Bódis Kriszta
Hogy jutott eszébe, hogy a Van Helyed Alapítványnál fordítsák Amanda Gorman verseit?
Évek óta alkotóműhelyeket vezetek, többek között íróit is. Az alapítvány munkájának lényege a Van Helyed Rendszer kiépítése, amely a hátrányos helyzetű többségében roma gyerekeknek kényszerpálya helyett életpályát biztosít. Az egymásra épülő projektekben - a Gorman projekthez hasonlóan - a különféle műfajokban és alkotó projektekben történő alkotás a képessé tétel (empowerment) eszköze és az emancipáció része. A műfordítók nagy része, a magyar értelmiség nem értette, hogy miért akarja Amanda Gorman meghatározni, hogy ki fordíthatja a verseit. Én érteni véltem, éppen ugyanaz, ahogy erről én is gondolkodom, és jelentkeztem az Open Books Kiadónál. Meghirdettem a Van Helyed műhelyben, és négyen vállalták. Tudnak angolul, hiszen az alapítvány patronálásában remek iskolákban tanulnak, egyikük Ózdon, hárman Budapesten.
Számít a műfordító bőrszíne?
Az alkotásközpontú módszerem egy művészeti szemléletváltásból következik: az alkotás joga általános emberi jog, amelynek lehetőségét mindenki számára biztosítani kell. Az alkotás olyan tevékenység, amely erősíti az autonómia élményét, értéket teremt, egyúttal a kirekesztett társadalmi csoportok, valamint a különböző identitások emancipációját szolgálja. Csakhogy ez a jog nem mindenki számára adott. Ezért tudatosan lehetőséget kell adni a különféle társadalmi csoportok, etnikukomok, vallások társadalmi reprezentációjához. Ha a romák kevésbé reprezentálódnak a médiában, a politikában, a közéletben stb., akkor nekünk kutyakötelességünk segíteni őket, hogy minél több médiamunkása legyen a roma társadalomnak, és a romák, a roma ügyek is az ő általuk és árnyaltan jelenjenek meg. Ez a művészeti életre és a műfordításra is vonatkozik. Utóbbiban olyan tapasztalatokat is be tud hozni egy ilyen alkotó, ami releváns a fordítás folyamatában. Azt a hangot képviselni, ami Amanda Gorman költészetében megjelenik: az aktivizmus, az interszekcionalizmusról és identitáspolitikáról, vagy a feketék helyzetéről és történelméről szóló beszéd fontossága a művészetben, ez mind nagyon összecseng a Van Helyed fiataljainak üzenetével. Ők most egy az egyben szerződnek a kiadóval, és önállóan fordítanak. Nem profi fordítók, de lesz mentor, aki bekapcsolódik a munkába, ha szükséges. Egyelőre izgalmas műhelytalálkozókat tartunk, fontos, hogy nemzetközi érdeklődés is van.
Amanda Gormannal van kapcsolatuk?
Üzentünk neki egy amerikai rádióműsoron keresztül, de még nem vettük fel vele a kapcsolatot. A Biden beiktatásán elmondott versét már elölről hátulról fordítottuk, és egyelőre várjuk a fordítandó szövegeket. Addig azzal töltjük az időt, hogy saját verseket írnak a fiatalok. Kala Noémi például nagyon tehetséges, szeretném, ha lenne saját kötete is.
Kala Noémi
Miért vállalta Amanda Gorman verseinek fordítását?
Több tényező is szerepet játszott a döntésemben. Először is az, hogy imádok írni, imádom a verseket és imádom a verseimmel kifejezni önmagam és az érzéseim, így hát egyértelmű volt, hogy nem okozna gondot, ha egy ilyen projekten kellene dolgoznom, hiszen élvezettel csinálnám. A második, hogy mindig is szerettem volna tenni valamit a Magyarországon élő romákért, hogy elismerjenek minket, hogy egyenrangúnak tartsanak minket bárkivel szemben. Egy ilyen lehetőség, ahol én mint roma egy ilyen projekten dolgozhatok, szerintem előrelépés. A harmadik pedig, hogy nem titok, a beiktatáson elhangzó versében a rasszizmus is szerepet játszik. Ebből kiindulva szerettem volna, ha itt Magyarországon én is közreműködhetek ezeknek a verseknek a megismertetésében. Úgy érzem, szükségünk van arra, hogy bizonyos embereknek felnyissuk a szemét a rasszizmussal kapcsolatban.
Mi fogta meg Amanda Gorman fellépésében?
Olyan hitelesen tudja átadni versét a közönségnek. Nem csak egyszerű felolvasott mondatokról és sorokról szólt az ahogyan felolvasott. Teljesen átélte a verset. Mikor Amandát néztem, ahogyan beszél, mintha látnék mindent, amire csak gondolt miközben írta, az érzéseit amik akkor arra sarkalták, hogy írjon. Lenyűgöző volt.
Van személyes tapasztalata, élt át rasszista megnyilvánulást, kiközösítést a származása miatt?
Számtalan esemény fut át az agyamon, mikor a rasszizmusra gondolok, rengeteg alkalommal éltem már át, milyen az, amikor másképp viselkednek veled a származásod miatt. És ez bármikor előfordulhat, beszólnak az utcán, a biztonsági őr követ a boltban egészen míg a kasszáig nem érsz. Elkövetsz egy kis hibát a tanórán és rögtön te leszel a tudatlan roma gyerek, akivel elnézőbbnek kell lenni a tanulást illetően, hiszen nem tud olyan ügyes és intelligens lenni mint a többi társad. Vagy a számodra értékes dolgok, amikre mások azt mondják "fúj cigányos". És ezeket mind átéltem. Sosem voltam az osztálytársaim vagy épp a tanáraim kedvence. Sokszor néztek rám úgy, mintha valami fertőző ember lennék. Sosem volt könnyű, de megtanultam együtt élni ezzel, együtt élni a ténnyel, hogy míg élek, ezek az események végig kísérnek utamon.
Mit gondol, mit lehet tenni a kirekesztés ellen?
Fontos tett lenne a kirekesztés ellen, ha másképp bánna velünk a média. Ha nem pont mindig arra reflektálnának, hogy mit csináltunk rosszul és mit rontottunk el. Fontosabb lenne, hogy azt tudják az emberek mennyi mindent értünk már el, mennyi intelligens és tanult roma van ezen a világon, akik például orvosok, ügyvédek, üzletemberek. Mennyi híres festő művészünk vagy zenészünk van. De sajnos ez valahogy sehol sem olyan fontos.
