Rémkép az ellenzékbe szorulás

Markus Söder bajor miniszterelnök nem tud elképzelni egy olyan kormányt, amelyben nem az uniópártok dominálnak. A választók többségének élénkebb a fantáziája.

Kezdődik a visszaszámlálás a bő két hét múlva esedékes német választásra - bár ez abból a szempontból nem teljesen fedi a valóságot, hogy igen sokan levélben szavaznak, így már le is adták a voksukat. Ez rossz hír a német uniópártoknak, mert azok, akik most élnek szavazati jogukkal, a jelenlegi trend alapján nagy valószínűséggel inkább a szociáldemokraták és jelöltjeik neve mellé teszik az ikszet. Sokatmondó, hogy már a felméréseivel általában inkább a CDU-t preferáló Allensbach Intézet is a szociáldemokraták vezetését hozta ki. Ami pedig különösen drámai hír a CDU/CSU-nak, a választókörzeti felmérések kilenc százalékos fölényt jósolnak a szociáldemokratáknak.

A CDU-nál már azok is belátják, hogy már felesleges vitát nyitni arról, vajon jobb jelölt lett volna-e Markus Söder bajor kormányfő, a Keresztényszociális Unió (CSU) elnöke Armin Laschetnál, akik nemrégiben még úgy vélték, akár a finisben is kancellárjelöltet kellene váltani, amennyiben folytatódik a CDU vesszőfutása. Egy ilyen lépés már aligha állítaná meg a jelenlegi trendet. A közvélemény-kutatásokból ugyanis az is kiderül, hogy a CSU is szenved, Bajoroszágban történelmi mélypontra, 30 százalék alá esett a párt népszerűsége.

Söderen is mintha az apátia jelei kezdenének mutatkozni, már a Laschettal kapcsolatos csipkelődésekkel is felhagyott. A közvélemény-kutatási eredmények szerinte „rendkívül riasztóak”. Választási vereség esetén „a legnehezebb időket” látja az uniópártok előtt, de úgy véli, még mindig lehetséges a fordulat. Az SPD kancellárjelöltjét, Olaf Scholz szövetségi pénzügyminisztert Angela Merkel "örökségvadászának" nevezte. Mint mondta, még csak el sem akar képzelni egy olyan kormányt, amelyben az SPD lenne a meghatározó erő, ezért szerinte adott esetben inkább ellenzékbe kell vonulni.

Nyilvánvaló, hogy Söder már készül a választás napjára: ha tényleg leszerepel a CDU/CSU, akkor az uniópártok megmentőjének szerepébe bújhat. Ám erre csak akkor lesz esélye, ha saját pártja minimum tisztességesnek tekinthető eredményt ér el Bajorországban.

Ami Angela Merkelt illeti, sokáig bírálták amiatt, hogy nem vesz részt a kampányban, s nem áll ki kellőképpen Laschet mellett. A kancellár sosem kedvelte a választási hadjáratokat, a mostanitól végképp távol akarta tartani magát. A hét elején aztán a Bundestagban, igazodva az uniópártok jelenlegi stratégiájához, ő is a baloldali fordulat rémképét festette fel. Ha azonban az uniópártok vereséget szenvednének, alighanem őt is érnék bírálatok, amiért nem kezdett hamarabb kampányolni Laschet mellett. Mások persze azzal vághatnak vissza, hogy a CDU/CSU kancellárjelöltje miért határolódott el többször is a népszerű Merkeltől a kampányban.

Annyi mindenesetre bizonyosnak tűnik, hogy mivel egyik oldal sem rendelkezik kiemelkedő támogatottsággal, nehéz kormányalakítási tárgyalások várhatóak. A legutóbbi, 2017-es választás után a CDU/CSU, a Zöldek és az FDP koalíciós tárgyalásainak megfeneklése miatt csak 2018 februárjában született meg a koalíciós szerződés az uniópártok és a szociáldemokraták között, tehát öt hónap telt el a voksolás és az új kormányról való megállapodás között, ami az uniós döntéshozatali rendszerben is zavarokat keltett. Elképzelhető tehát, hogy Merkel még karácsony után is bőven ügyvezető kancellár lesz. S mit tervez utána? Mint egy ízben elmondta, szünetet akar tartani, és elgondolkodni azon, hogy „mi az, ami valójában érdekel”. Az elmúlt tizenhat évben erre kevés ideje volt.