egy részüket a Visontai Hőerőmű használja zagytározóként, máshol esetleg bodzát, szőlőt ültettek a helyén. De hiába az új telepítés, a bodza is ott maradt idén a fán összeszáradva, és nemcsak a hőság miatt hanem mert nincs ember, aki leszedje.
– Amikor érik a gyümölcs, a lányommal ketten minden másnap pirkadatkor kelünk, a málna ilyen szempontból hálás gyümölcs, mert piros, és hajnalban is észre lehet venni, sajnos a szederrel meg kell várnunk, amíg teljesen kivilágosodik – mondta a markazi őstermelő. Egy nap fejenként hét-nyolc kilogramm bogyót tudnak leszedni, öt órányi munkával. Az idén ezer forintért adták a málna kilóját, tavaly, amikor kicsivel jobb volt a termés, hétszázért mérték. Még így is jóval olcsóbbak, mint a nagy üzletláncok, vagy a piacok, ahol három-négyezer forintot kértek a málna kilójáért. Annak a nagyjából egymázsányi termésnek, ami náluk ebben az évben összejött, még „lábon” akadt vevője, stabil ügyfélkör tér vissza évről-évre, közvetlen a kapcsolat termelő és vevő között.
Sokak szerint az a baj a málnával, hogy a nyári fajták a klímaváltozás következtében már egyre gyakrabban „besülnek”, és csak légyümölcsként értékesíthető jóval nyomottabb áron. Nógrád megyében többen is megpróbálkoztak az őszi érésű málnával, ezt elvileg géppel is lehet szedni, de az általunk megkérdezett termelők szerint annak az íze nincs olyan jó, mint a nyárinak, így kevésbé kelendő. Ez a gyümölcs nem szereti a közvetlen napfényt, legjobban árnyékban, patak parti területeken terem, és kell neki a hűvösebb éghajlat. Nem véletlen hogy az ország északi területein terjedt el leginkább ez a gyümölcs, de ahogy melegszik a hőmérséklet, egyre északabbra tolódnak a termesztési sávok. A hazai pesszimista jóslatok szerint néhány éven belül már az északi megyékben sem marad meg a málna, így azok is felhagynak majd a termesztésével, akik ma még szezon idején felkelnek hajnalban, ne vesszen kárba az a kevés gyümölcs, amit a az egyre szeszélyesebb időjárás a bokrokon hagy.
A jövő málnása Nagyrécsén
A Hivekovics Családi Gazdaság bogyósgyümölcs-ültetvénye a fantasztikus filmek világát idézi. Míg a hazai málnatermelés haldoklik, ezen a nagyrécsei birtokon egy hektárról 10 tonna málnát szüretelnek. Igaz, az itt „bevetett” termelési kultúra rendkívül költségigényes, ám a gazdaságot irányító Hivekovics Ákos prognózisa szerint a vállalkozás 4-5 év után nyereségbe fordul.
A 45 esztendős agrármérnök gyümölcstermesztéssel foglalkozó családban nőtt fel. Diploma után húsz éven át járta a világot, szinte nem volt olyan ország, ahová nem jutott el, s megannyi tevékenységben kipróbálta magát: volt, hogy szafarikat szervezett, máskor meg Antarktiszon dolgozó kutatócsapat tagjaként szolgált. 2012-ben hazatért, és belefogott családja gazdaságának korszerűsítésébe. Eddig saját tőkéből, banki hitelből és uniós támogatásból 3 milliárd forintot fordított a család a nagyrécsei ültetvényre. Ennek eredményeként ma 70 hektáron bogyós gyümölcsöket – áfonyát, feketeszedret, piros ribizlit, kökényt, málnát, epret és somot –, 30 hektáron pedig körtét termelnek a birtokon.
A bogyósok ültetvénye szakmai és idegenforgalmi attrakció, olyannyira, hogy a birtok nyílt napjaira a felnőttek 5 ezer forintért válthatnak jegyet. A Hivekovics-birtokon a bogyósokat vödrökben – vagyis nem szabadföldben – termelik, így valamennyi hajtás folyamatosan tápoldatot kap. Ez utóbbit egy számítógépes rendszer irányítja. A növényeket speciális fólia védi a Nap káros sugárzásától. Az ültetvényen télen félszáz, a nyári félévben 150-350 ember dolgozik.
Málnával 2018 óta foglalkozik a nagyrécsei gazdaság, a gyümölcs 4 hektáron terem. Hivekovics Ákos az Angliában kifejlesztett, Diamond Jubilee nevű málnafajtát honosította meg Nagyrécsén. Ebből 18 ezer hajtást ültetnek ki egy hektárra, egy-egy málnabokor 500-600 gramm gyümölcsöt hoz, így kerekedik ki a már említett és első hallásra hihetetlennek tűnő hozam. Az érett termés jól bírja a szedést, a szállítást és a bolti kínálást, a bogyók szüret után még öt-hat napig megőrzik friss, ízgazdag állapotukat. A Hivekovics-gazdaság – bár van korszerű hűtőháza – a málnáját nem fagyasztja vagy dolgozza fel, a leszüretelt gyümölcsöt bolthálózatoknak adják el.
A málnabokrokat szüret után megsemmisítik, és a hajtásokat évente újra megvásárolják a málnát kifejlesztő cégtől – a már leírt technológiát ez is drágítja. Hivekovics Ákos biztos abban, hogy csak ezzel a költséges, ám gazdaságossá tehető módszerrel lehet tartósan érvényesülni a málnatermelés nemzetközi piacán. Az agrármérnök megjegyezte, hogy nálunk – többek között – az is oka a málnatermelés agóniájának, hogy a korábban sikeres magyar fajták már nem versenyképesek a nagyüzemi termelők számára. - Ungár Tamás írása a Népszavának
