A velencei filmfesztivál patinás fődíját, az Arany Oroszlánt a libanoni-francia rendezőnő, Audrey Diwan Az esemény (L'événement) című francia film nyerte. A filmdráma Annie Ernaux azonos című, önéletrajzi ihletésű regényének adaptációja, melynek középpontjában Anne áll, aki kecsegtető egyetemi karrier előtt áll a hatvanas évek Franciaországában. Egyetlen probléma van: kiderül, hogy terhes. Anne nem szeretné megtartani a babát, de korabeli francia törvénykezés szerint az abortusz büntetendő, így egy orvos sem akar neki segíteni. A lány azonban nem adja fel: hegyes kötőtűvel már maga is kiszedné a magzatot, amikor egy illegális bába kezei közé kerül, aki előidézi a vetélést – ám ebbe végül majdnem belehal.
A mű erőssége, hogy sallangmentesen mutatja be az adott kor társadalmi kálváriáját, milyen, amikor egy embernek mindenki hátat fordít. A legerősebb szegmens a filmben talán a professzionális szinten megírt forgatókönyv, annak kompaktsága, a pazarul felépített dramaturgia és persze a főszereplő, Anamaria Vartolomei játéka. Nem mellékesen: Audrey Diwan elismerése egyben azt is jelenti, hogy a tavalyi kiadás után újfent nő nyert (2020 Chloé Zhao kapta az Arany Oroszlánt), így ez filmtörténeti esemény is egyben.
Az Ezüst Oroszlánt – a zsűri nagydíját – Paolo Sorrentino Isten keze (The Hand of God) című művének ítélték oda. A neves direktor életművének legszemélyesebb művét tette le az asztalra. Középpontjában Nápoly, a rendező gyermekkora és persze a filmművészet iránti rajongás áll. Persze, nem olyan egyszerű a helyzet – Sorrentinónál sosem az –, hiszen kapunk egy klasszikus olasz családi portrét sok-sok humorral, egy igazi felnőtté válás történetet, szívszorító tragédiát és egy fantasztikus tanulmányt Felliniről.
A legjobb rendező Jane Campion lett A kutya karmai közt (The Power of the Dog) című westernjével. A lassú folyású, atmoszferikus dráma irodalmi alapjait Thomas Savage azonos című western regénye szolgáltatta. A mű 1925-ben a montanai Burbank testvérek farmján játszódik. Az egyetemen kitaníttatott George (Jesse Plemons) feleségül veszi a megözvegyült Rose-t (Kirsten Dunst), akinek ficsúr, ám hiperintelligens fiát, Petert (Kodi Smit-McPhee) nem kedveli George testvére, a farmer Phil (Benedict Cumberbath), aki kellőképpen a „munka embere”. Mondhatnánk röviden, hogy ekkoriban nehéz volt az élet, az emberek bármiféle érdekből házasodtak, a Campion által felvázolt család sehogy sem működőképes, mindenki szenved valamitől, ám legfőképpen Phil, aki egyszerre férfimacsó és rejtett homoszexuális egyben – mely a „Vadnyugaton” nem igazán szerencsés.
A legjobb színésznő az a Penelopé Cruz lett, aki a Párhuzamos anyák (Parallel Mothers) című Pedro Almodóvar-műben uralta a vásznat. E filmben miden megvan a rendező életművét jellemző fordulat: kettő, egyszerre, szinte ugyanabban a pillanatban szülő anya, minden bizonnyal elkevert gyerekek, szerelmi háromszög (két nő, egy férfi), súlyos dráma, de ami Almodóvarnál új: a műve politizál is. Penelope Cruz letisztult játéka miatt működik a film drámai része: Janis a nagyapa és más rokonok sorsával kapcsolatosan számos lelki és egyéb sérelmet hordoz – a falangisták kivégezték őket és egy tömegsírba temették őket. Janis szeretné felmenőit kihantolni: ez a téma a mai napig rendezetlen Spanyolországban. A legjobb színész díját John Arcilla filippínó színész kapta a Munkában: Az eltűnt 8 (On The Job: The Missing 8) című filmben nyújtott alakításáért.
A legjobb forgatókönyvért járó elismerést az író-rendezőként most debütáló filmsztár, Maggie Gyllenhaal kapta. Az elveszett lánygyermek (The Lost Daughter) Elena Ferrante 2008-ban megjelent regénye alapján készült, középpontjában Léda áll, aki egyedül megy Görögországba nyaralni. Itt belekeveredik a helyiek családi „ügyeibe” miközben lassan kibomlik a karakter múltja: egy pocsék anya portréja, akinek a szülői lét kínkeserves szenvedés volt élte során. Abból a szempontból mindenképpen innovatív a mű, hogy végre készült egy kommersznek szánt alkotás, amelyben az anyaság nem csupán mézes-mázos boldogság.